Két friss bemutató villámkritikájával érkezek, amelyek talán nem lennének ennyire rövidek, ha nem született volna már mindkettőről írás. Úgyhogy bízom benne, ezúttal a terjedelem inkább fog szólni a kollégáimat kiegészítő jellegnek, mintsem a kifejtetlenségnek, ilyen…
FilmBaráth kritikáját erre találjátok.
Sok mindent lehet kezdeni Kubrick klasszikusával, de szól nélkül elmenni mellette nem. Az első igazán nagyszabású sci-fiként számtalan alkotót inspirált (bár volt, akire kifejezetten rossz hatással bírt), ennek nyomán pedig azóta is…
Danialves kritikáját itt tudjátok elolvasni.
A Foxcatcher nagyon erősen hangulatfilm. Köztes véleményt nem is igazán tudok egy ilyen alkotás kapcsán feltételezni. Vagy bejön vagy halálra unjuk magunkat rajta. Tény, hogy ennek a filmnek nagyon neki kell ülni, elég lassú folyású…
FilmBaráth kritikáját erre találjátok.
Másodszorra volt lehetőségem megtekinteni Clint Eastwood igaz történet alapján készült filmjét, és azt kell, hogy mondjam, cseppet sem bántam meg az újranézést. Második alkalommal még mélyebb nyomot hagyott bennem, mint elsőre, pedig…
Mocsariszorny kolléga kritikáját itt olvashatjátok.
A független filmek mindig is arról voltak híresek, hogy mertek bátrabban kísérletezni, mint a mainstream darabok, annak biztos tudatában, hogy néhány ezer emberen kívül esetleg senkit sem fognak így érdekelni. A The Voices is…
Mocsariszorny kolléga kritikáját erre találjátok.
A Dirty Wars kapcsán említettem azt az érzést, amikor az ember hihetetlenül fel tudja magát idegesíteni egy filmen, de nem azért, mert annyira borzasztó lenne, hanem éppen ellenkezőleg, mert hatalmas zsenialitással ábrázol egy…
Danialves kritikája itt olvasható.
Nem szoktam az írásaimat előre beharangozni semmilyen módon, ám most előre szólok, hogy egyesek számára bicskanyitogató lehet a véleményem. És nem arról van szó, hogy a kis jelentéktelen, mitugrász blogger egyszer az életben fontosnak akarja…
Aki olyan balga volt, hogy tett egy próbát az Exodus-szal, már bőven kiszörnyülködhette magát Ridley Scott legújabb alkotásán, ilyenkor pedig jobb a rendező egy korábbi remekművével helyreállítani a lelkivilágunkat. A Gladiátornál kiválóbb alany erre pedig nem is lehetne,…
Ismét arra a következtetésre jutottam, hogy itt a blogon már kitárgyalt filmet szükséges lenne újra elővenni, picit leporolni és beszélni róla. Bár most az indok kissé különbözik. A nemrég megjelent Contact másodvéleményemmel ellentétben itt most nem arról van szó, hogy…
Bár nem szeretek gyakran másodvéleményt írni, mivel nem tartom szerencsés formátumnak, némely esetekben úgy érzem, szükséges, hogy az olyan véleményekkel kapcsolatosan, amelyektől nagymértékben eltér az enyém, kifejtsem a saját gondolataimat. Ezzel valamilyen mértékben egy…
Power kritikáját itt olvashatjátok.
Ha nem tudnám, hogy egy 1993-as regényből adaptálták, valószínűleg most elkövetnék valami olyan szöveget lélektelen lopásról és másolásról, mint amilyet A beavatott kapcsán írtam. Azonban elég álszent dolog lenne részemről, ugyanis nem szeretnék olyan közhelyes…
Dani kritikája ide kattintva olvasható el.
Mindig is hittem abban, hogy vannak olyan filmek, amelyek különösebb magyarázatra nem szorulnak, amik egyszerűen magáról az élményről, a feeling megragadásáról és átadásáról szólnak. Noha ez igaz a Prince Avalanche esetében is, nem…
(FilmBaráth kritikáját erre találjátok)
A Most Wanted Man győzött meg arról, hogy hosszas halogatás után érdemes lenne megpróbálkoznom az eggyel korábbi le Carré-adaptációval, amely meglehetősen nagy felhajtást kapott. (Bár ebben jó eséllyel inkább az játszott közre, hogy…
(FilmBaráth kritikáját erre találjátok.)
A galaxis őrzői igazából soha nem tartozott nálam a várós filmek közé (erről itt is meggyőződhettek), mindenesetre egy James Gunn kezéből egy érdekes, ámde nem túl szórakoztató filmre számítottam. Ezek után pedig megkaptam ennek…