Razzul vagyok, az új tag aki legfőképp animékkel fog foglalkozni a blog alakulatában, de bármiről szívesen írok ami a keleti furcsaságok sorát gyarapítja.

Úgy tartja a mondás: „Jótól lopni nem szégyen”. Nos ezen cikk alanya rengeteg rendezőt és forgatókönyvírót ihletett már meg a Hollywoodi palettán. Hogy csak egy párat említsek az egyértelműek és a bevallottak közül: A Wachowski fivérek Mátrixa, James Cameron Avatarja, Steven Spielberg A.I. Mesterséges értelem című műve, de még a nemrégiben bemutatott Inceptionnel is felfedezhetőek hasonlóságok (bár az Eredetet már azzal is megvádolták, hogy a Duck Talestől is lopott...). A film, amiről beszélek nem más, mint az 1995-ös japán Ghost In The Shell.

A mű megnézése után egyértelmű az, hogy megérdemli az elismerést, amit a nagyoktól is kapott, ám nem azért, mert 90-es években a keletiek hirtelen feltalálták a spanyolviaszt. Az alapvető kérdéseket, amiket boncolgat (robottá váló ember, emberré váló robot) és a viszonylag egyszerű alapsztorit ritkán ugyan, de már filmre vitték előtte, ugye a Szárnyas Fejvadász is hasonló kérdést taglal. Emellé a központi elem mellé még társulnak olyan gondolatok, amikkel a film kevesebbet foglalkozik ugyan, ám nem kevésbé fontosak (mi a tudat, mitől lesz ember az ember, mi a valóság és mi az élet?).  A film egyedisége abból fakad, ahogy ezekkel a kérdésekkel foglalkozik, és ahogy a cselekményét elmeséli. Ilyen mélységű cyberpunk filozófiát ehhez fogható megvalósításban nagyon ritkán látni.

A film egy tipikus cyberpunk világban játszódik ahol aki szeretné, akár az egész testét az agya kivételével lecserélheti mesterségesre sőt, még az agyhoz is kaphatóak kiegészítők. Itt él főhősnőnk, Kusanagi Motoko egy kiborg, a 9-es szekció őrnagya.  Csoportjával a közbiztonságért felel és a film kezdetén egy hírhedt hackerre, a Bábjátékosra vadásznak. Ez az illető mások tudatába betörve bűnügyek elkövetésére veszi rá az áldozatát, vagy hamis emlékeket ültet el bennük ez által a cinkosává téve azokat (innen a neve ugye).

Mindez a történet, a mondanivaló és az ehhez járó körítés, az átvezetők, városképek mutogatása nagyon erős hangulatteremtőek, megalapozzák a film egyedi kissé disztópikus légkörét. Rendkívül fontos elemek annak ellenére, hogy a fő sztoriszál előrehaladása szempontjából irrelevánsak.  Az animáció és a grafikai munka nagyon rendben van, teljes mértékben elvégzi a dolgát (pláne ha a remastered verziót nézzük meg) annak ellenére, hogy meglátszik már a film kora, és ha az ember odafigyel, felfedezheti néha a darabosságot az animációban, de ez véleményem szerint semmit nem von el az élményből.  A beállítások és a jelenetek megtervezése és úgy egészében a rendezés pedig a mai napig zseniális.  A kevés zenei betétről is ez mondható el. Ritkán csendül fel 1-2 dallam, de akkor nagyon passzolnak a jelenetekhez.

Minden pozitívum ellenére azért vannak negatívumok is és meg kell, hogy mondjam, a legtöbb abból fakad, hogy a film elég rövid. Ez bizonyos szempontból egy jó döntés, ugyanis a viszonylag rövid történet és a mondanivaló átadására nem is kell több, de más dologra nem nagyon jut idő. Nincs részletesen bemutatva és felépítve a világ és megmagyarázva a hálózat háttere (a Szárnyas Fejvadásszal is ez volt az egyik problémám). A tortából csak egy szeletet kapunk, néhány ember történetét a sok közül.

Emiatt a karakterekről is keveset tudunk meg. Nem tudjuk mit csináltak mielőtt a bűnüldözéshez kerültek. Ez nekem nem igazán hiányzott, mert a gondolataikba a monológjaikon keresztül bepillantást nyerhetünk, de lehet, hogy ezzel csak én vagyok így. Valószínűleg a sötét foltok kitöltésére és az eredeti film viszonylag nyitott lezárása miatt formálódhatott a Ghost In The Shell köré egy egész brand, amely mára 3 filmet egy kétévados sorozatot és a jelenleg is készülő 4 részes Arise szériát számlálja.

Mindent összevetve egy remekbe szabott mozgóképi élmény ez, tipikus példája azoknak, amiket minél többször néz meg az ember annál jobb lesz, annál több apróságot és kisebb gondolatot fedezhet fel benne.  Már csak amiatt is megéri megnézni, hogy láthassuk, mit tartanak a nagy alakok jó filmnek, amiből akár meríteni is lehet a saját gyermekük megalkotásához.

9/10