Nálam jobban senki nem utálja Daniel Craig-et James Bond szerepében, alig várom, hogy vége legyen az ő regnálásának, és átadja a stafétabotot egy másik színésznek. A Skyfall jó film volt (és Craig sem volt annyira rossz benne, mint szokott, a hátralévő két filmet még végigszenvedem vele, aztán igyekszem elfelejteni), ámde két dolog miatt nagyon szomorú voltam: az egyik természetesen Judi Dench filmbeli halála volt, a másik pedig az, hogy Ralph Fiennes lett az új M, vagyis tutira nem ő lesz a következő Bond. Pedig milyen nagyszerű lett volna őfelsége titkos ügynökének szerepében, nem?

A kiváló angol színészt idén sajnos nem láthattuk új filmben, de jövőre duplázni fog: a Grand Budapest Hotel (amit sajnos nem nálunk forgattak) az előzetes alapján fergetegesen jónak ígérkezik, akárcsak a The Invisible Woman című romantikus film, amelyben Charles Dickenst fogja alakítani. Vagyis a Harry Potter után is van élet (mármint az igazi színészeknek, a biodíszleteknek szerencsére nem annyira).

Ralph Fiennes a Grand Budapest Hotellel visszatért "magyar gyökereihez", hiszen Az angol betegben Almássy grófot alakította, és Szabó István A napfény íze c. filmjében is magyar főszereplőt játszott.

A Ralph Nathaniel Twisleton-Wykeham-Fiennes névvel sújtották szülei, akik művészek voltak, édesapja fotós, édesanyja regényíró. Népes  a család, öt testvére van, közülük négyen a szórakoztatóiparban dolgoznak: Joseph színész (Szerelmes Shakespeare, Ellenség a kapunál - a közelében sincs bátyja tehetségének sajnos), Magnus  zenész, húga, Sophie producer, Martha rendező lett. Jacob, aki Joseph ikertestvére, a kakukktojás a családban, ő vadőrnek ment. Naná, hogy közös családi film is van: az Anyegin (1999 - nekem nem tetszett, de ez senki ne riasszon el attól, hogy adjon egy esélyt neki), amelynek Martha volt a rendezője, Ralph a főszereplő, és az egyik producer, Magnus pedig a zeneszerző.

Ralph kitűnően rajzolt, ezért a középiskola után festészeti főiskolára kezdett járni. De mindannyiunk szerencséjére rájött, hogy a színészet jobban érdekli, ezért átiratkozott 1983-ban a királyi színiakadémiára. Itt találkozott első feleségével, Alex Kinsgton-nal. Innen egyenes út vezetett a színházba, patinás társulatokban játszott jó angol szokás szerint Shakespeare-darabokban.

1991-ben egy tv-sorozat hozta meg számára az ismertséget, az első mozifilm, amiben feltűnt, az Üvöltő szelek volt (1992), amiben természetesen Heathcliff-et játszotta, Juliette Binoche oldalán. Nem ez volt a legjobb feldolgozása a klasszikus regénynek, azonban ennek köszönheti, hogy megkapta Amon Goeth szerepét a Schindler listája című filmben. Lenyűgöző alakítást nyújtott a náci tiszt szerepében, megérkezett az első Oscar-jelölés, egycsapásra híres lett, sorban kapta a jobbnál jobb szerepeket.

A Kvíz-show című Robert Redford film nagyon jól sikerült, de az igazi nagy dobás Az angol beteg volt. 9 Oscar díjat nyert a film, Fiennest is jelölték (méltán!), de sajnos nem kapta meg a szobrocskát akkor sem, és azóta sem (bezzeg egy rakás arra érdemtelen színésznek már réges régen a szekrényében pihen..).

A nagy siker után ahogyan az lenni szokott, két hatalmas bukta jött: A játék és szenvedély egy teljesen érdektelen, halál unalmas film, dacára annak, hogy sem Fiennes, sem Cate Blanchett játékára nem lehet panasz. Aztán jött az igazi mélypont: a Bosszúállóknál nagyobb szemetet keveset láttam, kizárólag Ralph kedvéért szenvedtem végig annak idején (nem ajánlom senkinek, hogy kövesse a példámat, tényleg nézhetetlen a film).

Jókor jött Szabó István nagyszabású eposza, A napfény íze, ami visszaállította színészi reputációját, és nem mellesleg még jó film is volt. El ne feledjem az Egyiptom hercege című rajzfilmet, amit direkt az ő kedvéért néztem meg eredetiben, mit ne mondjak, érdemes volt.

A családi film után az Egy kapcsolat vége című Neil Jordan film következett Julianne Moore-al, érdemes megnézni, nem filmtörténeti mérföldkő, de a színészi alakítások osztályon felüliek, és tisztességesen össze lett rakva.

Már éppen kezdtük volna megunni a romantikus szerepekben, amikor jól meglepett bennünket azzal, hogy elvállalta A vörös sárkány egyik főszerepét. A filmet sajnos a kiváló színészi játék sem tudta megmenteni, a közelében sem volt A bárányok hallgatnak c. klasszikusnak. Nekem leginkább Ralph tetkói maradtak meg ebből az alkotásból.

Ismét egy mellényúlás következett: Az álmomban már láttalak Jennifer Lopezzel a sírnivaló kategória: rémes forgatókönyv, rossz rendezés, fogalmam nincs, mit keresett Ralph ebben a Zs kategóriás filmben (pénzt, gondolom..)

Néhány felejthető film után jött a Harry Potter. Egy egész nemzedék imádta utálni Voldemort nagyúr szerepében, nekem és valószínűleg a többi filmrajongónak is a felnőtt szereplők brilliáns játéka miatt volt elsősorban érdekes a sorozat (J. K. Rowling kikötötte, hogy csak angol színészek játszhatnak a filmben, ezért a brit színművészet színe - virága megfordult benne).

2008-ban készült el A hercegnő című kosztümös film, amelyet elsősorban Keira Knighley szánalmas játéka tett tönkre, és sajnos a rendező sem állt a helyzet magaslatán. Eredmény: középszerű film. Tényleg csak Ralph Fiennes miatt érdemes megnézni (és végigdühöngeni..).

A bombák földjén c. ragyogó filmben egy cameo erejéig tűnt fel, A felolvasóban már nagyobb szerepet játszott, de az a film Kate Winsletről szólt, aki méltán kapott Oscar díjat az alakításáért.

A titánok harcában ismét lövésem sincs, miért égette magát, ennek örömére a folytatásban is felbukkant.

2000-ben Londonban eljátszotta színpadon Shakespeare Coriolanusának címszerepét, és annyira tetszett neki a szerep, hogy első filmjét ebből a darabból rendezte, természetesen saját magával a főszerepben. Elég bátor tett elsőre Shakespeare-t rendezni, és sajnos azt kell mondanom, hogy elég közepesre sikeredett az alkotás, dacára a kiváló színészi alakításoknak. Remélem, hogy második rendezése, az Invisible Woman jobban fog sikerülni.

A Szép remények című Charles Dickens mű semmi újat nem tudott mondani a klasszikusról, méltán vész a feledés homályába (nem néztem végig, fél óra után meguntam, pedig a regényt imádtam, azt pedig mondanom sem kell, hogy Ralph Fiennes mekkora kedvencem).

És már el is érkeztünk napjainkba, M szerepével a James Bond szériában biztos helye van, a jövő évi két bemutatóval valószínűleg újra visszateszi magát a térképre, vagyis nemcsak a múlt szép, hanem a jövő is ígéretes.

A magánéletéről nem sokat tudni (mondjuk engem annyira nem érdekel, tehát olyan alaposan nem néztem utána), miután elvált Kingstontól, azzal sokkolta a rajongókat, hogy egy nála 17 évvel idősebb színésznőt vett el, aki az édesanyját játszotta a Hamlet színpadi változatában. Aztán 2006-ban, ahogyan az várható volt, elváltak, azóta nincs hír újabb esküvőről. Érdekesség, hogy imádja a profi birkózást.

Nem tudom eleget hangsúlyozni, hogy az angol színészképzésnek nincs párja a világon, Ralph Fiennes nagyon jó példa erre. Szerintem nem csak én gondolom úgy, hogy elég időt töltött az árnyékban a sötét Nagyúr, ideje újra a fénybe lépnie!