Nicolas Barreau könyvei igen kedveltek a nők körében, mivel mindet átjárja a Barreau-féle francia báj. Könnyű és aranyos történetek, amik nem váltják meg az életünket, de pont ezért is szeretjük őket: kicsit visszaidézik a gyerekkori tündérmesék olvasása közben érzett varázst, amikor mindenki kedves, a jó győz, a szerelem pedig mindent legyőz. Barreau még mindig mesterien teremti meg ezt a varázst.

A cselekmény pontosan 24 órát ölel át. Habár a regény az első oldalakon megfogott és a fentebb említett franciás hangulat azonnal beszippantott, a főszereplő, Antoine eleinte próbára teszi az olvasó idegrendszerét. Olyan kifejezéseket használ, amik miatt 5 percenként a plafonig futott a szemöldököm, mivel egy 32 éves férfi szájából (legyen akármilyen romantikus is) sosem fogunk hallani, azonban később sokkal humorosabbá válik a karakter szerencsétlenkedése miatt, és a stílusa is kevésbé  lesz "nyálas". 

Nagyon érdekes, hogy az író mennyi szereplőt, mennyi eseményt bele tud zúdítani egy napba, mindezt úgy, hogy az olvasó egy pillanatra sem sóhajt fel unalmában vagy veszti el a fonalat. A párizsi utcákon való futkározás, a város bejárása és egyes pontjainak rövid bemutatása még közelebb hozza a "la vie en rose" életérzést. Az eleinte idegesítő Antione-nal pedig egyre inkább elkezdünk együtt izgulni, sajnáljuk, szorítunk neki, amely hatást nagyon kevés romantikus regény képes kiváltani belőlem - a főhős nemétől függetlenül. 

A borító gyönyörű, pont olyan, mint maga a mű; a magyar fordítás szép és igényes, nagyon tetszett a francia kifejezések gyakori használata is. Összességében az Antione-nal való megismerkedés kezdeti nehézségein kívül nem tudok több negatívumot említeni. Antoine-nak és barátjának, Nathannek a diskurzusát kissé feleslegesnek éreztem, véleményem szerint Nathant elég lett volna csupán a végkifejlet során előhozni. 

Mivel a regény csak 168 oldalas, tökéletes nyaralásra, strandolásra is; egy nap alatt kiolvasható, mivel nem üli meg az olvasó gyomrát, nem az a típusú mű, amit érdemes pár órára félretenni. Azonban mégis a mértékletességet javasolnám, ugyanis imádni való a bája és a hangulata, érdemes minél jobban elnyújtani. Olvasáshoz pedig a regényben is szereplő Coralie Clement Samba de Mon Coeur Qui Bat című dalát ajánlom. 

8/10

A könyvet a Park Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.