Könyvkritika: Cs. Szabó Sándor: Árpád fiai (2023)
2023. november 10. írta: FilmBaráth

Könyvkritika: Cs. Szabó Sándor: Árpád fiai (2023)

Jól van ez így

arpad_fiai.jpg

Jól van ez így. Ez egy remek történelmi regény a kalandozások koráról. Kevéssé ismert ez a korszak, ezért rengeteg információra tehetünk szert a könyv által, amely egy igazi időutazás egy régen letűnt korba. Egyáltalán nem üres történelmi tabló, nagyon is életerős karakterek jelennek meg előttünk, vérzivataros csaták, vérdüh és megannyi más érdekesség 907-től a 955-ös ausburgi csatáig. A szemünk előtt kel fel a magyarok napja új hazájukban, hogy aztán lassú hanyatlásnak induljon, és egy súlyos vereséggel véget vessen egy korszaknak. A történelemórákról természetesen ismerjük a tényeket, de egészen más élmény úgy érezni, mintha mi is ott élnénk a hétmagyarok úrszágában, nézzük, ahogyan telnek az évek, harc harcot követ, és figyelemmel kísérjük, milyen volt ereje teljében a magyarok országa, majd hogyan kezdett egyre jobban halványodni a fénye. Árpád fiainak sorsán keresztül ismerhetjük meg a történetet, amely több évtizedet ölel fel, és mindvégig fenn tudja tartani az érdeklődést, miközben betekintést enged a nagypolitika boszorkánykonyhájába, és filmszerűen mutatja meg, hogyan éltek eleink azokban az időkben. Kár, hogy nem ismert annyira ez a sorozat, mert nagyon jól meg van írva, én eddig a Koppányról szólót olvastam belőle, és az tetszett, ezért is szavaztam bizalmat ennek a résznek, és egyáltalán nem bántam meg, mert egy kiváló alkotáshoz volt szerencsém. A szerző remekül ír, magával tudja ragadni az olvasót, nem emelkedik szépirodalmi magasságokba, de a saját műfajában nagyon színvonalas munkát ad ki a kezéből. Mindvégig megtartja az egyedi hangulatot, az olvasó együtt lélegzik a szereplőkkel, és nagyon szurkol nekik, dacára annak, hogy ismeri a történelmi tényeket, de mivel erről a korszakról nem sok alkotás született, ezért teljes mértékben rá tud csodálkozni annak az érának a bemutatására. A romantika teljes mértékben hiányzik ebből a műből, ez egy vad és kegyetlen időszak volt, nem sok idő maradt az érzelmekre, ez bizony egy macsó darab, de a jobbik fajtából, itt igazi harcosok vívják a csatáikat. Nem könnyen emészthető alkotás, de megéri végigolvasni, mert egy jól felépített, pergő és izgalmas történelmi regény lesz a jussunk.

907-ben járunk, Árpád vezér már idős, de még mindig tevékenyen dolgozik azért, hogy a magyarok minél erősebbek legyenek. Halála után legidősebb fia, Tarkacsu lesz a vezér, aki ugyan nem rendelkezik akkora formátummal, mint édesapja, mégis az ő időszakában van ereje teljében a hétmagyarok népe. Azonban az idő telik, és lassan vészfelhők gyülekeznek Árpád fiai körül...

Jó, hogy a könyv elején található egy rövid összefoglaló a családi kapcsolatokról, mert egy idő után nagyon nehéz követni, hogy melyik fiú melyik gyermekéről szól a rege. Mert az Árpádok nem sorban követték egymást, hanem mindig az lett a hétmagyarok vezére, akiben a "tudományosok" szerint a legerősebb volt a turulforma madár ereje. Ez a misztikus erő nem minden családtagot hatotta át, akit azonban igen, abból nagy vezér lett, és nagy csatákat nyert. Aztán azonban lassan, de biztosan fordult a kocka: a környékbéli országok kiismerték a magyarok harcmodorát és megtanultak védekezni ellene, melynek eredményeként már nem ők voltak a győztesek a harcokban. A folyamat évtizedekig tartott, azonban végül bealkonyodott annak a harcmodornak, amit a magyarok képviseltek, már nem rettegtek a nyilaiktól, sőt, nekik kellett szembe nézniük azzal, hogy az idő bizony eljárt felettük. Szomorú végignézni, hogyan lett a mindig győztes nagy harcosokból vereséget vereségre halmozó sereg. Pedig "csak" annyi történt, hogy elkényelmesedtek, megszokták, hogy mindig az övék a győzelem, nem fejlődtek, nem figyeltek oda az ellenfeleikre, akik kaptak kilenc év előnyt, hiszen Tarkacsu rabságból való szabadulásának az volt az ára, hogy nem ennyi ideig nem indítanak támadó hadműveleteket a magyarok. Ezt az időszakot tökéletesen kihasználták az ellenfelek, és kifundálták, hogyan tudják legyőzni az addig legyőzhetetlen harcosokat.

A hétmagyarok úrszágában lassan folyt az idő, mindennek megvolt a maga helye és ideje, mindenki tudta és tette a dolgát, melynek eredményeként szépen gyarapodtak. 910-ban, a pozsonyi csata idején volt a legerősebb a hétmagyarok országa, egész Európa rettegte a nyilaikat, minden csatát megnyertek, kiválóan felkészített sereget vezérelt Tarkacsu. Aztán a vezér fogságba esett, és minden megváltozott. A  mindennapi élet továbbra is a maga csendes medrében folyt tovább, azonban a harcmodor nem változott, miközben Európa a szemünk előtt változott meg, és találta meg az ellenszert a magyarok ellen. A történet az augsburgi döntő vereségnél ér véget, azonban lesz még folytatás (amit alig várok), amelyben azt követhetjük majd figyelemmel, hogyan lesz az itt még gyermek Gézából (azaz Gyevicsából) vezér, és hogyan fogja új utakra vezetni népét Sarolttal az oldalán. Habár szomorú a sztori vége, mégsem katartikus, hiszen tudjuk, hogy mi fog történni a folytatásban, egy nagyon hatásos, de nem hatásvadász jelenettel zárul a könyv. Óriási utat tesz meg néhány évtized alatt a magyarság, különleges élmény végigkísérni ezt a fényes időszaktól a bukásig tartó korszakot, egyetlen percre sem unatkozunk, csak néha túlságosan sokáig időzünk egy-egy pillanatnál, de ennél nagyobb bajunk ne legyen.

Rendkívül kifejező a borító, jól visszaadja a regény hangulatát. Filmszerű a hatás, mindvégig úgy érezzük, együtt nyargalunk a vezérekkel a csatában, együtt éljük a mindennapokat, figyeljük a tanácskozásokat a nemezházakban, és próbáljuk követni az egymás után hömpölygő évtizedek történéseit. Mindent megtudhatunk arról, hogyan éltek akkoriban a magyarok, nagyon érdekes információkra tehetünk szert a korszakról, amely nem annyira közismert, ezért könnyű beleveszni a történetbe, amelynek főként csak a nagyobb csatáit és azok végkifejletét ismerjük, így rengeteg tudást szerezhetünk a könyvből. A szerző földim (szintén Komárom-Esztergom megyében, Csolnokon él), ezért még inkább örülök neki, hogy egy ilyen remek könyvet írt, amelyben elvisz bennünket egy olyan korba, amelyről eddig nem sok ismerettel bírtunk, és amelynek köszönhetően nemcsak egy jó olvasmányélményt kapunk, hanem egy izgalmas történelmi regényt is, amelynek érdemes adni egy esélyt.

9/10

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr7518190017

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása