Egy újabb legenda hagyott itt bennünket. Burt Reynolds-ot elsősorban férfias kisugárzása miatt szerettük, de azért volt neki színészi tehetsége is (Boogie Nights, emlékszünk, ugye?). Emberünk bevállalós típus volt, ő volt az első férfisztár, akit meztelenül fényképeztek egy magazinban, nekem gyerekkorom egyik kedvence, az Ágyúgolyó futam ugrik be róla először. Annak ellenére, hogy nem sok filmjét láttam, mégis megrázott a halála, hiányozni fog ez a kedves macsó, aki sohasem félt a veszélytől és benne volt minden buliban. Az ő emlékére törlesztettem egy régi adósságomat, a Smokey és a banditát, amely a maga korában hatalmas kultuszfilm és óriási siker lett, Reynolds ezzel a szerepével tette fel magát a térképre a szakmában és a közönség szívében. Egy laza kis road-movie, ennyi és nem több, mégis mosolyt tud csalni a néző arcára, még ma is. A hetvenes évek régen tovatűntek, ahogyan Reynolds fénykora is, ebben a vicces alkotásban azonban megvan mindannak az esszenciája, amiért nyomot tudott hagyni a nézőkben: saját magát adta, nem volt benne semmi megjátszás, nem vette túl komolyan az életet, szerette a nőket, és azok is őt, jól tudott szövegelni, férfias jelenség volt, nem lehetett nem észrevenni, ha megjelent a filmvásznon. Szerencsés időszakban forgatta le ezt a filmet, már nem volt siheder, hozzá tudta tenni az egyéniségét a szerephez, amelyben nem véletlenül kedvelte meg a közönség, remek volt benne. Sally Field-et én elsősorban a drámai szerepeiből ismertem eddig, ezért kicsit meglepődtem, amikor megláttam a női főszerepben, de nagyon vagány volt, én egy teljesen új oldaláról ismertem meg a kiváló színésznőt. Ma már ezt a filmet valószínűleg nem forgathatnák le, ez már egy másik világ, nem lehet csak úgy megdicsérni egy nő popsiját, de nem volt időm felháborodni, annyira jót nevettem a szituáción, ez egy macsó alkotás, így kell szeretni, nem kell túlzásba vinni a feminizmust szerintem, a helyén kell kezelni egy film humorát. Remekműnek nem mondanám, korszakos darabnak sem, de egy dögös kis vígjátéknak annál inkább, jókat lehet rajta nevetni, törnek benne a verdák, autósüldözés a köbön, egy nagyon szerethető adrenalinfröccs az egész. Egyszer mindenképpen érdemes megnézni.

Bandita (Burt Reynolds) egy menő kamionsofőr, akit egy gazdag úriember jól megfizet azért, hogy jó sok sört csempésszen át jó néhány államon a privát bulijához. Emberünk nem szívbajos típus, ezért barátjával, Hóember-rel (Jerry Reed) elvállalják a melót és elindul a nem kicsit őrült road-movie....

A zsiványságot mindig szeretjük, hiába vagyunk törvénytisztelő állampolgárok, ebben az esetben igenis azért szurkolunk, hogy Banditáéknak sikerüljön kijátszania a rendőröket, nem mintha egyetértenénk az alkoholcsempészettel, de néha kell egy kis buli az életben, nem igaz? Dübörögnek a lóerők és a veretes mondanivalójú egysorosok, megtudhatjuk, hogyan lehet jól elrejtőzni autóval egy kamion konvoj kellős közepén a zsaruk elől, van itt hídon átugratás és mindenféle kaszkadőr trükk, füstöl az aszfalt, törnek a rendőrautók, és az is kiderül, hogy vészhelyzetben a nők is nagyon jól tudnak vezetni, ahogyan az is, hogy nem is olyan könnyű átadni a kormányt, ha éppen gyorshajtásos rendőri üldözés esete áll fenn. Reménytelenül komolytalan alkotásról van szó, amelyen nagyon átjön, hogy mennyire jól érezte magát mindenki a forgatáson, a bulihangulat átragad a nézőre is.

A fergeteges hangulat sajnos nem tart ki mindvégig, akad néhány üresjárat a filmben, de összességében jó kis zúzás ez, élmény végignézni, ahogyan Banditáék végigámokfutják az államok országútjait. Igazságosztó Bulldog seriff mindvégig a nyomukban van, nem kicsit tökkelütött fiával az oldalán, és miközben leamortizálja az autóját, rá kell jönnie, hogy Banditában emberére akadt. Jackie Gleeson annyira tenyérbemászóan jól hozza a seriffet, hogy imádja a néző utálni, már-már lemossa a színről Burt Reynolds-ot. Sally Field felszabadultan komédiázott, tökéletesen kiegészítette a macsó bandát, Jerry Reed és a kutyusa felejthetetlen.

Érdekes, hogy a filmhez több folytatás is készült a főszereplőkkel, de egyik sem érte el az első rész sikerét. Őszintén szólva nem is értem, miért kellettek a folytatások (naná, hogy a pénzért, mi másért), ez a sztori szerintem így volt kerek, de kíváncsian várom a véleményét kommentben annak, aki látta a második és a harmadik felvonást is a sorozatból. Hal Needham rendező nem tagadta meg kaszkadőr múltját, tele van a film látványosabbnál látványosabb jelenetekkel, ámde nem nagyon törődött olyan apróságokkal, mint a karakterek, vagy a dramaturgia. Jó szöveg, pörgős akciójelenetek, egy szép női útitárs, egy karizmatikus férfi főszereplő, egy kedves barát, egy jól fizető buli, kalandok sora az országúton, nem volt ez túlbonyolítva, mégis nagyon szórakoztató lett az összhatás.

Nem tartalmaz túl sok magvas mondanivalót ez a benzingőzös vígjáték, de a hangulatába simán bele lehet feledkezni, hiszen ki ne szeretné szabadon élni az életét (na persze csak akkor, ha amúgy van egy kényelmes fészek, ahová hazavárják, lássuk be, egy bizonyos kor után nem akkora poén már céltalanul száguldozni az országúton), borsot törni a rendőrök orra alá, kicsit zsiványkodni, kicsit romantikázni, és persze jól felpörgetni a motort, hadd szóljon. Túl a negyvenen egy picit talán már megmosolyogtató ez a hangyányit gyerekes (de attól még nagyon is cool) aszfaltszaggatás, de Burt Reynolds miatt kár lenne kihagyni az életünkből.

7/10

A Smokey és a bandita teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.