Ez alkalommal két történelmi filmet sikerült (ismét teljesen véletlenül) összeválogatnom. És bár időben nagyon közel játszódik egymáshoz a két mű, ennél jobban már nem is különbözhetnének. 

Ködben (V tumane)

Az orosz-német koprodukció (ilyen is ritka egy második világháborús drámánál) képében egy kifejezetten jó alkotás született, amely sikeresen túllép a hasonló témájú filmeken, és inkább egy, Az ötödik pecsétet idéző morális dilemmára helyezi a hangsúlyt. Mindezt pedig egy remek fényképezés és hangulatos rendezés kíséri. Viszont ez az egész egyszerre borzasztóan unalmas. A csendben merengő szereplők, az egy kameraállásból, vágás nélkül felvett jelenetek idővel nagyon fárasztóvá válnak, főleg, amikor végül rájön az ember, hogy a játékidő durván fele csak arról szól, hogy a karakterek sétálnak az erdőben. Sok helyen akár egy percet is bele tudtam volna tekerni úgy, hogy nem maradok le semmiről, annyira lassan hömpölygött a film. Szóval akármennyire is egy jó produkcióról van szó, inkább egy másnapos délelőttre ajánlom, amikor mi is pont annyira be vagyunk lassulva, mint ez a mű.

A segítség (The Help)

Tate Taylor -oscar-díjra jelölt műve pedig az ellenkező végletet képviseli: elsősorban a remek tempóját és ritmusát lehet kiemelni. Persze ezek mellett még nagy erényei az alkotásnak a kiváló mellékszereplők, illetve a jól működő hangulat is: a humor és a dráma is kellő mértékben van adagolva. Viszont talán az előbbinek túlságosan is alárendelték a szereplőket, sok karakter csak egy karikatúrának érződik, amit én túlzásnak érzek egy olyan filmnél, amely egy kicsit is komolyan akarja venni magát. Persze annak ellenére, hogy az 1960-as évek fekete-fehér ellentétei nem képezik vicc tárgyát, kifejezetten üdítő egy könnyedebb film a témában, de talán pont emiatt lett minden pozitív tulajdonsága ellenére is feledhető.