Eddig offoltad a törit, mert nagyon unalmasnak találtad? Főleg az Árpád-házat a maga szentjeivel, a honfoglalással és egész korszakkal együtt? Akkor nagyon adni fogod ezt a könyvet, mert olyan poénosan tolja a pofidba az Árpádok profilját, hogy tutira eldobod tőle az agyad. Óriási ötlet Facebook-ra hangolni a magyar történelem ezen szegletét, hiszen nagyon nem könnyű a témát közel hozni az ifjúsághoz, meg kell tudni ragadni a figyelmüket, és ezt senki sem tudhatja jobban egy tanárnál. Lőrinc László ugyanis "civilben" az, ráadásul nem is akármilyen, a Történelemtanárok Egyletének alelnöke, aki természetesen online is aktív, a tenyleg.com oldal fűződik a nevéhez. Ehhez képes történelemrajongóként eddig még nem volt szerencsém hozzá, de simán megvett kilóra ezzel a könyvvel, ugyanis egyrészt betegre nevettem magam rajta, másrészt pedig még nekem is tudott újat mondani, márpedig az én gyengém az Árpád-ház, és sokat olvasok a témakörben gyerekkorom óta, vagyis nem mondanám magam tájékozatlannak. Na és, ahogy Árpád-házi Szent Margit folyamatosan oltja apukáját, az országot a tatárjárás után újjáépítő IV, Bélát, kihagyhatatlan élmény. Ahogyan az is, hogy Árpádék tolják a szelfit a Vereckei-hágóról, és chatelnek a családdal, de az sem utolsó, amikor Julianus barát együtt fotózkodik egy óhazai magyarral. De azért nem csak komolytalankodunk, minden rész végén van egy teljesen komoly leírás, amely röviden összefoglalja, mit kell tudni az aktuális témáról, sőt a legfrissebb kutatási eredményekről is értesülhetünk. Azon túl, hogy istenien szórakoztam a könyvön, nagyon jó kezdeményezésnek tartom, hogy ilyen vicces, mégis tartalmas módon próbálják felhívni az iskolás korosztály figyelmét az Árpád-házra. Szerencsére már készül a folytatás, legközelebb a török korban fogunk kalandozni, a perceket számolom, amíg megjelenik!
Már rögtön az első oldalon leteszi a haját szegény olvasó, amikor befigyelnek a vezérek és Árpád a Vereckei-hágóról, és akkor még bele sem olvasott abba a kommentáradatba, ami utána következik. Aztán miután kikamillázta magát, már jön is következő őrület, és ez így folytatódik egészen a könyv végéig. Én egy szuszra végigolvastam, és amikor éppen levegőt kaptam két hatalmas nevetés között, csak helyeslően bólogatni tudtam a lényegre törő összefoglalókon és a jól megválasztott témakörökön, amelyek ügyesen végigvezetik az olvasót a honfoglalástól az Árpád-ház kihalásáig (1301) tartó időszakon.
A témák tálalása úgy néz ki, hogy egy szelfi után Facebook-kommentek következnek, majd egy lényegre törő, tudományos igényű, mégis könnyen emészthető összefoglaló. Sok témát érint a szerző a korszakból, még arra is kitér, hogy milyenek voltak eleink táplálkozási szokásai, de olyan érdekességek is belefértek, mint a szabolcsi földvár vagy Buda várának építése. Miközben a szerző átadja az alapvető történelmi dátumokat és megmagyarázza az összefüggéseket, bepillantást is enged a korszak mindennapi életébe, de természetesen a királyi család szappanoperája sem maradhat ki (ami van olyan izgalmas és drámai, mint manapság a Windsoroké). Mert itt aztán volt minden, kezdve attól, hogy az István király által megvakíttatott (vagyis a kor nézete szerint uralkodásra alkalmatlanná tett) Vazul fiai kerültek később trónra, és akkor még egyetlen szót sem szóltunk Szent László és Könyves Kálmán királyokról, és a sokszor halálos családi viszályokról. De adunk a kultúrának is, nem maradhatott ki a tihanyi apátság alapítólevele (amelyben először írtak le magyar szavakat), a Halotti beszéd és könyörgés, na és persze Anonymus és Kézai Simon krónikái se lettek elfelejtve.
A korszak nagy csatáiról is tudomást szerezhetünk, ráadásul meglehetősen szórakoztató módon, azonban nem kisebbítve az események drámaiságát. Nagyon örültem neki, hogy a 907-es pozsonyi csatáról is szó esett, mert nincs nagyon benne a köztudatban, pedig a magyarok ekkor szilárdították meg uralmukat a Kárpát-medencében, és miután elég csúnyán megverték a bajorokat, utána jó ideig nem kellett tartaniuk tőlük. Az 1278-as morvamezei csatában pedig az dőlt el, hogy a Habsburgoké a jövő, a magyarok pedig a későbbi győztes, Rudolf oldalán harcoltak. Na de közben történt még egy és más a világpolitikában, itt voltak ugyebár a keresztes hadjáratok, amelyekről szintén érdekes értesüléseket szerezhetünk a könyvből, de a kunok sem maradtak ki, akiket IV. Béla király telepített az országba, kétszer is, a tatárjárás miatt. Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrendről, a pálosokról is olvashatunk, akiket szűkebb pátriámban, a Dunántúlon kezdett megszervezni Boldog Özséb (vagy mégsem? a könyvből kiderül!).
Több évszázadon repülünk végig bő 150 oldalon, jó hangulatban, miközben hihetetlenül sok információra teszünk szert a korszakról. A kötet legnagyobb erénye - rendkívül poénos szövegen túl természetesen - , hogy sokféle nézőpontból ismerhetjük meg az eseményeket, nemcsak az uralkodókra fókuszál a szerző, hanem az egyszerű emberek szemszögéből is rálátást nyerünk a korszakra. A 25 téma pont elég arra, hogy minden fontos esemény sorra kerüljön, végig fenn tudja tartani a figyelmet a szerző, akinek remek humora van, ami néha abszurdba hajlik, és tele van a szöveg metapoénokkal, amelyeket később elmagyaráz. Az illusztrációk fantasztikusan jók, Bertóthy Ágnes és Rátkai Kornél remek munkát végeztek. Nagyon vártam ez a könyvet, és nem csalódtam, simán zseniális lett, jöhetne már a folytatás!
10/10
A könyvet a Kolibri Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
