Újabb kiadó szállt be a magyar romantikus-erotikus fantasykiadásba, az Anassa Könyvek ráadásul elég erős felhozatallal indított. Az Alkusz-sorozat első kötete nagyon igényes, szép könyv lett, remélem, hogy el fog jutni a célközönséghez, mert igazán megérdemli, hogy az egész sorozatot a polcunkon tudhassuk. Nagyon ajánlom mindenkinek, aki szereti a paranormális romantikus könyveket, aki egy kis időre elmerülne egy érdekes fantasyvilágban, illetve aki a féltéglákkal operáló Sarah J. Maas, J. R. Ward stb. könyvei után egy rövidebb erotikus fantasyt olvasna.
Callipso Lillis egy szirén, akinek a csuklóját egy 322 gyöngyből álló karkötő díszíti. A gyöngyök egy-egy szívességet jelképeznek, amelyeket Callie a hírhedt Alkusztól vásárolt – az Alkusz pedig előbb vagy utóbb behajtja majd a tartozását. Amikor Callie hét év után a szobájában találja a férfit, rádöbben, hogy az élete fenekestül fel fog fordulni. A Másvilágban, az Alkusz királyságában egymás után tűnnek el az árnyharcosok. Csak a nők térnek vissza – üvegkoporsóban, Csipkerózsika-szerű álomba merülve, karjaikban egy gyermekkel. Az Alkusznak, az Éjszaka Királyának szüksége van Callie segítségére, hogy megmentse a népét, miközben sorakoznak köztük a kimondatlan titkok, és a régi érzelmek és vágy is hatalmába keríti őket.
Ez a kötet szerintem sokkal inkább romantikus regény, mint bármi más; a túlnyomó részében Callie és Des egymást való kerülgetését, múltbeli közös élményeiket, majd (gondolom, nem nagy spoiler) egymásra találását olvashatjuk. Ebben a könyv szerintem kifejezetten jó. Szépen és hitelesen jelenít meg és ad át érzelmeket, könnyű azonosulni Callie karakterével. A szerkesztés is remek, ügyesen halad egymás mellett a múltbeli és a jelenbeli szál, rakódnak egymásra a Callie és Des kapcsolatát megvilágító részletek. Nem burjánzik túl az erotika, inkább az érzelmeké a főszerep, úgyhogy ez senkit ne tartson vissza, és a fordítás is (a nyílás szótól eltekintve) ízlésesre sikerült.
Emellett pedig van itt minden, mint a búcsúban. Klasszikus szerelmi háromszög (négyszög?), pipa. Természetfeletti lények gimis bálja, pipa. A mi emberi világunk, amiből portálokon keresztül lehet tündérvilágba csöppenni, pipa. Egy sötét, mindenki által rettegett szexi király, akitől a hősnő nem fél, sőt… pipa. Borzasztóan sok könyvre hasonlít ez a regény (Edward és Bella, Rhysand és Feyre, Vastündérek, A levegő népe stb.), mégis elég egyedivé áll össze, annak ellenére, hogy bennem rengeteg kérdőjel maradt. Nem tudjuk meg például, hogy Callie legjobb barátnője mégis micsoda. Des a titkok ura, ez oké, de szinte semmit nem tudunk róla, attól eltekintve, hogy mindene izmos… (Komolyan, szinte az összes jelenbeli részben megjelent ez a szó Des leírásakor, érdemes lett volna összeszámolni. Megfeszülnek az izmai a kezén, a hátán, a vállán, az akármijén, értjük, Des izmos.)
Az utolsó kb. 25 oldal az, ami miatt engem egyrészt megnyert magának a regény, másrészt mégis mi a túró volt ez??! Akadtak persze addig is sötét dolgok, nade nem ennyi és főleg nem így… Tiszta weirdbe mártott horror, amibe csöppenünk, rendesen félelmetes az egész, elképesztő feszültség van ebben a részben, ráadásul a megoldás finoman szólva is csak félmegoldás. Nagyon remélem, hogy hamarosan megjelenik a második kötet, mert egyrészt bőven maradt még kibontani való Callie és Des között, másrészt pedig a Lélektolvaj karaktere az egyik legfélelmetesebb és egyben legizgalmasabb a regényben. Még messze nincs vége. „Csak most kezdem.”
8/10
A kötetet az Anassa Könyvek jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
