Ha minden törvényszerűséget figyelembe veszünk, ennek az alkotásnak a létezése teljességgel megmagyarázhatatlan. Egyrészt egy angol nyelvű, francia-kanadai-német-belga koprodukcióról van szó, meglehetősen szokatlan megoldásokkal és ambiciózus történettel (és nem a Felhőatlaszról beszélek.) Egyszóval minden tényező adott, ami miatt egy producer NEM finanszírozna egy ilyen alkotást, azonban furcsamód itt, Európában ez nem különösebben foglalkoztatja az embereket. Ennek megfelelően óriásit is hasalt a pénztáraknál, azonban röpke 4 év elteltével néhány nap múlva tehet még egy próbálkozást az USA-ban is. Nekem pedig ennél jobb alkalom nem is kellett hozzá, hogy újra elővegyem.

Nemo Nobody (Jared Leto) 118 évesen a legidősebb ember a Földön, egyben pedig (2092-t írván) az utolsó halandó. Azonban bizarr módon a múltjáról senki nem tud semmit, így az utolsó napjaiban többen is megpróbálnak valami információt kiszedni belőle az élettörténetével kapcsolatban. Mr. Nobody pedig egy hosszú és érthetetlen sztoriba kezd, amely során időben és térben ugrálva egy olyan ember története bontakozik ki előttünk, aki szemmel láthatólag több életet is élt egyszerre.

Jaco van Dormael, aki írta és rendezte is ezt a filmet, mint a fentiekből is látható, minimum a Memento történetmesélési bravúrjait igyekezett megismételni. És ez tulajdonképpen sikerült is neki, ugyanis a nézőnek az utolsó pillanatig fogalma sincs, hogy hogyan magyarázza meg és rendszerezze a képernyőn történő eseményeket. Amelyek sokszor a teljes kronológiai kavarodás mellett sokszor kifejezetten meghökkentőek is, csak hogy nehezebb legyen észrevenni, hol csap be minket a rendező.

Azonban mindenképpen elmondható, hogy végső soron tényleg csak a becsapás a cél: a történet sok helyen feleslegesen és öncélúan van túlbonyolítva, illetve egész pontosan azért, hogy összezavarja a nézőt. Ez első nézésre kiválóan működik, viszont a második megtekintés alkalmával kifejezetten csalódás volt látni, hogy a tartalom ismeretében már úgy tűnik, van Dormael inkább csak túlmagyaráz bizonyos dolgokat ezekkel a megoldásokkal, néhol pedig a történetmesélés és a látvány már a giccs határát súrolja. 

A felszín mögött azonban egy mély és elgondolkodtató dráma rejtőzik, amelynek ha nincs is két és fél órára elég muníciója, arra bőven elég volt már elsőre is, hogy ezt az alkotást a legjobbak közé soroljam. Nehéz spoilermentesen leírni, de egészen megrendítő, ahogyan a rendező ezt az örökösen felvetődő témát kibontja egyetlen emberi sorson keresztül. Valamint ki kell még emelnem Jared Leto, illetve elsősorban a karakterek fiatalkori énjét játszó számos gyerekszereplő alakítását, és az azóta elhunyt Pierre van Dormael egyszerű, de nagyszerű zenéjét és zenei válogatását. 

Elvitathatatlan tehát, hogy a témának vannak sallangmentesebb feldolgozásai is, azonban ha lebontjuk az álarcot, alatta rengeteg értékre lelhetünk. Arról nem is beszélve, hogy legyen szó akármekkora szemfényvesztésről is, az első alkalommal még biztosan nem fogunk a trükk mögé látni, úgyhogy mindenkinek nyugodt szívvel merem ajánlani ezt a darabot. 

8,5/10