Valamit nagyon eltalálhattak az idei Oscaron, mert egy újabb jelölt filmet találtam, amely ellen semmi kifogásom sincs. Sőt, ez az alkotás már egészen az a kaliber, hogy tulajdonképpen sajnálom, hogy nem jutott neki több nomináció. De a legfontosabb az, hogy Spike Jonze művét még…
Razzul vagyok, az új tag aki legfőképp animékkel fog foglalkozni a blog alakulatában, de bármiről szívesen írok ami a keleti furcsaságok sorát gyarapítja.
Úgy tartja a mondás: „Jótól lopni nem szégyen”. Nos ezen cikk alanya rengeteg rendezőt és forgatókönyvírót ihletett…
A futurológiai kongresszus / The Congress
Stanislav Lem klasszikusát Ari Folman adaptálta egy meglehetősen szabadon értelmezett és különleges vízióvá, azonban a különlegességen kívül sok mindent nem tudott felmutatni. A modern filmgyártást kifigurázó kerettörténethez egész…
Lassan eljutunk oda, hogy már egyetlen műfaj sincs, amelynek keretein belül ne lehetne filmet forgatni minimális büdzséből is. Ezúttal a science-fiction van soron, ugyanis ezen darabunk az emberi elmét tette meg minimalista díszletül, a végeredmény azonban sok tekintetben a legnagyobb…
Úgy néz ki, a marketingesek valamiért nagyon szeretik az év ezen időszakát, legalábbis erről tanúskodik, hogy szinte az összes jövőre érkező szuperprodukció előzetesét mostanában jelentették meg. (És még várunk a jövő héten érkező Dawn of the Planet of the Apes, illetve A…
(Erről az egész klasszikus hétről, illetve a posztok összesítője.)
Néha én magam sem értem, miért nem tetszik szinte kivétel (A szakasz, 12 dühös ember, A dicsőség ösvényei stb.) nélkül minden, ami a 80-as években, vagy azelőtt készült. Azonban amikor előveszem a…
(FroG másodvéleményét itt olvashatjátok.)
Nincs egyszerű dolguk a folytatásoknak, naphosszat lehetne sorolni az okokat, miért képtelen egy második rész felérni az elsőhöz. Mindenesetre az idei év igyekszik rácáfolni erre, a Gru 2, a Kick-Ass 2 és a Thor: Sötét világ a…
Az ember Az utolsó skót király, a State of Play vagy a Life in a Day rendezőjétől egy dolgot nem várna: középszerűséget. Kevin Macdonald legújabb műve viszont pont ezt az érzést nyújtja, illetve egész pontosan semmit nem nyújt azon kívül, hogy jól mondja fel a posztapokaliptikus…
Megvallom őszintén, enyhén elérzékenyültem ezen sorok papírra vetésekor, hiszen életem első kritikáját pont Thorról alkottam, és akkor talán még nem is gondoltam volna, hogy a folytatást már egy sajtóvetítésen nézhetem meg (egy sorral Szirmai Gergely mögött ülve, erre…
Soha nem voltam nagy képregény-rajongó, ennek legfőbb oka abban rejlik, hogy egy kötetet sem olvastam el, és nem is érdekel(t) egyik darab sem. A képregényfilmekkel már más a helyzet: az utóbbi évek ilyesféle filmtermésének apraja-nagyja már mögöttem áll, nem csoda hogy az idei…
A sci-fi műfajon belül lévő mozikat mindig ámulattal figyelem. Nem biztos, hogy mindig tud újat mutatni, a lehetőségek valamelyest korlátozottak, de ez egy olyan egyedi filmes világ, ami már a kezdetek óta nagy hatást gyakorol a filmkedvelőkre. Gyakran hordoznak magukban valamiféle…
Nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy sok esetben az eredetiség hiányát az okozza, hogy az idő előrehaladtával és a filmvilág bővülésével egyre kevesebb felhasználható megoldás maradt a történetekben. Arról például meg vagyok győződve, hogy ha a szóban forgó…
Ha minden törvényszerűséget figyelembe veszünk, ennek az alkotásnak a létezése teljességgel megmagyarázhatatlan. Egyrészt egy angol nyelvű, francia-kanadai-német-belga koprodukcióról van szó, meglehetősen szokatlan megoldásokkal és ambiciózus történettel (és nem a…
Sokak számára az év legjobban várt vígjátéka volt a már-már klasszikussá vált "Three Flavours of Cornetto" trilógia záródarabja, és minden jel arra mutatott, hogy Edgar Wright és Simon Pegg párosa egy igazán ütős produkcióval készül. Ennek köszönhetően lett számomra a…