Könyvkritika: Bobbie Peers: William Wenton 3.  – Az elveszett város (2019)
2019. május 25. írta: FilmBaráth

Könyvkritika: Bobbie Peers: William Wenton 3. – Az elveszett város (2019)

A lurídiumban és ebben a sztoriban sokkal több volt annál, hogy ilyen közhelyesen legyen lezárva

william_wenton.jpg

A végére egy kicsit elveszett a kreativitás a sorozatból.  A záró kötet sajnos nem ért fel az előző két részhez, a várva várt nagy összecsapás a jók és a rosszak (azaz William Wenton és Abraham Talley) között nem sikeredett olyan emlékezetesre, mint vártam. Ettől ez még ez jó kis könyv, profin meg van írva, de az a bizonyos plusz fájóan hiányzik belőle. A sorozat nagyon erősen kezdett, a második felvonás is jó volt, de most, amikor igazán brillírozhatott volna a szerző, valamiért a kiszámítható középszert választotta, pedig tud ő ennél sokkal jobbat is. A lurídiumban és ebben a sztoriban sokkal több volt annál, hogy ilyen közhelyesen legyen lezárva, félreértés ne essék, egyáltalán nem volt unalmas a történet, de az igazán nagy, világok közötti összecsapás, amit az előző rész befejezése sejtett, elmaradt. Tisztes iparosmunka lett a végeredmény, ami nem baj, de én pont azért szerettem bele ebbe a sorozatba, mert olyan pimaszul mert teljesen szabálytalan lenni,  úgy tudott  übercool young adult sztori lenni, hogy engem felnőttként is mindig meg tudott lepni. Ez most sajnos csak ritkán sikerült, mindvégig úgy éreztem, a szerző kötelességének érezte, hogy minden fejezet végén csavarjon egyet a sztorin, de közben a karakterfejlődés teljesen elveszett és nem sikerült újabb dimenzióba emelni a történetet. A fanyalgásom talán oktalannak látszik, hiszen ez még mindig egy rendkívül szórakoztató könyv, de a korábbi részek zsenialitása csak hellyel-közzel sejlik fel a sorok között. A kriptomágia sajnos nem tartott ki a történet végéig, amely fájóan felejthetőre sikeredett.

Nem sokáig élvezheti a Wenton család a békés hétköznapokat, egy nap ugyanis arra térnek haza, hogy a házuk romokban, elektronikus nagypapa megsemmisült, őket pedig egy drón üldözi. Szerencsére kiderül, hogy jó barátról van szó, hiszen az intézetbe vitte őket, azonban ennek nem sokáig örülhetnek, ugyanis William-nek hamar feltűnik, hogy Goffman nagyon furcsán viselkedik…

Persze William már akkor sejtette, hogy minden megváltozik, amikor egy titokzatos postás átad neki egy piramist, amely olyan titkot rejt, amelynek megfejtéséhez az ő különleges képességeire van szükség. Azonban a dolgok egyre bonyolultabbá válnak, már nem tudja, hogy kiben bízhat, főleg akkor érti meg, hogy jó nagy bajban van, amikor szembesül azzal, hogy az előző részben megismert Cornelia Strangler mechanikus keze az intézetben van. Innentől kezdve sajnos kiszámíthatóvá válnak a fordulatok, hiába próbálja a szerző emelni a tétet, egyszerűen nem tud olyan ütős lenni ez a rész, mint a korábbiak. Talán nem arra kellett volna koncentrálni, hogy minél grandiózusabb látványt varázsoljon elénk, hanem a két kulcsfigurára, a nagypapára és William-re, ezek a rendkívül izgalmas karakterek azonban sajnos elvesztek valahol útban a Mariana-árok felé.

Nagyon menő a teleportáló robotpolip, na és persze Phil a több millió éves android, de a Marvel-filmekből ismerős nagyítós-kicsinyítős trükk eléggé újrahasznosítottnak érződik, ráadásul többször is úgy éreztem, hogy a szerző önmagát ismétli, megúszásra játszik, pedig korábban bedobott mindent, hogy elkápráztassa az olvasóit. Mintha nem jutott volna dűlőre saját magával abban, hogy mi is legyen a végkicsengése ennek a sztorinak, amit remekül felépített két részen keresztül, azonban az utolsó felvonásra egyszerűen kiveszett belőle a szufla. Csalódás a középszerű befejezés, azonban mindezzel együtt ez egy rendkívül szórakoztató kalandregény, amely azonban közel sem lett olyan fajsúlyos, mint lehetett volna.

A Wenton család két zsenije, a nagypapa és William ezúttal nem igazán csillogtathatja a tudását, nyilván most is volt kódfejtés, aztán azonban inkább a lenyűgöző, ámde üres jelenetek kerülnek túlsúlyba, a főgonosz, Abraham Talley karakterét simán elvesztegeti a szerző, nem is lesz olyan ütős a sztori vége, mint ahogyan vártam volna. A végéről pedig hiányzott a korábban megszokott nagy csavar, értem én, hogy le kellett zárni a történetet, de talán nem ennyire elnagyoltan. A szórakoztató faktor rendben volt, de a coolságfaktor erősen lejtmenetbe került, szomorú vagyok, hogy ez a jó kis sorozat ilyen semmit mondó véget ért. Egyszeri kikapcsolódásnak tökéletes, azonban a korábbi részek közelébe sem ér sajnos.

7/10

A könyvet a Kolibri Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr2414838948

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása