Van valami egészen visszataszító azokban a filmekben, amelyek képtelenek ugyan rá, de mégis eredetiek akarnak lenni. Michael Kohlhaas történetének legújabb feldolgozásával is pontosan ez a helyzet: nem mond többet vagy újabbat, mint a hozzá hasonló alkotások többsége, ennek ellenére kétségbeesetten küzd azért, hogy valamilyen módon felhívja magára a figyelmet.

Michael Kohlhaas (Mads Mikkelsen) lókereskedőként éli életét a 16. századi Franciaország déli részén. Amikor egy alkalommal a vásárra tart, a helyi földesúr vámként magával viszi két lovát. Kohlhaas azonban megtudja, hogy a hatályos törvények szerint nem lehet vámot szedni, így visszakéri (azóta erősen leamortizálódott) jószágait. A lovak állapotát látva viszont úgy dönt, bíróság elé viszi az ügyet, de mikor a báró kapcsolatainak hála ez is sikertelen próbálkozásnak bizonyul, főhősünk arra jut, fegyvert fogva ő maga tesz igazságot.

Tulajdonképpen ez a sztori röviden összefoglalva nem más, mint egy kissé átdolgozott Robin Hood-legenda, amely a sík egyszerű igazságosztás helyett próbál egy kicsit az ehhez kapcsolódó elvi kérdéseken is elgondolkodni. Sajnos ezzel pont az író-rendező Arnaud des Palliéres nem volt tisztában, ugyanis végeredményben egy olyan produkciót hozott ki, amely ettől többnek akarja láttatni magát. Nem sorolnám be művészfilmnek az alkotást, mert ahhoz túlságosan is egyszerű, de a direktor szinte minden elemmel ilyen irányba szeretné elmozdítani az összképet.

Az egész művet síri csend lengi be, a szereplők alig szólnak egymáshoz, de még a csatajelenetek is csöndben futnak (ráadásul itt a legnagyobbat egy nagytotál sarkából nézhetjük meg). Gyakorlatilag több dolog történik vásznon kívül, mint a vásznon, amely a szokott módon azt eredményezi, hogy néhány félmondatból kell elkapnunk, mi történik, de legalább közben nagyon unatkozunk. Ehhez hozzáteszik még a magukét az elnyújtott snittek és néhol a szándékosan nem a jelenet tárgyára fókuszáló kamera, valamint az olyan apró amatörizmusok, mint hogy a hatalmas hadsereget nem tudják 20-30 lovasnál többel megjeleníteni. Az időnként beszúrt néhány bölcselkedő dialógus ezek után már nem tud sokat tenni azért, hogy a filmből egy igazán tartalmas és elgondolkodtató darab váljék, a karakterdráma élét pedig pont a szándékosan szétszórt történetmesélés veszi el azzal, hogy képtelen oda fókuszálni a cselekményt. 

Pedig ez utóbbi gondolat azért jelzi, hogy az alapanyagban benne volt egy érdekes gondolatkísérlet lehetősége elvekről és az igazság természetéről, azonban már ez önmagában is annyira lázba hozta a készítőket, hogy a megvalósítása valahogy útközben elmaradt. Ennek megfelelően pedig igyekeztek mindent megtenni, hogy alkotásukból ne egy B-kategóriás Rettenthetetlen-parafrázis szülessen. De történetesen akár még azzal is jobban jártunk volna, mert pont ez az igyekezet az, ami teljesen kigáncsolja a produkciót.

4/10