Itt van a történelmi szelfi, itt van újra, és még mindig tetszik énnekem. Lőrinc László előző könyve az Árpád-korról elképesztő sikert aratott, nemcsak az olvasók szerették nagyon, hanem a Magyar Gyerekkönyv Fórum (HUBBY: az UNESCO és az UNICEF szervezetéhez kapcsolódó Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa magyar szekciója) gyermekzsűrije 2019 leginnovatívabb ifjúsági könyvének választotta. Szerintem méltán, mert óriási ötlet, hogy vicces szelfiken és kommenteken keresztül hozza közelebb a szerző a rég letűnt korokat az ifjú olvasókhoz, akiknek lássuk be, nem könnyű felkelteni és megtartani az érdeklődését felgyorsult korunkban. Viszont magasra is került ezzel az a bizonyos léc, hiszen az olvasók már elvárnak egy bizonyos szintet a sorozattól, amit nemcsak fenntartani kell, hanem hozzá is kell tenni valamilyen újítást, hogy ne unjanak rá. Jelentem, mindkettő megtörtént, ugyanolyan jó lett a folytatás, mint az előző rész, ismét betegre nevettem magam, és rengeteg új ismeretre tettem szert a 14-17. századi Magyarországról. Az újdonság pedig az volt, hogy Bornemissza Pétert és Zrínyi Miklóst nem kommentelve mutatta be a szerző, hanem mini képregényeken keresztül, amelyről az a véleményem, hogy remek ötlet, de egy picit még csiszolni kell a kivitelezésen, hogy ugyanolyan ütős tudjon lenni, mint a többi fejezet. Lőrinc László nevén kívül érdemes megjegyezni magunknak az illusztrátor, Rátkai Kornél nevét, mert simán zseniális képeket készített a humoros szövegekhez, amelyekhez most is tartozott egy rövid összefoglaló, amelyek hemzsegnek az olyan történelmi érdekességektől, mint pl. az, hogy Luxemburgi Zsigmondot úgy gyógyították ki egy betegségből az orvosok, hogy fejjel lefelé fellógatták. A nagy történelmi pillanatokon (mohácsi csata, egri vár ostroma, visegrádi királytalálkozó stb.) kívül nemcsak a korszak ismert személyiségeit ismerhetjük meg, hanem a mindennapi életbe is betekintést nyerhetünk, vagyis egy átfogó képet kapunk erről az időszakról. Ez a rész is remek lett, és jó hír, hogy lesz folytatás, legközelebb a felvilágosodás korában fogunk kalandozni, én részemről már most számolom a napokat a megjelenésig.

Tudtad, hogy Kottaner Jánosné udvarhölgy hihetetlen kalandok közepette rabolta el a magyar koronát, de amikor a királyné megkérte, hogy politikai okokból lopja vissza, már nem vállalta el a feladatot? Tudtad, hogy a visegrádi királytalálkozón három és fél uralkodó találkozott, hiszen a lengyel, a cseh és a magyar királyon kívül a német lovagrend nagymestere is részt vett rajta? Tudtad, hogy 1302-ben az esztergomi polgárok a világtörténelemben egyedülálló módon kiátkozták a pápát, miután a pápai követ egyházi tilalom alá vette őket? És ez csak néhány a humoros formában tálalt történelmi érdekességek közül...

A cím egy kicsit becsapós, hiszen nem csak a három részre szakadt Magyarországról szólnak a jobbnál jobb sztorik, hanem az 1300 és 1700 közötti időszakról. 1302-ben indul a történet, amikor az esztergomiak kiátkozták a pápát (ezen kétszeresen döbbentem le, egyrészt mert történelemrajongóként nem is tudtam erről, másrészt pedig Esztergom itt van a szomszédban - tatabányai vagyok -, és még csak nem hallottam eddig erről), és 1698-ban Kolozsváron, Misztótfalusi Kis Miklós (akiről szintén nem tudtam, hogy saját korában világhírnek örvendett) nyomdájában zárul le. A rendkívül jó humorral tálalt pillanatfelvételek segítségével egy hosszú korszakot tekinthetünk át, amelyet nagy vonalakban természetesen ismerünk, de a sok nevetés közepette (az a perc, amikor a visegrádi királytalálkozón a lengyel királyné megkérdezi, hogy milyen a szállás és a kaja) rengeteg történelmi ismeretre tehetünk szert. Vicces formában az ősiség törvényét is könnyű megérteni, ahogyan azt is, milyen bonyolult volt a három részre szakadt országban a bíráskodás vagy milyen török jövevényszavaink vannak ebből a korszakból. A legdrámaibb fejezet nem meglepő módon a mohácsi csatához fűződik, amelyben Lajos király éppen a feleségével csetelget, miközben egyre közelebb kerül a számára végzetes Csele patakhoz, nekem mindenképpen ez a legmegrázóbb élmény a könyvből.

A hajdúkról megtudhatjuk, hogy igazából ők voltak a magyar cowboyok, a barokkos körmondattal találkozni sem éppen utolsó dolog, de az is kiderül, hogy Bethlen Gábor milyen csúnyán átverte Báthory Annát. Arra is fény derül, hogy az Eger várában a védőknek jó szolgálatot tévő szurok "undormány fekete trutyi, fenyőből főzik. Viszont elég jól ég.". A tévésorozatból ismert Szulejmán szultán és Hürrem szultána is kommentel természetesen ezerrel Egernél, ha már kortársak voltak, és Tinódi Lantos Sebestyén sem marad ki a buliból. Az olyan fajsúlyos eseményeken kívül, mint Buda visszafoglalása, olyan könnyedebb témák is szóba kerülnek, mint hogy milyen volt egy farsang Lőcsén és persze a végvári portyákról is sok érdekességet tudhatunk meg. Az is kiderül, hogy a pajzán szó törökül eredetileg gályarabot jelentett, és az sem közismert, hogy a magyarok mindig vittek magukkal kést, ha vendégségbe mentek és előfordult, hogy a díszes ruhák varrásához török rabnőt is vásároltak a módosabbak.

Ez a könyv a legjobb példa arra, hogy a történelem egyáltalán nem ásatag és dohos, csak meg kell találni a közös hangot a célcsoporttal (jelen esetben a kamaszokkal), és máris nagyon élő lesz a kapcsolat a múlttal a jelenben. A szerzőről lerí, hogy gyakorló tanár, nyilván napi szinten szembesül azzal a problémával, hogyan irányítsa a diákjai figyelmet a saját tantárgyára, és ezeket a tapasztalatokat kiválóan tudja kamatoztatni ebben a remek könyvben, amely szerencsére folytatódni fog, vagyis biztosan nem most szelfiztünk utoljára történelmileg. Nagyon kíváncsian várom, hogyan fog kommentelni pl. Mária Terézia, és milyen újabb históriai érdekességekre derül fény a következőkben, ez a könyv pedig megy az előzménye mellé a könyvespolcomra, egyrészt hogy a nemsokára következő hosszú téli estéken legyen min nevetnem, másrészt pedig leendő gyermekeimnek legyen miből megszeretnie a történelmet.

9/10