Hová tűntél ó kapitány, kapitányom?

Szomorúan látom, hogy a mai tiniknek csak a Transformers jut, nekem sokkal nagyobb szerencsém volt. Amikor én voltam középiskolás, a Holt költők társasága volt "a" film, és Robin Willams "a kapitány". A történet egy szigorú iskolába visz el minket, amelynek életét alaposan felforgatja John Keating, a szabadelvű irodalomtanár. A fiúk élete megváltozik, elkezdenek elindulni a saját útjukon, mindent kifejez az a jelenet, amikor a pad tetején állva így búcsúztatják tanárukat: "ó kapitány,kapitányom!". Hányszor játszottuk el mi is a suliban.. Sírós, mély film, de jól egyensúlyoz a művészet és a szórakoztatás határán. Sokat lehet belőle tanulni az életről, a halálról, a barátságról, az irodalomról. Aki még nem látta, sürgősen nézze meg, ritka jó film, szemnek és léleknek egyaránt jól fog esni.

Robin Williams kiváló komikus, de ebben a filmben megmutathatta nem mindennapi drámai erejét is. Sok filmben láthattuk régebben, azonban mostanában nagy csend van körülötte. Csak nekem hiányzik a filmvászonról?

Williams stand-up komikusként kezdte pályáját, első nagy sikere az Egy úr az űrből című tévésorozat volt (nanu, nanu, emlékeztek?). Filmes pályafutása egy gigabuktával, a Robert Altman rendezte Popeye-el indult 1980-ban. Bűnrossz volt a film, habár Willams nem vallott szégyent benne, de azért kiforrottabb alakításaitól még nagyon messze volt (csak elvakult fanoknak ajánlom, tényleg nem érdemes megnézni). 

Aztán jött a Garp szerint a világ, amelyben drámai oldalát csillanthatta meg többek között Glenn Close oldalán. Szép film, megéri rászánni az időt.

Aztán több felejthető alkotás után jött a nagy siker: a Jó reggelt Vietnám! Nálunk kivételesen jó szinkronnal volt látható a fantasztikus szózsonglőr története, amely kicsit-nagyot levett a lábáról. Én nagyon szerettem azt a filmet, Robin fergetegesen jó volt benne, ha valaki még nem látta, sürgősen pótolja!

Majd a Münchausen báró kalandjai című Terry Gilliam opusz következett, ami nekem személy szerint nem tetszett, annak ellenére, hogy a rendező egyéb alkotásait nagyon szeretem.

És már el is érkeztünk személyes kedvencemhez a Holt költők társaságához, amelyet nem csak emlékek szépítenek meg, tényleg jó film, mindenkinek ajánlom.

A Cadillac Man Tim Robbinssal egy jó nagy félrenyúlás volt, de az Ébredések Robert de Niróval újra egy értékes film lett, a két színész ragyogó alakítása egy kivételesen szép filmet eredményezett (vigyázat, csak százas zsepivel nézhető!).

Aztán egy újabb Terry Gilliam villanás, a fantasztikus hangulatú A halászkirály legendája volt a következő siker, amelyben Williams ismét kitűnő alakítást nyújtott, olyannyira, hogy Oscarra is jelölték, azonban még várnia kellett a szobrocskára.

Majd egy kedves mesefilm, a Hook, amely nagy siker volt, habár nem sikerült túl jól, a Robin Williams-Dustin Hoffmann páros elvitte a hátán. Robin bolondozott egy jót Pán Péterként, Hoffman rosszalkodott egy kicsit Hookként (az én személyes kedvencem a filmből Bob Hoskins volt Smee szerepében), mi pedig egy kicsit gyerekek lehettünk újra. 

Fenomenális kozmikus erő egy icipici kis helyen? Az Aladdin című rajzfilm motorja egyértelműen kedvenc kék dzsinünk volt, akit az eredetiben Robin szólaltatott meg (nálunk Mikó István brillírozott a szinkronstúdióban). 

A Mrs Doubtfire - Apa csak egy van a saját korának nagy sikere volt, ma is élvezhető a humora ennek a kiváló vígjátéknak, amelyben nem kis szerepe volt a ragyogó komikus alakításának.

A Jumanji egy aranyos kis családi matiné, akkoriban különlegesnek számító effektekkel. 

Majd jött egy merész választás, a Madárfészek, egy jó film, kiemelkedő színészi alakításokkal.

Majd néhány újabb felejthető vígjáték, és az Oscart  érő szerep a Good Will Huntingban. 

A csúcs után azonban sajnos már lefelé vezetett az út: a Patch Adamsot én szerettem, de attól még nem volt jó film, A kétszáz éves ember és az A.I. Mesterséges értelem sem volt már az igazi. És Hollywood kegyetlen: ha valaki nem hozza a bevételt, az sajnos igazán nagy és fontos filmekbe nehezen kerül be. Bár Williams folyamatosan forgat, mégis régen volt nagy sikere (Az éjszaka a múzeumbant azért nem sorolnám ide), de én hiszek benne, hogy csak idő, jó film, és szerencse kérdése, és az én kapitányom újra elfoglalhatja nem mindennapi tehetségéhez méltó helyét a filmvásznon.

A nagyszerű színészt "természetesen" nem kerülhették el a drog és alkohol problémák, de kit nem Hollywoodban. Nem lennék én, ha nem mesélném el, hogy hardcore Star Trek fan, kis híján szerepet is kapott a Star Trek Új nemzedék tévésorozatban, de végül sajnos nem jött össze, így a Star Trek univerzumba nem került be (egyelőre, de ki tudja, mit hoz a jövő..).

Zárásul még elmesélnék egy rá teljesen jellemző történtet: az egyik legjobb barátja Christopher Reeve, azaz Superman volt (kedvelem Henry Cavillt, de azért még messze van attól, hogy legenda legyen). Amikor Reeve lovasbalesetet szenvedett, és egész életére lebénult, érhető módon világvége hangulatban feküdt a kórházban. Williams bement hozzá, és sikerült mosolyt csalnia barátja szomorú arcára. 

Remélem, mi is sokat fogunk még nevetni a vígjátékokon, illetve megrendülni a drámákon, amelyekben Robin Williams játszik.