Nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy sok esetben az eredetiség hiányát az okozza, hogy az idő előrehaladtával és a filmvilág bővülésével egyre kevesebb felhasználható megoldás maradt a történetekben. Arról például meg vagyok győződve, hogy ha a szóban forgó alkotás mondjuk 1980-ban készül, mára a hasonló stílusú filmek alfája és omegája lehetne.

A második emberi misszió az utolsó napját tölti a Marson, és az egyre rosszabb idegállapotban lévő kutatóknak más vágyuk sincs, mint hogy hazainduljanak. Azonban egyikük felfedez valamit, ami új értelmet adhat az egész küldetésnek. Ez pedig nem más, mint egy baktérium, az első idegen létforma, amivel az ember találkozik. Egyben pedig egy idegen létforma, amely vérszomjas zombikká változtatja az embereket, mint ahogy ezt meg is teszi főhőseinkkel szép sorban...

Az a jó ebben az alkotásban, hogy lehetetlen spoileresen írni róla. Ugyanis ha létezne "a legkevésbé eredeti film" megtisztelő titulusa, azt biztosan ez a produkció nyerné el. A dolog, Apollo 18, Prometheus, A vörös bolygó, naphosszat lehetne sorolni azon címeket, amely hasonló alapkoncepcióból jutnak el pontosan ugyanoda, mint ez a mű. (Már ha nem kalkuláljuk bele azt a tényt, hogy ezek a filmek is jelentős részben épülnek egymásra.) Ezzel szemben az a meglepő helyzet állt elő, hogy a sztori egy 1975-ös novellán alapul, vagyis bizarr módon ez az alkotás mégis eredetibb, mint a fent felsoroltak.

Viszont ami az egész kérdéskört feledteti, az a szinte tökéletes megvalósítás. A forgatókönyv minden egyszerűsége ellenére korrekt munka, a nagyrészt kétdimenziós karaktereket is jól használja fel, ami ritka ebben a műfajban. Ráadásul a történetet végre nem a külső erők, hanem a szereplők konfliktusai alakították. Az elsőfilmes Ruairi Robinson pedig elképesztően tehetséges egy félelmetes és feszültséggel teli atmoszféra megteremtésében, így hiába kiszámító sok minden, gyakorlatilag teljes egészében végig lehet izgulni a filmet. Max Richter zenéje csak fokozza ezt a hangulatot, ezen kívül pedig a kis költségvetés ellenére is remek fényképezést tudom kiemelni.

Ennek a produkciónak tehát tényleg csak az az egyetlen baja, hogy rossz korba született, amikor már semmi újat nem tud mutatni. Pedig színvonal alapján bőven lehetne a nagy klasszikusokkal egy lapon emlegetni, és ha tulajdonképpen sikerül félretenni megtekintés közben azt az apró érzést, hogy ezt már láttuk valahol, egészen jó szórakozást tud nyújtani.

8/10