Guillaume Musso az, akit a legtöbben szoktak ajánlani, ha valami jó francia regényt keresek. Legújabb könyve, a Central Park révén végre én is megismerkedtem most vele és valóban nem véletlen, hogy ilyen népszerű itthon is.

A regény hirtelen, igazi in medias res kezdéssel fogja meg az olvasót: Alice, a párizsi rendőrnő egy parki padon ébred fel. Fogalma sincs, hogy hol van és hogy került oda, ráadásul egy eszméletlen, idegen férfi van hozzábilincselve. Gyorsan kiderül, hogy Gabriel, az amerikai jazz-zongorista sem tud többet a helyzetükről a nőnél, a helyzetet pedig még inkább bonyolítja, mikor rájönnek, hogy a new yorki Central Parkban ébredtek fel, pedig Alice Párizsban, Gabriel pedig Dublinban töltötte az estéjét…

Kétségtelenül hatásos könyvkezdésről van tehát szó, Musso egyből megragadja az olvasó figyelmét, és a könyv további részében is igyekszik megtartani. Miközben végig követjük Alice és Gabriel kalandos útját, múltbeli flash backek is tarkítják az összképet. Igazi műfajkeveredés bontakozik ki, ahogy keresik a válaszaikat, a Hogyan? Miért? Kicsoda? kérdésekre: Kalandregény, krimi, thriller, romantikus regény.

A cselekményt tekintve mindenképp a thriller besorolást tartom a legfontosabbnak. Alice és Gabriel igazi belevaló főszereplők, az olvasó alig gondolkodhat el azon, mihez kezdene a helyükben, ők máris mozgásba lendülnek és terveket szőnek. Az első perctől tökéletes köztük a kémia, pörgős párbeszédekből sincs hiány, ahogy megkezdik a kalandos útjukat. New York alapból egy hálás helyszín, érdekes volt ilyen másféle szemszögből is szemügyre venni. Mi kell az azonnali túléléshez? Hogyan lehet elkerülni a rendőrséget és/vagy nagykövetséget? Hogyan lesz telefon, pénz és meneküléshez alkalmas jármű? A jelen feszültségébe beleszőtt Alice múltjáról szóló darabkák alapján lehet sejteni, hogy valami van a háttérben és nem feltétlenül az, amit az író fokozatosan felvezet. Okos írói húzás, hogy miközben az egyik kezével veszettül integet, hogy oda figyeljünk, addig a másikkal végzi el a lényeget. Igazi bűvész trükk! Jót tett a könyvnek az is, hogy nincs széthúzva a cselekmény, 300 oldalban pont ideális volt a csavarok kibontása, főként, hogy a múltbeli történések eléggé megviselik az ember lelkét. Végig annyira baljós volt, hogy eszembe juttatta, miért nem olvasok túl sok thrillert. A jelen a sok rejtély dacára is sokkal pozitívabb és derűlátóbb hangulatú.

A többi címke közül a romantikus szál hatott csak furcsán, hiába érezhető az első oldalaktól kezdve, hogy nem hiába egy nő és egy férfi a főszereplő. Felvetődött bennem a gondolat, hogy többet ért volna teljesen kihagyni ezt a szálat, de a végére minden szépen összeér, értelmet nyer. A könyv végi legnagyobb csavar az a kategória, amit szerintem nem igazán találhat ki senki – vagy Musso stílusa éppen erről a meghökkentő, nem mindennapi megoldásról ismerszik meg? Nem tudom, de ezen mindenképp változtatni fogok, repültek is a korábbi regényei a várólistámra. Főleg, hogy leesett az állam, mikor kiderült minden, hátborzongatóan jó volt és egyszerre örülök és szomorkodom, hogy nem lövöm el most a soraimban, mert egyébként is az érdeklődési körömbe vág, és nagyon izgalmas kérdéseket boncolgat. Már csak ezért is érdemes volt elolvasnom.

Jól sikerült tehát az összeismerkedésem az íróval, úgyhogy ezennel már két remek francia írót ajánlhatok nyugodt szívvel.

8/10

A könyvet a Park Könyvkiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.