Tagadhatatlan, hogy vannak olyan filmek, amelyek generációkra képesek hatni. Olyan történetek ezek, amelyek gyermekkorunk ártatlanságában és tisztaságában gyökereznek. Csak remélni tudom, hogy majdani gyermekeim idejében is lesz még annyi erő és kreativitás az álomgyár kezében, hogy igazi életeket és jövőket befolyásoló filmekkel kövezzék ki az utat a jövőnek. Mert valahol - a szórakoztatás mellett – ez is a feladata a filmiparnak. Én szerencsésnek mondhatom magamat a nyolcvanas évek végén, vagy a kilencvenes évek elején - ki ahogy veszi – nem egy olyan remekmű került a filmvászonra, amely képes volt egy egész gyermekkort beragyogni. Gondolok itt akár az Indiana Jones filmekre, vagy éppen a Terminátor 2. – Az ítélet napjára. De természetesen igazi szemléletformáló film élményemnek mindenképpen a Csillagok Háborúját fogom tekinteni. Abba a generációba tartozom, akik agyonmásolt, ezerszer megnézett VHS kazettákon látta a már eredeti trilógiaként emlegetett Star Wars szentháromságot. Aztán az első mozis élményként megláthatta a régi köztársaság dicsőségét 1999-ben a Baljós árnyakban. Már fiatal felnőttként találkoztam ismét a mozivásznon kedvenc űroperám folytatásának szánt Ébredő erővel. Négy évvel később pedig eljutottunk odáig, hogy ismét három résszel gazdagodott a Skywalker család sorsát bemutató történetfolyam.
Előre bocsájtom, hogy egy spoiler mentes kritika megírása nem könnyű feladat. A Skywalker kora - az Erő biztos nem volt a magyar fordítókkal, amikor ezt a címet kitalálták – esetében ez a feladat hatványozottan nehezül. Annyit elárulok, minden lelkiismeret-furdalás nélkül, hogy a történet nem sokkal az előző részt követően játszódik. A lázadók maroknyi csapata tovább folytatja a galaxis egészére kiterjedő küzdelmet az Első Renddel szemben. Snoke fővezér halála után a rend irányítása a fiatal Kylo Ren kezébe kerül, aki gonoszhoz illő módon frissen megszerzett hatalmát egyből félteni kezdi, s addig nem is nyugszik míg új, nem várt riválisra lel a galaxis feltérképezetlen régiójában. Közben Rey próbál rálelni önmagára és valódi örökségére.
Amit feltétlenül fontos tisztázni, az az hogy e sorok írója rajongó. Egy olyan Star Wars fan, aki a film nem egy részét ujjongással vagy éppen meglepett „hőköléssel” fogadta. Nagyon nagy elvárásaim voltak a filmmel kapcsolatban, amelyek részben teljesültek is. Még friss az élmény, amikor ezek a sorok képernyőre kerülnek, de biztos vagyok benne, hogy a véleményem fő iránya nem fog megváltozni, bármennyi idő telik is el. Az első kérdés talán, hogy adott e újat a film. A válasz egy kicsit olyan, mint az okos paraszt lány meséjében, hogy igen is meg nem is. A Star Warsra jellemző tempóban rengeteg új fajjal és lénnyel bővítette ez a rész is az univerzumot. Ez a jelenség nem meglepő, hiszen lássuk be, kedvenc csillagok közti űrkalandunk már egy jó ideje mintha csak a merchandising gépezetet etetné. Az eladható plüss figurákkal, űrhajó modellekkel, és az ikonikus karaktereket formázó karácsonyi égősorral. Az embernek olyan érzése van az új filmekkel kapcsolatban, mintha egy pénzre éhező hatalmas hájas hollywoodi Hutt szökevényt táplálnának ezek az alkotások és mintha nem közvetítenének örökbecsű mondanivalót a nézők számra. Viszont az „eredeti” trilógiában még tetten érhető az epikus és mitikus tanítói üzenetet. Olyasmi népmesei motívumra gondolok, minthogy a jó elnyeri jutalmát, a gonosz pedig méltó büntetését. Az új trilógia, az első, második, illetve harmadik része ezt az üzenetet valamelyest hátulról még megtámogatta. De a legújabb széria, mintha esetlenül lebegne az űr vákuumában és nem mer új üzenetet megfogalmazni.
Az én meglátásom szerint az alkotók későn jöttek rá, hogy mit is akarnak igazából kezdeni a Star Wars örökségével. Szinte látom lelki szemeim előtt, ahogy J.J. Abrams Az utolsó Jedik forgatása után beszabadult egy könyvtárba és rájött, hogy mennyi remek könyv meséli tovább a Jedik és a Sithek történetét. Hála a magasságos tervezőnek, az utolsó részre azért pár elem előkerült a legendák ereklyetartóiból és pár igazán remek jelenettel örvendeztette meg rajongói szívem. De azért volt itt bizony számtalan felesleges vagy éppen oda nem illő jelent. Egy pontosan ilyen filmbeli történés során szinte megszállott fohászkodásba kezdtem J.J.-hez, hogy kérlek Mr. Abrams, te vagy az egyetlen reményem. Nos az imám sajnos nem talált meghallgatásra és végignézhettem a Star Wars történelmének legfeleslegesebb csókjelenetét. Ha már a csóknál tartunk, a film tele van fölösleges és kissé már túlságosan is cukormázas érzelgéssel. Ennek ellenére ironikus módon az egész film legmeghatóbb jelenete egy Vuki fájdalmas üvöltése volt. Csak remélhetem, hogy valaki engem is így fog megsiratni, ha eggyé válok az Erővel.
Chewbacca epikus jelenete után jöttem rá, hogy miért is tetszett annyira ez az utolsó, mindent lezáró történet. Számos dolog van, amely remek szórakozást nyújtott, kezdve a hihetetlen látvánnyal, a jól koreografált kardpárbajokon át a kis droid hekkelő űrgnómig. Mert nekem ezek a dolgok is számítottak. Jól szórakoztam a moziszékben ülve, de az igazi nyerő dolog, amely a székbe szegezett az a pofátlan húzás volt, amelyet már Az ébredő erőben is láthattunk. Nem egy jelenet nem más, mint újra forgatása A Jedi visszatér több ikonikus eseményének. Ezek a bizonyos képkockák egy rajongó számára természetesen azonnal feltűnnek, de talán pont emiatt fog kellemes perceket okozni az igazi régi motorosoknak ez a rész. Nem feltétlenül azért, mert annyira kiemelkedően jók ezek a pillanatok, hanem azért, mert esetemben egy pillanat alatt visszarepítettek a régi VHS korszak örömteli múltjába. Arról már ne is beszéljünk, hogy nem egy olyan helyszínen járunk a történések során, amely tovább operál ezzel a kellemesen bizsergető nosztalgia árammal.
Meglepő lenne, ha nem azt írnám az utolsó bekezdésbe, hogy mindenkinek ajánlom megnézésre a filmtörténet egyik nagy filmes univerzumának következő darabját. Természetesen szándékoson nem írtam azt, hogy ez lenne az a bizonyos utolsó rész, mert nem az! Hiába tudjuk már régóta a Disney marketing csapatától, hogy nem állnak le a forgatással. Jelen történet zárása természetesen olyan lett, amilyenre az első két perc után már számítottam. Az ikonikus főcím alatt, de még a sárga feliratok eltűnése előtt zavart éreztem az Erőben. Tudom nem hiszitek el, de már akkor éreztem, hogy a Mickey egeres birodalom soha sem engedi el a Skywalkerek kezét, mert mindig lesz valaki, aki tovább viheti a családi örökséget, ilyen vagy olyan formában.
A Star Wars: Skywalker kora teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
8/10
