Óvatosan lépd át a Vadvirág Kunyhó küszöbét, mert nagyon hamar rájössz, hogy el sem akarsz menni innen. Mert egy igazi kis ékszerdoboz egy különös hely, ahol nemcsak sok beteg állat talál otthonra, hanem a mindennapi rohanástól megszürkült lelked is. Racionális közgazdászként nem igazán rajongok a romantikus történetekért, de annyi jót hallottam már Milly Johnsonról, hogy úgy döntöttem, adok neki egy esélyt. És milyen jól tettem, mert nagyon kedves, szívhez szóló sztorihoz volt szerencsém, amiben van minden, szerelem, barátság, emberi gonoszság, sok titok és persze a happy end sem maradhat el, hiszen ez a műfaj sajátja. Addig azonban még sokat lehet aggódni azon, hogy mi lesz a Vadvirág Kunyhó, a benne lakó emberek és állatok sorsa, és vajon miként fog megoldódni a probléma, ami miatt a megszűnés  réme fenyegeti ezt a varázslatos helyet. Habár egy picit nehezen indulnak be az események, utána már kellőképpen felgyorsulnak ahhoz, hogy ne akarjuk letenni ezt a könyvet, amely igazi csajos olvasmány, de nem mondanám felszínesnek, a karakterek jól megírásra kerültek, és a történet is kellőképpen izgalmas. Azért persze ne várjunk shakespeare-i mélységeket, ez egy jófajta lektűr, ha ennél többet nem várunk el tőle, akkor nem fogunk csalódni benne. Nem olvastam még eddig semmit az írónőtől, ezért azt nem tudom megmondani, hogy a többi könyvéhez képest hová helyezhető az életműben, nekem remek kikapcsolódást jelentett, sétáltam volna még a Vadvirág Kunyhónál Vezérrel, a hatalmas, ámde nagyon kedves kutyával az oldalamon.

Viv egy huszonhárom éves fiatal lány, aki egy adminisztrátori állás okán kerül a Vadvirág Kunyhóba, amelyet nem elsőre szeret meg, de aztán egyre inkább megkedveli az itt élő állatokat és embereket egyaránt. Egyre szomorúbb lesz, hogy ez az idilli hely nemsokára eladásra kerül, és fogalma sincs, hogy miként akadályozhatná meg ezt, pedig egyáltalán nem az állatmenhely miatt érkezett erre az eldugott helyre…

Nem mondom, hogy óriási fordulatok vannak a történetben, de egyszer-kétszer sikerült jól meglepődnöm, olyan jól gombolyította a történet fonalát az írónő. Nem tagadom, engem az állatmenhely, mint helyszín miatt kezdett érdekelni a könyv, mivel már hosszú évek óta egy menhelyről hazavitt kutyus aranyozza be otthon a napjaimat, de örülök, hogy rátaláltam, mert tényleg megmelengette a szívemet ez a nem túl bonyolult, ám annál kedvesebb sztori. Racionális emberként távol áll tőlem a misztikum, ámde ezúttal nem akadtam fenn ilyen apróságokon, valahogy még ez a szerencsére nem túlzásba vitt szál is illett a történetbe. Mert jó hinni, hogy ebben a mocskos és pénzéhes világban van egy hely, ahová el lehet bújni a lelket megrontó események elől, győzhet a jó, és megbűnhődhet a rossz. És persze a barátságnál és családnál nincs fontosabb dolog. Giccsesnek hangzik, pedig ha jobban belegondol az ember lánya, tényleg így van, nem igaz?

Kutyás gazdiként bevallom, nem volt könnyű megszeretni a madarakat, egy idő után mégis sikerült Viv-vel együtt megkedvelnem Ursulát, a gyönyörű baglyot, és a menhely minden más szárnyas lakóját, akiknek az ellátása egyáltalán nem is olyan könnyű feladat. Érintettségem okán nekem természetesen Vezér, a nagy kutya lett a kedvencem az állatok közül, mert volt itt ló, szamár is, akik mindannyian testben és lélekben sérülten kerültek a Vadvirág Kunyhóba, hogy aztán az idő és a szeretet meggyógyítsa őket. Ahogyan az itt élő és dolgozó embereknek is megvolt a maguk titka, régi lelke sebe, amelyre itt találtak gyógyírt. Igaz ez Viv-re, Geraldine-ra és a fess állatorvosra, Heath-re is, akiknek a sorsa természetesen összefonódik a végére.

Mindeközben a Vadvirág Kunyhó körül sötét fellegek gyülekeznek, egy gazdag helyi család meg akarja szerezni a területet, és lakóházakat akar építeni rajtuk. Na de az nem történhet meg, hogy ez a csöppnyi csoda eltűnjön a Föld színéről, Geraldine – és egy idő után az olvasó is – szentül hiszi, hogy valaminek történnie kell az utolsó pillanatban, ami megakadályozza ezt a gaztettet. A megoldás a legváratlanabb helyről és embertől fog érkezni, ennyit elárulhatok. Azonban nem csak Viv körül zajlanak az események, az édesanyja, Stel élete is megváltozik, valóban megtalálja végre élete szerelmét, csak egyáltalán nem azt és úgy, ahogyan ő eredetileg gondolta. Ráadásul megismerhetünk egy középkorú hölgyekből álló baráti társaságot is, akik miközben a saját kis életük problémáival küzdenek, odafigyelnek a többiekre is, ott és akkor segítenek neki, amikor kell. Kellemes kikapcsolódást nyújt ez a könyv, érdemes adni neki egy esélyt.

8/10

A könyvet az Alexandra Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.