Vándorút / The Way (2010)
2014. július 20. írta: FroG

Vándorút / The Way (2010)

way1.pngA zarándoklat sokak szerint az emberi megtisztulás leghatásosabb módja, hiszen a több száz kilométer sétaút közben nem csak hozzánk hasonló utazókkal találkozhatunk, hanem önmagunkat is megismerhetjük a hosszú út alatt. A Vándorút című könyvadaptáció is a zarándoklat témáját boncolgatja, ugyanakkor megmutatja az apa-fiú kapcsolat milyenségét is, mindezt könnyed, de kellően tragikus formában teszi.

Daniel (Emilio Estevez) egy szerencsétlen balesetnek „köszönhetően” a Szent Jakab zarándokút közben veszti életét. Apja egy kaliforniai orvos, Tom (Martin Sheen), aki örök vitában élt fiával, mert nem tudta elfogadni annak kalandokra vágyó és világot látni akaró szándékait az iskolában tanulás helyett. Azonban mikor fia meghal, Tomnak Franciaországba kell repülnie és eldönti: Daniel hamvaival vág neki a zarándokaltnak, hogy a hosszú út végén méltóságteljes búcsút tudjon tőle venni.

A Vándorútban az a legszebb, hogy a már-már klisészerű eszközei ellenére is egyedi tud maradni. Ennek a végképnek a kulcsa minden bizonnyal Estevez írói-rendezői kezében volt, a direktor ugyanis olyan könnyed ecsetvonásokkal dolgozik, amelyek maximálisan szórakoztatóvá teszik a filmet, ugyanakkor a kellő drámai hatásról és a karakterek árnyalásáról is van helye és ideje gondoskodni. Az alkotás mindezt úgy teszi, hogy az alig két órás játékidő se nem hosszú, se nem rövid, az üdítően eltalált akár egy délutáni filmezéshez is.

way2.pngA legnagyobb pozitívum ugyanakkor Martin Sheen személye körül alakult ki, a veterán színészlegenda ugyanis kisujjból rázza ki Tom jellemfejlődését és végig átérezzük a férfi tragédiáját, valamint a fia iránt érzett szeretetet, majd később tiszteletet is. A Vándorút emellett ugyanakkor nem felejt el foglalkozni a zarándoklat lélektanával sem: úton-útfélen olyan emberekbe botlunk, akik a hosszú sétával próbálják megváltoztatni az életüket, több-kevesebb sikerrel.

A Vándorút tehát egy olyan komplex filmélményt tartogat, amely az utóbbi években a párját ritkítja: egyszerre könnyed és drámai, szórakoztató és megható, de mindenekelőtt a húsvér karaktereivel, az igazán emberi sorsokkal és a zarándoklat filozófiával teljes mértékben a néző szívéig hatol. Persze, ahhoz kétség sem férhet, hogy nem ez az alkotás fogja megváltani a filmvilágot, azonban manapság már az ilyen maradandó és sokoldalú történet is minimum dicséretet érdemel.

8/10

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr896522093

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

EIF 2014.07.21. 18:43:52

2 éve néztem meg a filmet. Rá következő nap megvettem a repjegyet. Másfél hét múlva repültem Párizsba. Onnan stoppoltam Saint Jean-ig. Aztán 800 km/ 21 nap, sok új barátság, tapasztalat, bikafuttatás. Nagy élmény volt!
Buen Camino!
süti beállítások módosítása