Bájos történet az írásról és a családról. Nem láttam még sajnos a filmet, de már többen ajánlották, ezért biztosan sort kerítek rá, előbb azonban könyvben szerettem volna elolvasni. Vajon miről írhat egy kiskamasz? Nagyon kíváncsi voltam rá, bár nem én vagyok a célcsoport a lassan 50 évemmel, azonban ettől még nagyon érdekelt a téma, és nem csalódtam, ez egy jól megírt történet, ami nemcsak a gyerekeket bűvöli el, hanem a felnőtteket is. A főszereplő 13 éves kislány, aki 10 évvel ezelőtt elveszítette az édesanyját. Nem egy habos-babos történet, de nem is fekszi meg a gyomrot, ugyanakkor fontos dolgokról beszél, hiszen a gyász feldolgozása nem egyszerű dolog egy gyereknél sem, az igazi fűszert azonban az írástechnikai tanulmányok adják meg, hiszen ki ne szeretne írni egy könyvet, nemdebár? Ne várjunk veretes mélységű tanácsokat, ez nem egy kreatív írást tanító könyv - ez egy külön szakma, aki erre adja a fejét, annak nagyon sokat kell tanulnia - , de arra tökéletesen alkalmas, hogy bevezessen bennünket a tudományba és mindvégig fenntartsa az érdeklődésünket. Mert miközben a szemünk előtt születik meg szakszerűen egy könyv, az élet is zajlik, mert Katinka a saját történetét írja meg, nem hétköznapi tehetséggel, bűbájosan, mégsem felszínesen. A szomszéd írónőtől vett írásórák során sok mindent megtanul a kislány a regényekről, és még annál is többet a mentoráról, akiről szépen lassan kiderül, hogy nagy árat fizetett a sikereiért. Megvan a mélysége ennek a történetnek, azonban alapvetően mégiscsak kiskamaszoknak szól, ezért inkább bájos, mint drámai, ettől azonban ez egy nagyon jó kis könyv, nem váltja meg a világot, de megmelengeti a szívet és a lelket. Mert nem lehet elégszer elmondani, hogy milyen fontos a család, milyen nehezen épül újra egy, az anyukát elveszített família, minden elismerésem az apukáé, aki két kisgyerekkel maradt özvegyen és megállta a helyét ebben a nem könnyű szituációban. Aztán megjelenik egy nő a csonka család életében, és minden megváltozik, érdekes végigkövetni egy gyerek szempontjából, hogyan alakul ki egy új kapcsolat, és miként fogadja el mindenki az új helyzetet. Okos, jól megírt történet, amely valóban nem rengeti meg a világot, de nagyon jól tud esni egy lusta vasárnapi napon, szerethető és kedves könyv.

Katinka 13 éves, már régen elveszítette az édesanyját, és egyszer csak úgy dönt, hogy regényt fog írni. Segítséget kér a szomszédban lakó írónőtől, aki kerti munkáért cserébe el is vállalja a feladatot, innentől kezdve együtt írják a könyvet, amely nem több és nem kevesebb, mint Katinka élete...

Aki sokat olvas, az előbb-utóbb eljut odáig, hogy írni szeretne. Én sem vagyok kivétel, bár időhiány miatt mindig csúszik a projekt, azért előbb-utóbb sor fog rá kerülni, addig is falom azokat a könyveket, amelyek az írásról szólnak. Ezért lettem kíváncsi alapvetően erre a kötetre, na és azért, mert többen is felhívták a figyelmemet a filmre, amelyet ezek után természetesen meg fogok nézni. Szerintem nagyon ügyes húzás arról írni egy könyvet, hogy hogyan írjunk könyvet, ez már nyilván a kamaszokat is érdekli, nemcsak a felnőtteket, a jó alapötlethez pedig remek történetvezetés és jó karakterábrázolás párosult, kiegészítve néhány tudnivalóról az írásról, de persze csak annyiról, hogy ne vesszen el a varázsa. Az én kedvenc szereplőm nem is a főszereplő volt - ár őt is nagyon megkedveltem, és nagyon szurkoltam neki, hogy egyenesbe jöjjön az élete -, hanem a szomszédban lakó írónő, aki egy abszolút hús-vér ember, akinek bizony vannak rosszabb napjai - sőt, hónapjai, kiderül, hogy fél éve egy sort sem írt, pedig a kiadó várja az új könyvét -, nehezen szánja rá magát a takarításra, szereti a macskákat és nagy árat fizetett a hírnévért. Fokozatosan ismerhetjük meg a szereplőket, a szemünk előtt bontakozik ki az életük, lassan feltárul a múlt, ami szükséges ahhoz, hogy új jövő kezdődhessen a kis család életében.

A borító abszolút telitalálat, tökéletesen kifejezi a regény hangulatát, bájos és szerethető, nem is kell mindig dráma, szükség van az ilyen szívhez szóló történetekre is, amelyeknek megvan a mondanivalója is. Nem könnyű a kamaszok nyelvén szólni a szülők elvesztéséről, a gyász feldolgozásáról, hogy milyen az, amikor egy új nő jelenik meg az édesapa életében, hogyan próbálnak meg együtt új családot alkotni, és miként helyeződik el ebben az új rendszerben az édesanya emléke. Vagyis nem könnyed történetről van szó, mégsem nehezedik ránk a drámai felhang, összességében megmarad abszolút életközelinek a sztori, amelyben az igazán varázslatos hozzávaló az írástanulás. A gyerekek szintjén szólnak a jó tanácsok a regényíráshoz, mégis mindenki sokat tanulhat belőlük, tényleg döbbenet, hogy ez egy külön szakma, és hiába tudjuk felnőttként, hogy bennünket éppen most vezet meg az író, és tudjuk, hogy mikor jön a következő fordulat, mégis el tud varázsolni a történet. Valahogy így kell ezt a sztorit elmesélni úgy, hogy felnőtt és gyerek egyaránt bevonódjon, és magáénak érezze, mindenkinek szóljon, és mégis mondjon valami fontosat.

Véletlenül nyilván nem lehet könyvet írni, ahhoz rengeteg tanulás és gyakorlás kell, és akkor a tehetségről még nem is beszéltem, de a cím nagyon frappáns, és annyira könnyednek tűnik a stílusa, hogy tényleg, fel sem tűnik, hogy szinte önmagától megíródik az alkotás. Gyorsan elolvasható és letehetetlen a történet, én egy ültő helyemben olvastam végig, és bár az eleje egy picit nehezen indult be, utána annál hamarabb magával ragadott és nem engedett a történet. Tényleg nincsenek nagy szavak, egy kiskamasz szemével látjuk az ő életét, amelyben az édesanyja halálának a feldolgozása a legfontosabb feladat, sok szeretet veszi körül, és esélyt kap arra, hogy ismét teljes családban éljen, vagyis nagyon lehet neki szurkolni. Mindezzel együtt ez egy nehéz élethelyzet, és miközben zajlanak az események, szépen megtanulja az írás alapvetéseit is. Alapvetően kamaszoknak íródott ez a történet, de a felnőttek is megtalálják vele a számításukat, könnyen követhető, könnyed, de van fajsúlya. Mindenkinek ajánlom, aki szeretne egy szívhez szóló történetet olvasni és egy picit belelátni az írók életébe.

9/10

A könyvet a Pagony kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.