Optimus fővezér kezdhet aggódni a nyugdíja miatt, mert az autóbotok ideje lejárt, megérkeztek a filozofobotok, a lépcsőmászóbotok és nem utolsósorban a torzsalkodóbotok. És záros határidőn belül a moziban is láthatjuk őket, mert Bobbie Peers könyvének - amelyet 2015 legjobb ifjúsági regényének választottak Norvégiában - már elkeltek a filmjogai. Sok gondjuk nem lesz az alkotóknak a forgatókönyvvel, mert az író a filmiparból érkezett a könyvszakmába (a norvég rendező Sniffer című rövidfilmje 2006-ban elnyerte az Arany Pálmát Cannes-ban), és eleve úgy írta meg ezt a nem hétköznapi történetet, hogy az olvasása közben úgy érezzük, mintha filmet néznénk. Élő szöveg a lurídiumvázon, avagy Terminátor újratöltve, ijfúsági regénybe ágyazva, jól megírva. Nem könnyű újat mutatni a műfajon belül, Bobbie Peers igazából annyit tett, hogy elengedte a fantáziáját, és pontosan olyan szinten szőtte bele a történetbe a filmes sablonokat, hogy az még ne feszítse szét a zsáner kereteit, de kellőképpen egyedi legyen ahhoz, hogy felkeltse az olvasók (és így persze a filmesek) érdeklődését. Egyáltalán nem látszik a történeten, hogy patikamérleggel lett kimérve az érzelem, az akció, a technika és a kaland, viharsebesen magával tudják ragadni az események az olvasót. Izgalmas, fordulatos, szerethető darab, érdemes adni neki egy esélyt!

William életet súlyos titok lengi át, 8 évvel ezelőtt eltűnt a nagyapja, a családnak pedig rejtőzködnie kell Norvégiában. A fiúnak azonban átlagon felüli képességei vannak a kódfejtés terén, és amikor a városba érkezik egy utazó kiállítás, ahol lehetősége van megpróbálni megfejteni a világ legbonyolultabb kódját, naná, hogy sikerül neki. Ezzel azonban magára vonja nemcsak a jók, hanem a rosszak figyelmét is, és villámsebesen a gyorsan zajló események középpontjában találja magát...

Egy trilógiáról van szó, amelynek az első részét jelentette most meg a Kolibri Kiadó, vagyis William különleges kalandjai hamarosan folytatódni fognak, ami jó nekünk, mert színvonalas alkotásról van szó. Reméljük, a moziváltozatot sem fogják elrontani, és ugyanolyan jól fogunk szórakozni majd azon is, mint a könyvön. Már a cím is rendkívül figyelemfelkeltő, mert azonnal kíváncsiak leszünk, hogy mégis mi a hártyás kintorna lehet az a lurídium, amit valaki ellopott? Bobbie Peers remekül adagolja az infókat, amikor már örülsz, hogy megfejtettél egy rejtélyt, mindjárt ott a következő, amin neki lehet állni gondolkodni. A műfaj miatt nyilván a happy end nem lehet kérdés, de amíg oda eljutunk, felnőtt fejjel is tökéletesen be lehet veszni a történetbe, amelyben benne van minden, ami egy kamasz lázas elméjét megfoghatja mai, ingerekkel túlűtött korunkban, azonban megvan benne az az erkölcsi tanulság is, amely minden jó mese sajátja.

Gyorsan peregnek az események, de mivel az író teljesen profi, tudja, mikor kell kicsit lejjebb csavarni a coolságfaktort (amiben nincs hiány, van itt minden húsevő gyeptől kezdve ülőbotig minden), hogy a nagy rohanásban ne feledkezzünk el William jellemfejlődéséről sem, és persze a nagypapája iránt érzett szeretetéről sem. Mert hiába botlunk minden oldalon a technika csodáiba (orbod és Lajka "kutya", nem irigylem a fordítót, adhatott szegény a nyelvújításnak rendesen), azért az érzelem olyan szinten hatja át ezt a dögös kis mesét, mint Jedit az Erő. A borítót is nagyon jól eltalálták, tökéletesen kifejezi a regény hangulatát, amelyben jelen, múlt és jövő olyan szinten kapcsolódik össze egyetlen egységgé, mint a parancsolat.

Ma már annyira telített az ifjúsági regény piaca, hogy nem könnyű nagyot gurítani a zsánerben, Bobbie Peers-nek azonban sikerült, főleg annak köszönhetően, hogy betarotta a kevesebb mindig több alapelvét, vagyis nem zsúfolta túlságosan tele ezt a jól felépített történetet, odafigyelt az arányokra, a filmes eszközöket is visszafogottan használta, így a regényben felvonuló technikai csodák nem vették át az uralmat a mese felett. Mindvégig William-en marad a fókusz, a Terminátor és Tranformers-mozik hatása érződik, de nem epigon alkotásról van szó, a szerzőben van annyi szakmai rutin és tehetség, hogy új, saját univerzumot tudott építeni a régi nagy kedvencekre és a műfaj klasszikus hagyományaira alapozva, de kellőképpen felturbózva mai világunk okoskütyüivel. Érdemes akkor nekiállni a könyvnek, amikor nincs semmilyen sürgős dolgunk, mert tuti biztos, hogy nem tudjuk letenni addig, amíg a végére nem érünk!

10/10

A könyvet a Kolibri Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.