Békebeli romantika. Nagyon jól tud esni a szürke hétköznapokon, mert visszarepít egy régen letűnt korba, a boldog békeidőkbe, hogy aztán megmutassa a Nagy háborút is. Romantikus történelmi regény, de nem a habos-babos fajtából, nagyon is hihető a történet, nem csak a szép időket mutatja be, hanem a háború okozta korszakváltásba is bepillantást nyerhetünk. A hangulat fokozatosan szürkül el, de előtte annyi napfénnyel táplálkozhattunk, hogy kitart egészen a végkifejletig. A Gerbaud-kisasszony sztoriján nem kevés a cukormáz, de sohasem annyira, hogy megfeküdje a gyomrunkat, kiváló arányban adagolja a szerző a romantikát és a történelmet, mindvégig fenn tudja tartani a figyelmet, sohasem lesz unalmas a sztori, azonban egyáltalán nem felületes szórakozást kapunk, ennek a könyvnek megvannak a maga mélységei. A szerző kötetről kötetre jobban ír, mára már tökélyre fejlesztette a saját stílusát, kár, hogy pont a legvégére fogy ki egy kicsit a szufla a történetből, ezért az igazi katarzis elmarad. Ennél nagyobb hibát azonban nem tudok felróni ennek az alkotásnak, nem véletlenül egyre népszerűbb az írónő, a saját műfajában nagyon magas színvonalat képvisel, amelyet minden újabb könyvében nemcsak megtart, hanem túl is szárnyal. Ezúttal nem félt a kontúrosabb leírástól, jóval sötétebb a hangulat, mint az első részben. A romantikus műfajon belül marad, de feszegeti a határokat, ráadásul olyan kevésbé ismert hadtörténeti eseményeket is elmesél, mint a Zenta hajó története. Összességében egy nagyon jó könyvhöz van szerencsénk, amelybe nagyon hamar bele lehet feledkezni, mert visszavisz a boldog békeidőkbe, elandalít, hogy aztán elvigyen a háborús valóságba. Olvastatja magát ez a remek történet, amely nagyon jól került megírásra, tényleg kár, hogy, pont a végére fogy ki a sziporkából a szerző.
Szépkúti Blanka kisasszony és Hollóssy Ármin története folytatódik, a két fiatal természetesen egymásba szeret, érzéseik egyre mélyülnek, mígnem sor kerül a várva várt lánykérésre. Azonban a happy end nem garantált, mert közbeszól a háború....
Beköltöztem Abbáziába arra az időszakra, amíg a könyvet olvastam, olyannyira filmszerűen mutatja be a szerző a helyszínt, mintha én is ott sétáltam voltam a Gerbeaud-kisasszonnyal az utcáin. Együtt lélegzünk a szereplőkkel, nagyon lehet nekik drukkolni, ez a két fiatal ember megérdemli a boldogságot, illenek egymáshoz, azonban nem történnek olyan viharos sebességgel az események, van idejük megismerni egymást. Ármin talán túlságosan tökéletes férjjelölt, a sjnádig katonatiszt olyan, mintha egy hollywoodi filmből került volna elibénk, azonban a karakterét mégis sikerült olyannyira árnyalni, hogy emberi maradjon. Blanka természetesen szép és okos, de nem díva alkat, ő egy komoly dolgozó nő szilárd erkölcsökkel, de aztán természetesen a szerelem őt is megváltoztatja. A két fiatal kapcsolata szépen alakul, amelyekben döccenők előfordulnak, de szépen halad az örömteli végkifejlet felé, hogy aztán a háború mindent megváltoztasson. Mert a férfinak be kell vonulnia, az asszony pedig ott marad egyedül, vajon elég erősek-e az egymás iránti érzelmeik ahhoz, hogy legyőzzék a háború szörnyűségeit?
Egy felnövekedés történet tanúi leszünk, a fiatal lányból asszony lesz, felnőtt érzelmekkel, gondokkal és örömökkel. A férfi is változik, megérik a házasságra, annyi kaland után készen áll arra, hogy összekösse a sorsát Blankával. Azonban a boldog békeidők elenyésznek, bekövetkezik a háború, figyelemmel kísérhetjük, hogyan változik meg a világ hangulata, szürkülnek el a színek, fagynak meg a lelkek. Ízelítőt kapunk abból, hogy milyen volt egy tengeri ütközet, megismerhetjük a Zenta hadihajó történetét, amelynek alaposan utánajárt a szerző. Rengeteg kutatás állhat a történet mögött, óriási mennyiségű információra tehetünk szert a korszakról és a Zentáról, amelynek sorsa facsargatja a szívet. Ez már nem habos-babos romantika, ez már maga a háború, annak minden szörnyűségével együtt, azonban mindezzel együtt ez még mindig egy minőségi lányregény, elsősorban az érzelmeké a főszerep, nem a fegyvereké. A zsáner határai nem sérülnek, a tónus azonban sokkal sötétebb.
Racionális közgazdászként nem rajongok a romantikus művekért, Karády Anna történeteit azonban nagyon szeretem, mert olyan atmoszférát tud teremteni, mint kevesen a műfajban. Jó volt visszatérni a boldog békeidőkbe, enni a finom Gerbeaud-süteményeket, hajókázni a Sciroccón, beleandalodni a szerelembe, hogy aztán beleborzongjunk a háborúba. Felhőtlen kikapcsolódást ad ez a könyv, de egyáltalán nem felületes szórakozást nyújt, ez egy érzelmekkel, jól megírt karakterekkel teli alkotás, amelynek megvannak a maga mélységei. Rengeteg tudásanyagra tehetünk szert egy régen letűnt korszakból, nem is beszélve a haditengerészetről, a történelmi ismereteinket is gyarapíthatjuk, miközben kiválóan szórakozunk. Elsősorban hölgyeknek ajánlom ezt a remek könyvet, amely a saját műfajában magas minőséget képvisel, elvisz bennünket a szürke hétköznapokból, feltölt és bűvkörébe von, kikapcsolja az időt és visszarepít a múltba. Jó könyv, romantikus is, történelmi is, egyedi hangulattal, érzelemgazdag leírásokban bővelkedő olvasmányélmény, amely garantáltan sokáig megmarad.
9/10
