Oszkuláció. Nem tudom, melyik tudós találta ki ezt a szakszót a csókolózásra, de tuti biztos, hogy nem volt éppen szerelmes hangulatban, mert olyan rideg és érzelemmentes, hogy az ember lányának utána jó ideig kell nézegetnie Jason Momoát, hogy megjöjjön a kedve a romantikához. És ez még semmi, a csókolózásnak külön tudománya van, amelynek a neve filematológia. A jó hír az, hogy közel sem annyira unalmas, mint ilyennek elsőre gondolnánk, sőt, nagyon is sokrétűen foglalkozik az ajkak összeérintésével kapcsolatos popkulturális érintettséggel. Amilyen kiábrándítóan kezdődik ez a kis könyvecske, olyan érdekes dolgokat tudhatunk meg belőle a témáról. Ki gondolta volna, hogy a romantikus értelemben vett csók csak a középkorban alakult ki, a lovagi eszmények, az udvari élet és a trubadúrok hatására? Persze addig sem volt éppen hiánycikk, csak éppen a szex és nem a szerelem része volt az emberi kapcsolatokban. Ha jobban belegondolunk, valahol törvényszerű, hogy a romantika korában változott meg a csók társadalmi szerepe, hiszen akkoriban kezdett megváltozni az emberek szerelemhez való viszonya is, a középkori királyi udvar pont ugyanolyan ellágyulva hallgatta az akkoriban divatos vándor énekesek szerelmes szavait, ahogyan mi szipogtunk jó néhány évszázaddal később a Titanic világhírű betétdalán. Ez a rövid írásmű tudományos igénnyel megírt darab, a szerző tényleg utánanézett a téma minden aspektusának, azonban mégis azzal az érzéssel csuktam be a végén, hogy egy kicsit felületesre sikeredett. Mert mindenből kapunk egy kicsit, de terjedelmi okok miatt nincs igazán idő kibontani a témát, jóval többet kapunk, mint egy magazintól, mégis megmarad a hiányérzet. Kevesebb talán több lett volna, vagyis nem rövid fejezetekben kellett volna szerintem összefoglalni a mondanivalót, hanem kiválasztani néhány témakört és azt részletesen kifejteni. Mert tényleg nagyon érdekes pl. a filmes csókokról szóló rész (naná), de csak végigrohanunk a témán, nem mélyedünk el benne. Mindezzel együtt ez egy nagyon jó kis könyv, szórakoztatóan, mégsem bulvárszinten beszél nekünk a témáról, én azonban egy picit többet vártam tőle.

A csókról először természetesen a romantika jut az eszünkbe, pedig létezik a jelenségnek vallási olvasata is, ahogyan kulturális is, hiszen az eszkimók orrösszedörgölése és a szlávok szájra puszijai között csak annyi a hasonlóság, hogy a társadalmi érintkezés része. A hatalomhoz is köze van, hiszen annak idején a római császárok üdvözlésekor mindenkinek a társadalmi rangja szerint másképpen kellett megcsókolnia az uralkodót.

Nem meglepő módon az ókori költészetben a legtöbb „csókos” költeményt Catullus írta,  Shakespeare pedig a romantikus műfaj alfáját és omegáját jelentő Rómeó és Júlia történetét valószínűleg Arthur Brooke 1562-es elbeszélő költeményéből csente, ami már maga is egy átdolgozás volt.  A kutatók feltételezése alapján a sztori ihletője Abélard és Hélioise tragikus története volt. A tudósokat már régen sem hagyta hidegen a téma, olyannyira, hogy a 17. században Martin von Kempe ezeroldalas enciklopédiát állított össze a csókolózásról (abba most ne gondoljunk bele, hogyan tett szert ilyen mély ismeretekre e téren). A csókolózásnak természetesen van elmélete is, amelynek taglalása során békésen megfér egymás mellett Jane Goodall és Darwin. Oké, szép és jó dolog a tudomány, de most már jöhetne a romantika végre?

Nos, már jön is, hiszen a jelképek, rítusok, mítoszok fejezetből megtudhatjuk pl. azt is, hogy a Valentin napnak köszönhetően lett a csokoládé a szerelem szimbóluma. Ki gondolta volna, hogy a Spinédzserek című film éppen úgy hatással volt a szerelmi rítusokra, mint pl. a legendás fagyöngy. A szerelmi mítoszok sztárja természetesen Drakula, de azt is megtudhatjuk, hogy a Csipkerózsika meséje egy izlandi sagán alapul.  Vagyis egyáltalán nem unalmas a könyv, simán bele lehet feledkezni, azonban a tudományos alapok bemutatása után határozottan rapszodikussá válik a szerző, folyamatosan előkerülnek az ikonikus filmek és zenék (az operától a popszámokig), ami alapvetően nem baj, de egy idő után nyilvánvalóan ismétli önmagát, akkor is, ha éppen egy másik szempontból gondolja végig a csók témakörét. A romantika néha átveszi a vezérszerepet a csóktól, kitérünk a híres szerelmespárokra Antoniustól és Kleopátrától kezdve Liz Tayloron és Richard Burtonon át a Titanic főszereplőire. A képzőművészet is képviselteti magát, ahogyan a fotográfia is (természetesen nem maradhatott ki John Lennon és Yoko Ono közismert fotója sem), és trekkie-ként büszkén dagad a keblem, hogy megemlítésre került az a legendás Star Trek tévésorozatbeli csók is, amelyben Kirk kapitány és Uhura hadnagy történelmet írt, ugyanis ekkor csókolózott először ebben a médiumban egy fehér férfi és egy fekete nő.

Mindezzel együtt a legizgalmasabb rész a mozis csókokról szóló eszmefuttatás, bár túl sok újdonságot nem tartalmaz a filmek szerelmesei számára, mégis jó felidézni olyan alapműveket a műfajban, mint pl. az 1896-os pár másodperces csókjelenet, a Casablanca, a Gázláng, a  Rómeó+Júlia, a Hófehérke és a hét törpe, az Elfújta a szél vagy az Álom luxuskivitelben. Kár, hogy inkább csak ezeken az oldalakon találhatók fotók, a többi témakörnél nem igazán, így egy kicsit aránytalan lett a megoszlás. Az utolsó fejezet is nagyon érdekes, annak jár utána, hogy mi a csók szerepe az internet korában (nyugalom, egyáltalán nem ment ki a divatból, sőt!), kár, hogy csak ilyen röviden kerül taglalásra ez a nagyon is aktuális téma, de hát ennyi fért bele a könyvbe, ez van. Összességében nekem tetszett ez az írásmű, gondolatébresztőnek és kíváncsiság felkeltőnek tökéletes, de ahhoz képest, hogy egy tudós írta, mégis túl könnyed lett, valahogy nem sikerült megtalálni a megfelelő arányt a valóban sokrétű ismeret átadása és az olvasóbarát szerkesztés között. Egyáltalán nem kihagyott ziccer, de ebben a témában szerintem ennél több volt.

7/10

A könyvet a Typotex Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.