Családról, családi kapcsolatokról nehéz jó filmet csinálni. Először is el kell érni, hogy a karakterek egytől egyig a kívánt hatást váltsák ki a nézőből, jó színészi alakításokra is szükség van, na meg a hitelesség sem egy elhanyagolható szempont. Luc Besson 1994-es filmje nem klasszikus értelemben vett családi dráma, de az ilyen alkotások közül így is messze kitűnik.
Leon (Jean Reno) magányos bérgyilkosként tengeti mindennapjait, ám életébe gyökeres változást hoz a tény, miszerint a szomszéd kislány (Natalie Portman) családják lemészárolják. Ennek következtében a férfi magához veszi a lányt, akivel meglepően jól kijönnek, azonban a rendőrség nagy erőkkel vadászik Leon-ra.
Ritkán írok ilyen struktúra szerint, de most a legfőbb negatívummal kezdek, ami könnyen lehet, hogy a Leon, a profi egyetlen hibája. Ez pedig az alaptörténet szokványossága és a cselekményszálak kiszámíthatósága. Szinte dekára pontosan ki lehet sakkozni a film későbbi eseményeit. A rendezőt viszont Luc Besson-nak hívják, aki olyan páratlan érzékletességgel meséli el ezt a végtelenül egyszerű sztorit, hogy nem lehet nem imádni. Folyamatosan a mosolygás és a sírás közti állapotban vagyunk a film nézése alatt, de mégsem válik giccsessé egy pillanatra sem. Nincsenek benne térdcsapkodós jelenetek, de kellő mennyiségű vidámság van a filmben, ami kiváló húzás volt. Ezt személy szerint jobb megközelítésnek tartom annál, hogy letargikus legyen az egész mű hangvétele. A komolyabb, érzelmesebb szcénák pedig finoman vannak adagolva, nem akar mániákusan megríkatni.
Jean Reno nagy népszerűségét sosem értettem igazán. Nem tartom rossz színésznek, de olyan kiugróan nagy teljesítményeket sem láttam tőle, egészen addig amíg nem láttam a Leon, a profiban. Ő maga Leon, nincsenek átmenetek a színész és a karakter között, minden egyes rezdülésével át tudta magát adni ennek a lelkiismeretes bérgyilkosnak. Natalie Portman még a szárnyait bontogató kislányként oldja meg remekül a feladatát, a fantasztikus Gary Oldman a gonosz zsaru szerepében pedig fenomenális. A film pedig mai szemmel is igen látványosnak mondható és nem kevés akció van benne. Elsősorban Leon leszámolásaira gondolok, de így is jópár feszültséget teremtő, izgalmas jelenet színesíti a filmet.
Luc Besson ebben a munkájában azt is bemutatja, hogy nem feltétlenül a felhatalmazott gondviselők lehetnek a legjobb nevelők egy gyerek számára, hanem tényleg olyannak kell gondoskodnia egy kiskorúról, aki megérett rá és felelősségteljesen teszi mindezt. Közben ezzel szemben egy nagyon érdekes, szerelemre hasonlító viszony alakul ki a két főhős között, de ez mélyen a felszín alatt lappang, hiszen nyilván nem lehet egy gyerek és egy felnőtt közötti kapcsolatot nyílt szerelem formájában kinyilatkoztatni.
Egy nagyon erős és komoly dráma, ami számos emlékezetes jelenettel ajándékoz meg minket. Kötelező darab mindenki számára!
9/10