Vérbő történelmi fantasy. Ilyen sem volt még. Radek Rak egy valós történelmi személyiségről írt egy nagyon különleges történetet, amelyben keveredik a valóság, a mese és a fantázia. Jakub Szela a galíciai felkelés parasztvezére volt, az ő életét ismerhetjük meg ebből a könyvből. Ez az alkotás nagyon furcsa és érdekes, a népmesék nyelvén szól a legendás alakról, miközben elgondolkodhatunk a jóról és a rosszról, a világról, az életünkről. A költői nyelvben keveredik a mindennapok mocska és szépsége, a paraszti és az úri lét minden fájdalma és nehézsége, a mesék világa és a rideg valóság, az emberi élet és a történelem. Nem hétköznapi élményt nyújt ennek a könyvnek az elolvasása, egy nagyon különös mesevilágot kapunk, amelyet nem könnyű értelmezni, de a költői nyelv szépségébe könnyű belefeledkezni, gyorsan peregnek az oldalak. Buja, véres és szókimondó a stílus, amely ugyanakkor mégis megmarad költőinek, el tud emelkedni a mindennapoktól, és miközben betekintést nyerünk a lengyel mondavilágba, minden lehetőségünk megvan arra, hogy elgondolkodjunk az emberi lélekben dúló jó és rossz harcáról. Hiszen mindannyiunkban megvan mindkettő, és állandó harcban állnak egymással, az angyali és az ördögi részünk, a test és a lélek, a mindennapi és a fennkölt. A filozófiai mélységek mellett megismerkedhetünk a galíciai felkelés kiváltó okaival, a parasztok és az urak közti ellentétekkel, végigkísérhetjük a brutális eseményeket, majd egy rövid leírásban tudomást szerezhetünk a valós tényekről is, amely igazi keretet ad a történetnek. Sokrétű, izgalmas alkotás, amelyet elsősorban ínyenceknek ajánlok, hiszen egyáltalán nem könnyed a nyelvezete, amely ugyanakkor tele van nyelvi bravúrokkal, igazi élmény az olvasása, azonban maga a történet nehezen érhető és nehezen indul be, sok türelem és kitartás kell hozzá, de érdemes végigolvasni, mert minden szavában ott jajong és muzsikál az élet a maga ellentmondásaival, szépségeivel és nehézségeivel.

Jakub Szela odaadja a szívét egy lánynak, aki azonban helyette a helyi uraságot választja. Ezért amikor a fiatalembernek lehetősége van egyet kívánni, azt szeretné, hogy ő is úr legyen, és ezáltal visszaszerezze kedvesét. A kívánsága teljesül, azonban nem sok öröme telik benne....

Bevallom őszintén, nem sokat tudtam idáig a lengyel mondavilágról, így először nem sokat értettem a történetből, azonban a nyelvezet annyira lenyűgöző, hogy egy idő után már nem csodálkoztam semmin, és miután elengedtem a hagyományos történetszövést, ráéreztem a könyv ízére. Mert ez egy hatalmas írói bravúr, egy nagyon érdekes mesevilág, amelyben nem könnyű eligazodni, soha nem tudod, mi fog történni legközelebb, ezért rendkívül izgalmas a sztori. Folyamatosan haladunk a történetben, amely azonban csak lassan bontakozik ki, hogy aztán hirtelen felgyorsuljanak az események, míg végül elkövetkezik egy érdekes személycsere, majd brutálisan megérkezünk a galíciai felkeléshez. Egyáltalán nem habos-babos történet ez, hiába játszódik mesevilágban, ez egy nagyon kemény történet, amelyben nem hiánycikk a  brutalitás sem. Női szemmel olvasva határozottan rossz szembesülni azzal, hogy mennyire semmibe vették az asszonyokat, használták és eldobták őket, sőt, meg is verték. Ez egy kegyetlen világ volt, amelyen nem old semmit a mesés háttér, a maga brutális egyszerűségében szembesülünk a tényekkel, azzal, hogy milyen nehéz volt a parasztok élete, mennyire kihasználták őket a léha urak, akik közben szintén küzdöttek saját nehézségeikkel és életük ürességével. Tűpontosan látszik, hogyan kerültek egymással szembe, és milyen pusztító volt a parasztfelkelés. 

A történelem mögött azonban ez az alkotás egy figyelemre méltó filozófiai eszmefuttatás is a jóról és a rosszról, amely örök harcban áll egymással. A történet látszólag egyszerű emberekről szól, akik élik a maguk egyszerű életüket, valójában mindannyian ugyanolyan érző lények, mint mi vagyunk, akik törekednek a jóra, azonban rengeteg a kísértés, ugyanakkor nagyon nehéz megfogalmazni, hogy mi a jó és mi a rossz, az élet nem fekete és fehér, mindenkinek vannak jó és rossz vonásai. A mesében szereplő kígyószív pontosan erről a kettősségről szól, hiszen hiába kapjuk meg a lehetőséget az erkölcsileg jobb életre, nem biztos, hogy tudunk élni vele, nem tudunk szabadulni a saját korlátainktól, változni lehet, de nagyon sok mindentől függ, hogy valóban ki tudunk-e hozni mindent az életünkből, amit eredetileg terveztünk. A mesés környezetben játszódó történet nagyon mély filozófiai szinteket rejt magában.

A történelem szerelmeseként szintén nagyon örültem ennek a könyvnek, hiszen eddig nem tudtam semmit Jakub Szeláról és az általa vezetett parasztfelkelésről. Sok minden megtudtam erről a valóban létező történelmi alakról, akit azonban egyáltalán nem idealizált a szerző, éppen a hibáitól tudott emberi maradni. Nemcsak róla tudunk meg sok érdekességet, hanem ellenlábasáról, Wiktoryn Boguszról is, aki szintén nem egypólusú karakter, ezért kettejük küzdelme mindvégig fenn tudja tartani az érdeklődést, több, mint 400 oldalon keresztül. Egy nagyon különleges csere után mindketten a másik személyiségében találja magát, ami egyrészt lehetőséget ad a szerzőnek arra, hogy még tovább csillogtassa nyelvi bravúrjait, másrészt viszont megmutatja, hogy igazából mindkettejüknek önmagukat kellene legyőznie, nem a másikat. Tényleg nagyon érdekfeszítő alkotás ez, amelynek az egyetlen hibája az, hogy kicsit nehezen indulnak be az események, de ennél nagyobb bajunk ne legyen. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a különleges alkotásokat, mert ez valóban az.

9/10

A könyvet a Metropolis Media Group Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.