Verónica (2017)
Előrebocsátom: ez a friss, jelenleg 6.4-es imdb pontszámon álló spanyol démonidézős horrorfilm alapvetően nem tud semmi olyat, amit ne láthattál volna tucatnyi másik alkotásban is. Ugyanazokat a jól bevált elemeket használja fel, amiket pl. az Ouija: A gonosz eredete című film, vagy éppen az Insidious is használt. Viszont olyan stílusosan és hatékonyan idézi meg az ismert horrorkliséket, hogy az már-már új minőséget eredményez... vagy ha azt nem is, egy patentül működő stílusgyakorlatot mindenféleképpen.
A történet szerint a címszereplő fiatal lány néhány iskolás barátnőjével összefogva a már több rémisztő produkcióból is ismert ouija tábla segítségével kapcsolatba akar lépni az elhunyt apukájával. Az iskolában, napfogyatkozáskor végzik el a nagy mutatványt, amelynek eredményeként valamit - ami nem teljesen a kedves papa - sikerül is megidézni. A túlvilági entitás persze jó démonszokás szerint elkezdi követni és terrorizálni Verónicát, valamint a kistestvéreit...
Miben tűnik ki ez a film a más, hasonló produkciók közül? Először is van szíve, ami nem mondható el a legtöbb mai horrorfilmről. A főszereplő lány drámája tökéletesen átérezhető. Verónica az elhunyt apa és a folyton dolgozó anya helyett nemcsak a nővére, de lényegében felelős gondviselője is a kistestvéreinek. A rá nehezedő teher hatalmas, emiatt sem a gyermekkorát, sem a bimbódzó nőiségét nem tudja megélni. A démon így nem egy egyszerű szörny, hanem a lány gondjainak egyfajta megtestesülése is.
Aztán ami még jól sikerült a filmben: ügyesen megidézett '90-es évekbeli miliő; nem kifejezetten jumpscare-ekre épülő, kreatív rémisztgetések; szerethető szereplők; hiteles színészi alakítások (a gyerekszínészektől is!); és színvonalas látvány, ami elsősorban az operatőri munkának és a vágásnak köszönhető.
A produkció nagyszerűen adagolja a feszültséget, a nem éppen túlbonyolított történet magával ragadó, a játékidő villámgyorsan elrepül, olyannyira, hogy csak a stáblista legördülésével realizálódik az emberben, hogy amit látott, az egy nem túl eredeti, forgatókönyv szintjén abszolút fapados alkotás - ami viszont nagyszerű stílus- és arányérzékkel lett kivitelezve.
8/10
Aberrált élvezetek /Surveillance/ (2008)
Jelen cikk megírásának pillantában Jennifer Lynch (Láncra verve) 2008-as krimithrillerje szintén 6.4 ponton áll az imdb-n, de ég és föld a minőségbeli különbség a Verónica és a Surveillance között. Az Aberrált élvezetek magyar néven futó mozit a maga idejében nem láttam, és idén pótoltam - ám az év egyik legrosszabb filmélményét kaptam az alkotástól.
A film története elképesztően rossz, ezzel párhuzamosan a megvalósítás is nagyon béna. Az FBI ügynökök nyomozását középpontba helyező sztori egy olyan végső fordulaton alapul, ami egyrészt hamar kitalálható, másrészt még a magyar rendvédelmi szerveknél is kivitelezhetetlen lenne, de az Egyesület Államokban meg aztán pláne hiteltelen. A szereplők egytől egyig defektesnek tűnnek, a gyerekkaraktertől kezdve az ügynökökön át egészen a rendőrökig. A néző számára egyszerűen nincs azonosulási pont. Nem tudom, hogy mennyiben a forgatókönyvön, mennyiben a rendezőn vagy a színészeken múlott a dolog, de a produkcióban megjelenő neves színészgárda (Julia Ormond, Bill Pullman, Michael Ironside, stb.) úgy játszik, mintha valami elbaltázott paródiában szerepelne. Bill Pullman pl. Nicolas Cage-szinten ripacskodja túl a szerepét, de a többiek is teljesen vállalhatatlanok. És nem, számomra még a történet végi csavar sem magyarázza meg a főszereplők idegesítően zakkant viselkedését. A vágás is kritikán aluli. Pl. a rablási jelenetet akkor sem lehetett volna áttekinthetetlenebbül és dramaturgiai szempontból rosszabbul prezentálni, ha a rendező és a vágó szándékosan erre törekszik. Ha már vágás: az alkotás ritmusa szintén borzalmas. A film eleje poroszkál, mellékvágányokra fut, nem tudja fenntartani a néző figyelmét, aztán a khm... "finálé" egy sokkolónak szánt, de érdektelenségbe fulladó, hiteltelen és összecsapott lezárást ad, ami a létező minden szinten frusztráló hatást kelt.
Nem is értem miért néztem végig ezt a filmet. Jennifer Lynch alkotása minden téren elbukik, kivéve talán egyetlenegy aspektust. Nagyon sikeresen éri el azt, hogy a néző frusztráltnak és mind az emberekből, mind a filmművészetből kiábrándultnak érezze magát.
Imdb 6,4... na persze...
2/10
Az Aberrált élvezetek MAFAB linkje
