Az Agymanók után meg voltunk győződve arról, hogy a Pixar kijött a gödörből, és mostantól sorra fognak érkezni a Toy Story-féle klasszikusok - két és fél évvel később viszont azt kell hogy mondjam, hogy ez hiú ábránd volt. És nem azért, mert a Coco távolról sem lett remekmű (és nem minden idők 30. legjobb darabja, mint ahogyan jelenleg az Imdb-értékelések alapján áll), hanem éppen azért, mert a Coco remekmű lehetett volna, ha egy cseppnyi is jelen van benne abból az ambícióból, ami 15-20 éve a stúdiót jellemezte.

Persze azon nem kell meglepődnünk, hogy a Pixar-mozik felépítése erősen formulaikus (ezt még az egyébként kiválóan sikerült Agymanóknak is fel lehet hánytorgatni), így a Coco is végeredményben arról szól, hogy egy gyerek, akinek vágyait a szülei nem értik meg, elutazik egy távoli világba, ahol különböző bonyodalmakon keresztül szépen mindent megold. Ezúttal a képletben Mexikó, a túlvilág és a zene szeretete / tiltása szerepel, de ha ezeken a helyen átírjuk, éppenséggel azt is gondolhatnánk, hogy a szomszédban készült Vaianát vagy az egyik legnagyobb animációs rivális, az Így neveld a sárkányodat történetét látjuk.

A Coco ugyanis egész egyszerűen zavaróan receptszerű már, mert nincs, ami ezt palástolja. Sokan hiányolták például a humort a Cocóból, amit ha úgy fordítunk le, hogy egy Pixar-mozi kevesebb poénkodás nélkül kevesebbet ér, tényleg értelmetlen, de szerintem sokak számára pusztán az fogalmazódott meg ebben az igényben, hogy miközben korábban az alkotók annyira jól reflektáltak az általuk épített világok furcsaságaira, igyekeztek apró szellemességekkel felrázni a narratívát, ezúttal ez az erőfeszítés elmaradt. Leszámítva a Vaianában is már döcögősen működő, itt pedig végképp felesleges "fogyatékos állat"-sidekicket, az összes ötletük annyiból áll, hogy elsütik a legkézenfekvőbb gegeket a holtak csontváz-fizikumával kapcsolatban (becsületükre legyen mondva, ezeknek tényleg igencsak kreatív permutációit láthatjuk). Ezen kívül viszont a holtak világa érdemben csak annyiban különbözik az élőkétől, hogy emberszabású csontvázak lakják. (És tegyük hozzá, hogy bár a Pixar-animációkban sosem játszott olyan fontos szerepet a zene, mint a Disney-nél, egy konkrétan a zenéről szóló műbe azért írhattak volna erősebb dalokat is.)

Rettentő ironikus, de éppen az a baj a Coco világával, hogy nem élő, nincs bája, nincs meghatározó jellege, a valóságtól drasztikusan eltérő szabályrendszere, mintha például a Szörny Rt. alapötlete pusztán annyiban kimerült volna, hogy szörnyek csinálják ugyanazokat a dolgokat, mint az emberek. Nem véletlen, hogy a pontosan így működő Verdákból sem tudott harmadik próbálkozásra sem klasszikust faragni a stúdió, hiszen ezzel borzasztóan kiütközik a rutinszerű Pixar-dramaturgia, az a váz, amire már gyakorlatilag 22 éve húzzák fel a filmjeiket. A Coconak nemcsak a nagy fordulata sejthető meg már jó előre, hanem akár egyes jelenetkoreográfiái is megjósolható pontról pontra, és nehéz nem belefáradni abba, hogy a Coco is gyakorlatilag az eddig ezerszer előadott a dramaturgiai modellnek egy ráncfelvarráson átesett változatát képviseli.

Ugyanakkor itt is elmondható az, hogy a Pixar még a saját kliséibe belefulladva is más szintet képvisel: a klisék itt sem azt jelentik, hogy az alkotók képtelenek voltak kiizzadni magukból önálló gondolatokat, hanem hogy évről évre ugyanabba az öntőformába töltik szívüket-lelküket. A Coco is rendkívül őszinte, hiteles, a finálé ugyanúgy könnyfakasztóan megható, csak pusztán az odáig vezető út, az ezeket az érzelmeket kommunikáló film nem túl érdekes.

Mindenesetre a Pixar helyében én akkor sem azon gondolkodnék, hogy hogyan ültethető át az Agymanók koncepciója tinipszichológiáról családregényre, az elme mélységeiből a holtak világába (figyeltétek, hogy még képileg is rímel a kettő - ugyanúgy hidakkal összekötött, szigetszerű építményeket látunk?) hányféleképpen fogalmazható meg még az, hogy "Járd a saját utad!". De sajnos abból kiindulva, hogy a következő évekre leginkább nagy sikereik folytatásai vannak beütemezve, tartok tőle, hogy a stúdió pontosan ezzel a szemlélettel fog saját műveihez állni.

7/10

A Coco teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán