It Comes at Night (2017)
Mostanság már kicsit kezd telelenni a tököm azokkal a horrorfilmekkel, amik csak macska-egér játékot játszanak a nézőjükkel, és nem mernek igazi, kemény horrormozivá válni, vértől csepegő, brutális pillanatokkal, kézzelfogható szörnyekkel és fenyegetéssel. Értem én, hogy manapság már a nézők mindent láttak, nem lehet őket meglepni, és egy sima szörny- vagy zombifim már kevés az üdvösséghez. Tudom, hogy az elmúlt évek dedikált független filmes horror-thriller sikerei (The Babadook, It Follows, The VVitch, Green Room) pont azért válhattak híressé, mert nem egyszerű, zsigeri élményeket kínáltak, hanem a nézőt zavarba hozó, szokatlanul diszkomfortos megoldásokat. De akkor is: legyen már végre egy rendes horrorfilm, ami valódi horrorfilmként működik és üt, nem trükkös-frucsa szerzői dráma-thrillerként. A sokak által az idei év legjobb horrorjának kikiáltott It Comes at Nightot a félelmetesre vágott előzetese erősen félrepozícionálja: már most szólok, hogy a trailer ellenére nem hideglelős horrort fogunk kapni kapunk ettől az alkotástól, hanem egy dráma/thrillert, ami egy halálos vírus által romba döntött apokaliptikus világban játszódik, és aminek a fő mozgatórugója a túlélők egymás iránti bizalmatlansága, gyanakvása, és paranoiája, valamint mindezen emberi tulajdonságok pusztító ereje. Abszolút nem rossz egyébként a film, ügyes színészi alakítások láthatóak benne, az alkotóknak jól meg sikerült ragadniuk a kívánt atmoszférát, és a nagyritkán megjelenő kegyetlen, illetve horrorisztikus pillanatok is teljesen működőképesek, ahogy a mondanivaló is kristálytisztán átjön belőle. Viszont az egész film túl kevés, kevés benne a cselekmény, nincs benne "szörny", kevés benne a fogodzó, sovány az üzenete is, és úgy általánosságban minimális benne az igazi HORROR. Így az év horrorfilmjének abszolút nem nevezném ezt az alkotást, vagy ha igen, akkor ma már teljesen mást jelent a horror műfaj, mint amikor én megszerettem.
7,5/10
Az It Comes at Night MAFAB-adatlapja
Killing Ground (2016)
A fenti gondolatmenet alapján a Killing Ground sem egyértelműen nevezhető horrorfilmnek. Ez az ausztál produkció egy végletekig lecsupaszított, szikár ozploitation képét mutatja: fiatal párocska beveszi magát az erdőbe, hogy sátorozzanak egy romantikusat a fákkal körülbevett, homokos folyóparton. Egy olyan helyen vernek tábort, ahol egy kétgyermekes család nemrégiben ugyanezt tette. Az alkotás azt mutatja be, mi történt a családdal, és mi lesz a sorsa a fiatal párnak, amikor szembekerül ugyanazzal a fenyegetéssel, amivel az előző kempingezők. Már előre lelövöm a poént: nem szörnyek és vadállatok jelentik a veszélyt a vadonban (sőt, az állatok hangsúlyozottan semleges szereplők a filmben, még csak irányítható eszközökként sem hajlandóak megjelenni), hanem emberek. Olyan emberek, akik távol a hatóságoktól, a civilizációtól, kihasználva a vadászpuskáik erejét, egyszerűen elveszik azt, amit akarnak. A Killing Ground nem igazán eredeti mű, mivel a Gyilkos Túra egyértelmű leszármazottja, viszont mint olyan, rendkívül hatásos és átgondolt alkotás. Az ereje abban rejlik, hogy nem esik túlzásokba, mind az erőszakot, mind az azokra adott reakciókat realisztikusan ábrázolja. A filmben - a cseles vágáson kívül - minden sallangmentes, egyszerű és hiteles, akár a színészi játékról, akár az operatőri munkáról, akár a zenehasználatról beszélünk. A produkció nem próbál meg bazári mutatványt faragni az alaphelyzetből, csak tárgyilagosan bemutatja azt, milyen farkastörvények uralkodhatnak a bozótosban, ha nincsenek meg az emberi magatartás erkölcsi és jogi korlátai. Egyszerű valójában hatékonyan éri el, hogy együtt érezzünk a szereplőkkel, és komolyan izguljunk a városi "puhányok" és a "természetközelibb" gazfickók összecsapásán. Nem kínál nagy truvájokat, nem vegytiszta horror, de drámai erejű thrillernek nagyszerű. Hogy csak két példát említsek: a kis Ollie felbukkanása és a főhősnő elfelhősödő tekintete, amikor rádöbben, hogy cserben hagyták, elemi erővel hat, és szorítja össze a néző szívét. Kemény, őszinte, és (kicsit talán túlságosan is) egyszerű film. Ajánlom azoknak, akik szeretik az ilyesmit.
7,5/10
