A börtönfilmek sem az a műfaj, amelyben túl sok alkotással árasztanának el minket, egyedül a Szupercella ugrik be az utóbbi időből. Most viszont érkezett egy újabb képviselője a zsánernek, amely ráadásul képes egy kissé más szemszögből megfogni a témát. Még ha ezt nem is…
Az egy szereplős / egy helyszínes filmek sosem tűntek igazán legitim műfajnak, inkább érdekes kísérleteknek, amelyeken keresztül a filmesek a saját maguk elé állított kihívásokra válaszolnak. Steven Knight azonban még ezen is csavart egyet, és a jellemzően thrillerekre…
Ahogy a túlértékelt rendezőket taglaló listán már kedves kollégám leírta, Terrence Malick ritkán rendez filmet, de akkor, amikor nagy ritkán rászánja magát egy újabb alkotásra, egész Hollywood a kamerája előtt nyüzsög, egy cameoért egymást ölik a sztárok. Ő a filmgyártás…
Családról, családi kapcsolatokról nehéz jó filmet csinálni. Először is el kell érni, hogy a karakterek egytől egyig a kívánt hatást váltsák ki a nézőből, jó színészi alakításokra is szükség van, na meg a hitelesség sem egy elhanyagolható szempont. Luc Besson 1994-es…
Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy meghódítottuk a világűrt, arról azonban sokkal kevesebb szó esik, hogy milyen keveset tudunk a tenger mélyéről. Vonz és taszít bennünket az örök csend világa, amely annyira különbözik rohanó, stresszes életünktől, megnyugtat, békét ad,…
Az HBO tv-filmjei egy egyre inkább hagyományossá váló receptet követnek: dobjunk be néhány ismert színész tőlük idegen szerepekbe, lehetőleg egy vitás témát feldolgozó filmbe, a minőségi írás és rendezés elvégzi a többit. Ezt a mintát követte például a Dr. Halál vagy…
Kevesen képesek arra, hogy szembenézzenek a saját legendájukkal. Clint Eastwood, a színész örökre westernhős és Piszkos Harry maradt a nézők szívében, de Clint Eastwood, a rendező méltó módon búcsút vett a két ikonikus szereptől: a Nincs bocsánat című filmben a…
Van valami egészen visszataszító azokban a filmekben, amelyek képtelenek ugyan rá, de mégis eredetiek akarnak lenni. Michael Kohlhaas történetének legújabb feldolgozásával is pontosan ez a helyzet: nem mond többet vagy újabbat, mint a hozzá hasonló alkotások többsége, ennek…
Csak én fulladok bele a napi munkám során a papírhalomba és kapok idegbajt a bürokráciától? Rémes, hogy milyen monotonok tudnak lenni a napok, nem? Nagyon nehéz megtalálni a mindennapok örömeit a folyamatos hajtás közben (hazudnék, ha azt mondanám, hogy nekem mindig sikerül, de azért próbálkozom),…
A realizmus és a filmművészet meglehetősen ellentmondásos viszonyban áll. Mint gyerekkorunk óta szinte minden történetben, úgy az érdekes mesét, a hihetetlen és lenyűgöző sztorikat keressük a mozgóképekben is. Nolan is valahogy úgy határozza meg A tökéletes trükk kvázi-ars…
Az emberi moralitás, mint filmes téma, abszolút jó és kifogyhatatlan táptalajt szolgáltat egy ambiciózus alkotó számára, hisz mivel lehetne a legjobban felkelteni a néző figyelmét, gondolkodásra késztetni az agyát, mint azzal, ami papíron mindenkiben benne van: az erkölccsel. A…
Egyszer-egyszer szembejön velem egy olyan produkció, amelynek minden logikus elképzelés alapján egyáltalán nem kellene tetszenie nekem. A 10 Years-ben is rengeteg olyan elem van, amelyet minden más műben utálnék, ebben viszont sehogyan sem tudom. És ennek az alkotásnak az igazi…
A zarándoklat sokak szerint az emberi megtisztulás leghatásosabb módja, hiszen a több száz kilométer sétaút közben nem csak hozzánk hasonló utazókkal találkozhatunk, hanem önmagunkat is megismerhetjük a hosszú út alatt. A Vándorút című könyvadaptáció is a zarándoklat…
Guy Ritchie-nek kell lenni ahhoz, hogy ugyanazt még egyszer magasabb fordulatszámon sikerüljön előadni. A Ravasz, az Agy és a két füstölgő puskacső hatalmas sikere után a rendező ugyanazokat a paneleket hasznosította újra, a szereplők közül is több ismerős arcot lehet felfedezni,…