A Triangle már akkor felkeltette a figyelmemet, amikor Power 15 kedvenc időutazós filmjéből ez volt az egyetlen, amelyet nem láttam, de végül a Hurok impulzusa kellett ahhoz, hogy ténylegesen is nekiüljenek. Ami már csak azért is ironikus, mert a két alkotás borzasztó sok párhuzamot…
The Family Fang
Jason Bateman első rendezését, a Bad Words-t azért szerettem, mert tipikus indie-film létére képes volt kilépni a szcéna számos berögződéséből, az általa felhasznált motívumokat pedig kellően eredeti és bátor körítésbe öltöztetni. Avagy csupa olyan…
Imádom, amikor egy film minimális helyszínen, minimális szereplőgárdával és minimális költségvetéssel képes nagyszerű élményt nyújtani. Ez általában horrorfilmeknél tud működni (gondolok itt pl. a Gonosz Halott eredetijére, és megannyi kézikamerás horrorra), de pl. a sci-fi is profitált már ebből…
A heist is azok közé a műfajok közé tartozik, amelyek kifejezetten megszenvedték, hogy Hollywoodból eltűntek a közepes költségvetésű mozik. Az igazsághoz ugyanakkor hozzátartozik, hogy a műfaj számos esetben beépült a blockbusterek struktúrájába (erre a Hangya és a Halálos iramban-széria a…
A Beépített tudat kapcsán - Reynolds, és az ő tudatát megöröklő idősebb főhős révén - sokaknak ugorhat be az Önkívület, amely egy hasonló tudattranszferes elképzelésre építkezett (igaz, teljesen más irányba terelve az alapötletet). Azonban sajnos van egy sokkal fájdalmasabb…
Hát erre kicsit ráfüggtem. Ezért szeretem igazán a rövidebb évadokat, mert harmad annyi idő alatt végig lehet őket nézni, mint mondjuk egy 22-24 részes országos sorozatot, és általában a minőség is fordítottan arányos az epizódszámokkal. A 11.22.63 ráadásul durván nézette…
A 2. rész után azzal zártam a gondolataimat a Homelandről, hogy egy olyan sorozattá vált, amelyben egyszerre van ott az aktuálpolitika húsba vágó realizmusa, és a kémfilm-zsáner leghollywoodiasabb fordulatai. Ez a kettősség a szezon egészét nézve is fennmaradt (bár előbbi -…
Manapság nehéz olyan akciófilmet találni, amelyben fellelhető a megfelelő mértékű komolyság, az izgalmas akciójelenetek, sőt, a történet is szilárd lábakon áll, és nem a főhősök kikacsintgatása, vagy az agyatlan ám szórakoztató párharcok viszik el a néző figyelmét, hanem…
Gondolkodtatok már azon, hogy mitől igazán félelmetes egy film? A belezésektől, netán a jumpscare-ektől, vagy a patakokban folyó vértől? Esetleg attól, hogy a képsorokat nézve kizökkenünk a komfortzónánkból, és kényelmetlenül érezzük magunkat? Szerintem ahány ember, annyi…
Az időutazós filmek, sorozatok mindig is közel álltak a szívemhez, mert mindig nagyon megragadja a képzeletem a múltba, vagy a jelenbe való utazás gondolata, a változtatás lehetősége, a kíváncsiság kiszolgálása. Talán Stephen King is így volt ezzel, mikor megírta a 11/22/63 című regényét (ami nem…
Néha kezdem azt hinni, hogy J.J. Abrams jobban ért a marketinghez, mint a filmrendezéshez, elvégre rendezői és produceri munkái kapcsán rendre tanítani való módon csigázta fel a nézői elvárásokat: akár a Cloverfield vagy a Super 8 szörnyének rejtegetésére, a Harrisonnak álcázott Khanra, vagy a…
A filmet a Titanic Filmfesztivál keretében volt lehetőségem megtekinteni.
Javaslom, hogy a következő Unortodox díjátadón legyen egy kategória majd az év legbalfaszabb rendezőjének, mert erre a díjra egyből bejelentkezett a walesi Gareth Bryn az Átjáróval.
Stanley magányosan éli mindennapjait a…
Amikor Madarász Isti Shane Carruth Primerjéhez nevezte meg filmje egyik inspirációjaként, sokan lázba jöttünk, de valószínűleg egyikünk sem vette komolyan, hogy egy magyar direktor első (mozis) nagyjátékfilmjében, sőt, az első magyar időutazós sci-fiben képes lesz akárcsak megközelíteni a műfaj…
Alejandro Amenábar 15 évvel ezelőtt a Más világgal a horror egyik legemlékezetesebb darabját alkotta meg, amelyet (főleg a filmet záró fordulat miatt) azóta is előszeretettel emlegetnek. Éppen ezért teljes döbbenetként ért, hogy legújabb mozija mekkora bukás lett, annak ellenére,…