„Térdre Zod előtt”.  Nem túl kifinomult, de legalább lényegre törő a második Superman film főgonoszának terve a bolygó leigázására. Ettől még lehetett volna jó film, hiszen egy egysíkú karaktert is jól fel lehet építeni, erre pont az első rész a legjobb példa, azonban ez sajnos egyáltalán nem sikerült. Ennek legfőbb oka az volt, hogy a producerek és Richard Donner annyira nem tudták egyeztetni az elképzeléseiket, hogy a rendező kiszállt a filmből 80%-os készültségnél, és Richard Lester kapta az a nem túl hálás feladatot, hogy befejezze. Az eredmény sajnos egy rettentően gyengus darab lett, amelyet még Christopher Reeve sem tudott megmenteni. Tinikorom óta gátlástalanul utálom ezt a részt, akkora a kontraszt az első résszel szemben, azonban most úgy döntöttem, adok egy esélyt a Richard Donner – féle változatnak is. Ugyanis 2006-ban a rendező elkészítette a saját verzióját a filmből (ennek apropója Reeve 2004-es halála és az akkoriban bemutatott Superman visszatér című rémes próbálkozás volt a karakter felélesztésére), felhasználva az eredeti alkotásba bele nem került felvételeket is. Így történhetett meg, hogy Marlon Brando újra feltűnt a színen, és sikerült kigyomlálni a Lester-féle film bugyutaságainak egy részét, a végeredmény azonban még így sem ér az első rész nyomába, viszont még mindig fényévekkel jobb, mint a moziban vetített verzió. Egyszer mindenképpen érdemes megnézni, elsősorban a színészek miatt.

Zod tábornok (Terence Stamp) és társai kiszabadulnak börtönükből a rakéta felrobbanásának köszönhetően és rájönnek arra, hogy a Föld lakóihoz képest szuperképességekkel rendelkeznek, ezért arra az elhatározásra jutnak, hogy leigázzák a bolygót. Mindenki Superman-t (Christopher Reeve) várja, hogy megmentse a világot, azonban ő úgy döntött, hogy emberré válik azért, hogy együtt élhessen Lois Lane-nel (Margot Kidder). Azonban ebben a helyzetben mindent meg kell tennie, hogy visszaszerezze az erejét…

Számomra teljesen érthetetlen, hogyan lehetett ennyire elrontani ezt a filmet, hiszen Superman végre méltó ellenfelet kapott Zod tábornok személyében, aki a Krypton szülötteként ugyanolyan szuperképességekkel rendelkezik, mint ő, a közöttük lévő konfliktus ragyogóan felvezetésre került az első részben (Superman apja ítélte el a tábornokot és társait, ő pedig megfogadta, hogy ezt meg fogja bosszulni rajta és az utódain). Ebből aztán tényleg királydrámát lehetett volna forgatni képregényfilm köntösben, azonban ehhez képest kaptunk egy még felturbózva is eléggé bugyuta kis darabot, amely saját korában nagyon látványos volt, azonban sem a forgatókönyvbe, sem a karakterekbe nem sikerült életet lehelni, teljes mértékben hiányzik belőle az első rész szerethetősége. Szerencsére a színészek mentették a menthetőt, Christopher Reeve-nek, Gene Hackman-nek és Terence Stamp-nek köszönhetően nem lett nézhetetlen a végeredmény, de így is csak egy csúnyán kihagyott ziccer lett, ez a szereplőgárda ennél sokkal többet érdemelt volna.

A három kryptoni bűnöző egyszerűen nem tud annyira félelmetes lenni, hogy úgy érezzük, tényleg veszélyben van miattuk a Föld. Nagyon látványosan tudnak pusztítani, és meglepően gyorsan át tudták venni a hatalmat, azonban nem tudnak semmit sem kezdeni vele, csak lézengenek és keresik az újabb erődemonstráció lehetőségét. Luthor zsenialitása ebben a helyzetben kiválóan megmutatkozik, tudja, hogyan lehet hatni ezekre a szupererős, valójában azonban nagyon is sebezhető idegenekre. De sajnos túl kevés jelenetet kapott Lex ahhoz, hogy magára tudja vonni a nézők figyelmét, így az ő amúgy nagyon izgalmas karakterét sem sikerült kihasználni. Superman dilemmája (szerelem vagy kötelesség, emberi lét vagy szupererő) szerencsére eléggé jól ki lett fejtve, ahhoz azonban nem elég, hogy elvigye a hátán a filmet, viszont ehhez a momentumhoz kapcsolódnak a film legmaradandóbb jelenetei. Az apa és fiú végső búcsúja, a szerelmesek egymásra találása, Superman lebukása Lois előtt mind nagyon szívhez szólóak, és az sem utolsó fordulat, ahogyan az acélember leszámol ellenfeleivel, azonban mindez kevés ahhoz, hogy a néző úgy érezze, méltó folytatás készült az első részhez.

Mivel az eredeti filmben nem tűnt fel Marlon Brando, ezért nagyon meglepődtem, amikor megjelent a színen, és még mindig hozta a rá jellemző rendkívül erős jelenlétet, azonban ezúttal nem lettek olyan ütősek a jelenetei, mint az első részben. Christopher Reeve arra született, hogy ő legyen Superman, ezért még ebben a harmatgyenge alkotásban is sikerült kiragyognia a történetből. Margot Kidder-nek ezúttal kevesebb lehetősége volt bizonyítania a tehetségét, ahogyan Gene Hackman-nek is,TerenceStamp azonban olyan nemes egyszerűséggel játszotta el Zod tábornokot, hogy tartást tudott adni alapvetően teljesen súlytalan karakterének.

A kryptoniak rendesen lezúzták Metropolist, és persze a Fehér Házat is, azonban a látvány önmagában nem volt elég ahhoz, hogy egy jó képregényfilm szülessen. Kevesebb külsőség, sokkal jobban kidolgozott karakterek és történet kellett volna ahhoz, hogy a nézőt újra le tudják nyűgözni az alkotók, így azonban eléggé összecsapott lett a végeredmény. Ez részben a rendezőcserének is betudható, de összességében a könnyebb utat választották az alkotók, vagyis a látványra helyezték a hangsúlyt, így pedig túlságosan felszínes lett ez a jobb sorsra érdemes alkotás.

6/10

A Superman II teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.