A young adult irodalom legújabb gyöngyszeme számomra az év meglepetése, okkal zengenek ódákat róla a külföldi könyvmolyok. A magával ragadó regény több fontos és kényes témát is érint, de fő célja sokkal inkább a szórakoztatás.
A fülszöveg szerint Henry Montague úriembernek született, és annak is nevelték, de soha nem tudott igazán azzá válni. Anglia legjobb iskolái és az apja folyamatos rosszallása ellenére sem képes gátat szabni korhely szenvedélyeinek. Nem tud felhagyni a szerencsejátékkal, az átmulatott éjszakákkal, és az azt követő reggelekkel, amikor is egy nő vagy egy férfi karjai közt ébred. De amikor Monty elindul az arisztokrata fiataloknak kijáró Grand Tourjára, hogy bejárja Európa nevezetességeit, azon igénye, hogy az élete tele legyen szórakozással és bujasággal, meghiúsulni látszik. Az apja elvárja tőle, hogy átvegye a családi birtok irányítását, de Monty gyengéd érzelmeket dédelget legjobb barátja és útitársa, Percy iránt. Montyra nem jellemző, hogy bármit is feladjon. Még a húgával, Felicityvel a nyakában is arra törekszik, hogy ezt az egy évig tartó utazást hedonista kalanddá változtassa, s flörtöljön Percyvel Párizstól Rómáig. Egy óvatlan döntés miatt azonban a külföldi utazás egész Európán átívelő, félelmetes embervadászattá változik, Monty számára pedig minden megkérdőjeleződik, még az imádott fiúval folytatott viszonya is.
A regény kissé nehezen kezdődik, lassabban halad az olvasás a főszereplő, Monty viselkedése miatt. Azonban a kezdeti nehézségek ellenére egyre inkább kezdjük megismerni, és ezáltal megkedvelni. Az írónő tökéletes stílusban tálalja a fiatal úriembert, az ő szemszögéből ismerjük a történteket, így nemcsak az események leírása, hanem a fiú gondolatai is igen szórakoztatóak, Lee tökéletes szavakat ad főszereplője szájába. Erre csak hab a tortán, hogy mindez a 18. században történik. A cselekmény előrehaladtával hatalmas személyiségfejlődésen mennek át a karakterek, főként Monty, akit a kincsvadászatba torkollt utazás során már nem csupán kedvelünk, hanem szeretjük. Henry húga, Felicity, a tanulni vágyó könyvmoly szintén hatalmas meglepetéssel szolgál, így nem véletlen, hogy a sorozat következő része őt állítja a középpontba.
Hála a fülszövegnek, nem kell elspoilereznem, hogy ez egy LMBT regény, amelynek főszereplője biszexuális. A szerelmet nagyon szépen ábrázolja az írónő, romantikus, ugyanakkor illik a regény stílusához, így nem csöpögős, mégis aranyos és hiteles a két fiú viszonya, annak minden akadályával együtt. Nemcsak a 18. századi homoszexualitás nehézségeit veti fel a mű, hanem a korabeli rasszizmust és a betegségekről való akkori vélekedést is megismerhetjük. Emellett a nők elnyomott helyzete, az élet-halál és en bloc a szexuális identitás kérdését is többször boncolgatja.
Az Úriemberek kézikönyve az aranyos, romantikus szituációk mellett rengeteg izgalmas humort, kalandot, és rejtélyt is tartogat, amiknél csak a jellemfejlődések okoznak nagyobb meglepetést. A karakterek mind nagyon szerethetőek, saját drámáik nem csupán a Monty által hangoztatott álproblémákból állnak - miszerint neki kell majd vezetnie apja birtokát -, sokkal inkább olyanokból, mint a családon belüli erőszak. A fajsúlyos témákat pedig úgy szövi bele az írónő a cselekménybe, hogy azok egy pillanatra sem zökkentik ki az olvasót, nem stílusidegenek, tökéletesen beleolvadnak a műbe, egyben szerves részévé is válnak. Mindenkinek ajánlom, aki komolyabb témákat is érintő YA könyvet keres, emellett pedig egy lehengerlő, izgalmas és roppant szórakoztató utazás részese is szeretne lenni. A Lee-regény tudja hogyan nevetesse meg olvasóját, ugyanakkor rendkívüli érzékenységekkel nyúl a tabukhoz is. Aki idegenkedik az ifjúsági regényektől, esetleg bele szeretne látni egy LMBT szerelembe, mindenképp' adjon egy esélyt a könyvnek, a belőle készülő TV sorozatot és a folytatást jó eséllyel velem együtt fogja várni.
10/10
A könyvet az Alexandra Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
