Remek történelmi regény. Kár, hogy utolsó részéhez érkezett a sorozat, remélem, a szerző fog még foglalkozni az Árpádokkal, mert nagyon értőn és hangulatosan ír, élmény volt minden kötet, én részemről olvasnám a folytatásokat is. Bár igazából a következő rész már megíródott, hiszen a Koppány következik most időrendben, azonban ettől még véget ért egy remek sorozat, amelynek sajnos nem minden részét volt érkezésem elolvasni, de amihez szerencsém volt, az nagyon tetszett, és ez a kötet sem kivétel. István király apjáról, Gézáról, azaz Gyevicsa nagyúrról szól a történet, akinek fiatalkorától haláláig követhetjük végig a sorsát, végigkövethetjük, hogyan lesz ő a nagyúr, miként tesz meg mindent, hogy a nyugati típusú kereszténység elterjedjen hazánkban, hogyan igazgatja okosan a hétmagyarok uruszágát. Érdekes módon nem túl sok csatát látunk, pedig Géza kemény harcos volt, mégis inkább országépítő tevékenységén van a hangsúly. Természetesen Sarolt erős egyénisége is előtérbe kerül, igazi jellemfejlődést láthatunk nála is, a félénk fiatal lányból vehemens nagyasszony lesz, aki férfi módra üli meg a lovat, és finoman szólva is temperamentumos személyiség, aki azt is megtanulja, hogyan tudja asszonyi fifikával irányítani urát. Kettejük sorsa először külön kerül bemutatásra, majd amikor életük összefonódik, együtt követhetjük figyelemmel sorsuk alakulását. Miközben telnek az évtizedek, láthatjuk a politikai változásokat, és azt is, hogyan éltek a magyarok azokban az években, miként indult hódító útjára köreikben a kereszténység. A vallás végigkíséri a történetet, hiszen ez egy nagyon különleges korszak volt, egyszerre élt együtt az őshit és a kereszténység, Gyevicsa nem is akart választani közülük, mindkettőt tisztelte, bár tudta, hogy ahhoz, hogy a magyarság megmaradjon, szükség van a kereszt felvételére. Ő maga nem lehetett király, de fiának előkészítette a terepet az uralkodáshoz, mindent megtett, hogy egy virágzó országot hagyjon maga mögött, bár rengeteg kétség volt benne amiatt, hogy István tud-e majd harcolni a koronáért, hiszen elsősorban tudományokra oktatta, nem hadviselésre. A maga műfajában ez egy kiemelkedő könyv, amely mindvégig fenntartja a figyelmet és rengeteg információra tehetünk szert belőle Gyevicsáról és Saroltról.

955-ben elveszett az augsburgi csata, Taksony rendezi a sorait, és átveszi a meggyengült Fajsztól a nagyúri címet. Kiszemelt örököse Tar Szörénd, azonban fia, Gyevicsa hamar kitünteti magát, és az események úgy alakulnak, hogy ő lesz a következő nagyúr. Közben Erdőelvén a gyula leánya, Sarolt szépen cseperedik, és egy nap megtudja, hogy ő lesz Gyevicsa felesége...

Habár a könyv Gyevicsáról szól, mégis a legjobb részek Sarolthoz kapcsolódnak, annyira erős a nagyasszony személyisége, hogy elviszi uráról a figyelmet. Nekem a legjobban azok a leírások tetszettek, amelyek a Koppánnyal való nagyon különleges kapcsolatáról szólnak, hiszen ennek az asszonynak nemcsak férje felett volt hatalma, hanem Koppány felett is, sok mindenre rá tudta venni, amire más nem. Félénk fiatal lányként került férje udvarába, hogy aztán nagyon hamar egyértelművé tegye, hogy őt nem lehet félreállítani, nem egy átlagos feleség lett belőle, hanem egy igazi nagyasszony, akinek a hatalma úgy nőtt, ahogyan ura idősödött. Azonban a sorsa mégis egy igazi asszonyi sors, láthatjuk, miként éli meg az első éjszakát férjével, hogyan szüli meg gyermekét, milyen sokáig kellett várni a fiúgyermekre, azt is megtudjuk, hogy leányokat is szült, és olyan is volt, hogy elvetélt.  Mégsem maradt meg ágyasházában, szenvedélye sodorta magával, nem vetette meg a boritalt, szeretett és tudott is vadászni, férfi módra ülte meg a lovat, ugyanakkor sokat tudott a politikáról és nagyon eszes asszony volt. Gyevicsa kezdetben nem tartotta sokra, azonban ahogy teltek az évek, egyre inkább rájött, mekkora kincs a felesége, ezért hagyta, hogy részt vegyen politikai megbeszéléseken, ahol a hangját is hallathatta, ami nem volt szokás akkoriban. Az évek során összeért a házaspár, kölcsönös nagyrabecsülés kötötte össze őket és természetesen a gyerekek.

Gyevicsa nagyúrról is essen szó, hiszen alapvetően mégiscsak róla szólna ez a könyv, még akkor is, ha Sarolt sokszor háttérbe szorítja. Már fiatalon kitüntette magát a harcokban, azonban testvéri vért ontott, ami mindig sötét árnyékként lebegett fölötte. A nagyúri címet nem örökölte, hanem megszerezte magának, és élt is a hatalmával, azonban nem a csaták hőse lett, hanem az ország átalakításában játszott kiemelkedő szerepet. Kiváló politikai éleslátással rájött, hogy a kereszténység felvétele szükséges a magyarság megmaradásához, és rengeteget tett annak érdekében, hogy ez meg is valósuljon. Miközben bepillantást nyerhetünk a nagypolitika boszorkánykonyhájába, azt is láthatjuk, miként zajlanak a hétköznapok a hétmagyarok országában. 955-től 997-ig tart a történet, amelynek során sok minden változik, az azonban nem, hogy a nagyúr mindent megtett azért, hogy népe fejlődjön, és a jó irányba változzon. Ő maga nem hitt teljes szívvel a kereszténységben, alapvetően az ősi hitet tartotta magáénak, azonban ez nem akadályozta meg abban, hogy fiát már papok tanítsák, őt már uralkodásra nevelte. Nagyon érdekes, ahogyan az ősi hit és a kereszténység együtt létezik ebben a korszakban, egymást alapvetően nem zavarva, mégis érezhető a kétféle vallás közötti különbség. Talán több csatajelenet elfért volna a történetben, de ez nem az a kor volt, inkább az országon belül történt változások a fontosak.

Nagyon kedvelem a történelmi regényeket, ezen belül Cs. Szabó Sándor könyveit, mert magas minőséget képviselnek, és különleges élmény olvasni őket. Áradó szenvedély és elmélyült karakterek jellemzik a stílusát, az unalom kizárt, dacára annak, hogy nem túl sok csatajelenethez van szerencsénk, azok azonban fajsúlyosak. Inkább az embereken van a hangsúly, a karakterépítésen, valamint a kiválóan vezetett történeten, ahol valóban végigkísérhetünk egy egész életet, annak minden szépségével és nehézségével együtt. Egyéni nyelvezettel rendelkezik a szerző, simán elhiszem neki, hogy így beszéltek őseink (abszolút kedvencem a Jól van ez így! szófordulat), ahogyan azt is megtudhatjuk, hogyan élték a hétköznapjaikat, miközben a nagypolitikai összefüggéseket is megérhetjük. Nagyon olvastatja magát a történet, amelyből az izgalmas eseményeken túl rengeteg információra tehetünk szert a korszakról, amelyről valljuk be, nem tudunk olyan sokat. István király korától már viszonylag széles körű ismereteink vannak az Árpádoktól, de mi volt előtte? Ezt tudjuk meg ebből a nagyon érdekes sorozatból, amelyet mindenkinek csak ajánlani tudok, akit érdekel a történelem, és ezen belül a korai Árpádok időszaka.

9/10