Kerstin Gier az utóbbi években a német ifjúsági irodalom kihagyhatatlan alakjává vált. Eddig a két fantasy trilógiájával érte el a legnagyobb sikereket itthon (a rejtélyes álmokkal foglalkozót én is imádtam), és most egy önálló regénnyel jelentkezett, amelyben egy svájci szálloda szobalánya keveredik izgalmas kalandokba.
A történet főszereplője a 17 éves Fanny, aki keresi a helyét a világban. Úgy érzi, hogy ezt az iskolapadban hiába is keresné, ezért tanár szülei legnagyobb riadalmára kitalálja, hogy nem teszi le az érettségit és a Fellegszállóba, egy svájci szállodába megy gyakornoknak. A történet kezdetén Fanny már hónapok óta a szállodában dolgozik és izgatottan várja a karácsonyi ünnepeket. A szálloda szépen megtelik gazdag vendégekkel és a szilveszteri bál az év legfontosabb eseménye. A több vendég azonban egyben több munkát is jelent, és a nagy hajtás közepette Fanny egy sor rejtélyes dologgal találkozik és hirtelen már nem tudja, kiben bízhat. És hirtelen rá kell ébrednie, hogy nem csak a Fellegszálló jövője került veszélybe.
Egy szálloda mindig izgalmas helyszíne egy történetnek és Kerstin Gier is tökéletesen tudja és kihasználta ezt. A svájci hegyekben megbújó, világtól elzárt Fellegszálló becenevű hotel már az első pillanattól varázslatos helyszínnek tűnik, amely mintha az előző évszázadban ragadt volna, amely egyszerre pozitívum és negatívum. Fontos háttértörténet a szálloda sorsa. Fanny szemén keresztül ügyesen végig kalauzolja az épületen az olvasót az írónő. Valamikor a könyv közepén meglepetten konstatáltam, hogy mennyire a fejemben ragadt, melyik lakosztály merre van, mi van egy adott emeleten, stb. Ugyanígy a személyzetnek fenntartott részlegek bemutatása is jól sikerült, imádtam a pincében megbúvó mosókonyhát az operát éneklő agyontetovált Pavellel és az öreg gépekkel, vagy épp Fanny hangulatos kis szobáját és az ablakában lebzselő csókákat. Nem beszélve a Tiltott Macskáról!
A szálloda tervrajzánál már nehezebb dió volt a sok szereplőnév megjegyzése (a könyv végén több oldalas névjegyzék található, jó mankó lehet), a főként német neveket érdemes kicsit memorizálni, hogy aztán ne lepődjünk meg, ha rájövünk, a bajba került kislány akkor kinek is a gyereke, miért fontos ez. A személyzetet szerencsére könnyebb volt memorizálni, mert ők kaptak is némi karaktermélyítést. A rejtélyes Monsieur Rocher, aki talán már 40 éve is ugyanolyan ráncosan és kedves tekintettel fogadja a vendégeket, az utálatos szobalányok (az egyiküket Hogyishívjáknak hívják, de hát ha annyian vannak és olyan utálatosak!), a hoteltulajdonos testvérpár, akik teljesen tűz és víz és végezetül Ben, mert romantikus szál nélkül nincs ifjúsági regény.
Hát igen, a romantikus szál annyira nem volt a kedvencem. Aranyos volt persze, olyan igazi lányregénybe illő, de olyan bugyuta akadályokat gördített Fanny és Ben közé néha Kerstin Gier, hogy már csak a fejemet fogtam miatta. És közben még belekevert egy szerelmi háromszögféleséget is, ami végig olyan kurta-furcsa volt, ráadásul Ben helyett mindig a másik fiú, Tristan bukkant fel a kulcsjelenetekben és segítette így vagy úgy a lányt. Nagyon szép a könyv befejezése, de felemás érzéseim vannak azzal kapcsolatban, hogy Fanny-nek biztosan Ben mellett kellett-e kikötnie (ezzel egyébként nem lövöm le a cselekményt, az első találkozásuktól világos, hogy ki jön össze kivel). Lehet azért is van ez, mert Tristan a könyv legizgalmasabb karaktere, az ő történetére akár spinoffként is vevő lennék. Ha nem hiszel nekem, nézd meg a könyvborítót és keresd meg a legfurcsább helyen vigyorgó figurát. Na, ő Tristan!
Tristan mellett Fanny is nagyon szerethető főszereplő. A komoly életvezetési drámába nem megy bele Kristen Gier, hogy miért is nem akarja befejezni a tanulmányait egy 17 éves átlagos lány, miért fojtogatja az, hogy egy szerető családban nőtt fel, inkább csak kellett egy mondvacsinált ok, hogy miért is gyakornokoskodik egy tinilány egy szállodában pont karácsonykor és nem mondjuk a nyári szünetében. Szerencsére az otthon hagyott élete és a családja csak nagy ritkán kerül elő, és ez jó is volt így. Alapvetően szeretem az írónő hősnőit, Fanny sem marad el a többiektől: talpraesett, remek humora van és naivsága ellenére se mondanám butának. Egyszerűen csak egy jószívű lány.
A romantikus szálat szerencsére szépen kompenzálja a végig remekül adagolt krimi szál. Különösen tetszett, ahogy próbálta Fanny-t és vele együtt az olvasót is becsapni, elaltatni a gyanakvást, egyszerre több vasat is a tűzbe tartva. A prológus ugyan majdnem lelövi a poént előre, úgyhogy azt akár érdemes is kihagyni, de így is izgalmas volt, ahogy kiderült az igazság és összefutottak a szálak. A könyv utolsó nagy része zseniális úgy ahogy van, rendesen felépített és nagyon-nagyon izgalmas. Plusz pont, amiért egy első fejezetben elejtett félmondatról is kiderült, hogy okkal került bele. Az átgondoltság egyébként végig érződik a történet során.
Aki szemfüles, az észrevehette, hogy a fantasy címke is megjelenik a könyvnél, de le kell szögeznem: ez nem egy újabb Kerstin Gier fantasy regény. Kapcsolódik hozzá egy rejtély – mert hát melyik öreg épület történetében nem szerepel egy kísértet? – de csak 2-3 alkalommal jelenik meg, a legfontosabb pillanatokban és nincs kibontva ez a rész. Aki csak fantasyként akarná elolvasni, az lehet csalódni fog.
Ha viszont egy izgalmas ifjúsági regényt szeretnél olvasni, ami tele van krimivel és rejtéllyel, akkor ez a te könyved. Önálló regénynek szánja ugyan az írónő, de a folytatás lehetősége persze adott; ki tudja, milyen izgalmas vendég bukkanhat még fel a Fellegszállóban?
7/10
A könyvet a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
