A Wonder Woman után sokan azt hittük, hogy a DC univerzuma fellendülőben van; végre megtalálták a jó irányt. A Zack Snyderre bízott új film, Az Igazság Ligája pedig még többet ígért, mivel először vonultatták fel a franchise több főszereplőjét is. Aztán minden baljóssá vált: a rendező és felesége otthagyta a filmet nevelt lányuk öngyilkossága miatt, a Warner pedig felbérelte a Marvel "Snyderét": Joss Whedont. A végeredmény pedig egy Marvel- DC katyvasz lett, ami a Suicide Squad- Öngyilkos osztaghoz viszonyítva előre-, a Wonder Womanhez képest viszont visszalépés.

A film tulajdonképpen a Batman vs. Superman folytatása. Minden szuperhős teszi a maga dolgát; ott segít, ahol tud, amikor a film elején Batman elfog egy paradémont, és hamarosan kiderül, hogy Steppenwolf visszatért, hogy összegyűjtse az "anyadobozokat", és egyesítve azokat elhozza számunkra a világvégét. Batman (Ben Affleck) és Wonder Woman (Gal Gadot) ezért elkezd metahumánokat keresni, hogy még idejében felvehessék a harcot a gonosszal. Hiába sikerül összeszedni a Ligát, minden jel arra mutat, hogy elkéstek; Superman nélkül ők és velük együtt az emberiség is vesztésre áll.

Az Igazság Ligája nagyon lassan indul be: szinte a játékidő felében szövetségeseket keres Bruce és Diana. Flash (Ezra Miller) felkeresésükre azonnal csatlakozik hozzájuk, ahogy később Cyborg (Ray Fisher), és a korábban hitetlen Aquaman (Jason Momoa) is. A karakterekből igyekeztek többet kihozni: még Batman is kapott pár sor rosszul elhelyezett és béna poént, de Aquaman-en és Wonder Woman-en kívül sajnos mindenki alul teljesít. Superman (Henry Cavill) szintén az előbbiek közé illene, ha nem látszódna a színész arcán, hogy unja az egészet. Ez betudható annak is, hogy a korábbi képeken megjelenő fekete ruhás Supermanből végül semmi sem lett;  emellett az ő jeleneteit többször is fel kellett venni az utolsó pillanatban, ezért is kellett több millió dollárt áldozni a Mission Impossible 6. miatt növesztett bajszának eltüntetésére. A mű elején lévő jelenetek határozottan jók: élvezetesek, színesebbek, emellett minden új hős kapott pár percnyi eredettörténetet is. Cyborg sajnos nagyon keveset tesz hozzá érdemben az új DC-mozihoz, és habár Flash üdítően friss és lelkes, a Marvel univerzumában már többször is találkozhattunk ezzel a típusú szereplővel; egyrészt a fiatal Pókember, másrészt az X-men Higanyszálának keresztezése lett Barry Allen. Azonban a mű nem operál a karakter adta lehetőségekkel; Flash játékideje alatt csak a kimerevített, lelassított társait és az ő vigyorát, vagy kidüllesztett szemeit láthatjuk. Diana és Arthur mellett a nagyon kevés jelenettel és játékidővel rendelkező Superman hiteles igazán, aki Csodanő mellett szívet is hoz a történetbe. A forgatókönyvben is hatalmas potenciál volt, amit az alkotók ugyancsak mellőztek; a történet emiatt vontatott, az akciójelenetek sajnos unalmasak és sokszor mesterkéltek is; a Liga összeállása előtt történteket, a hősök önálló jeleneteit és a különböző világok bemutatását sikerült a legjobban abszolválni. 

A Snyder-Whedon kettősség tökéletes nyomon követhető szinte jelenetenként: a DC direktorára még mindig jellemző a sötét tónus, a komor hangvétel, a rengeteg CGI, és a lassított akciójelenetek. Ezeken old kicsit Whedon lazább stílusa, habár sok véleménnyel ellentétben számomra ez a film meg sem közelít egy Marvel-alkotást, mégis érezhető rajta annak hatása; és habár csak 2-3 igazán jó poén van benne, legalább igyekeztek humorosabbá tenni a sötétséget, még ha azok túlnyomó többségét kínos csönd is fogadja a nézők részéről. Azonban Az Igazság Ligáját ez sem menti meg, ahogy a pár jól működő karakter sem. Nagyon sokat vártam ettől a filmtől, nagyon akartam szeretni, rengeteg potenciál volt benne, azonban ahhoz, hogy ez a film jó legyen, még Whedon is kevésnek bizonyult. Pedig ez a szuperhősös film elődeihez képest kevésbé karót nyelt; azonban az igazán vicces vagy menő jeleneteket mind ellőtték az előzetesekben, így kevés újat kapunk. 

Aki szereti a szuperhősös filmeket, ne hagyja ki, már csak a karakterek (főleg Gadot és Momoa) miatt se; de ne számítson többre egy egyszer nézhető, néhol szórakoztató és minőségi, de alapvetően vontatott és felejthető tucatfilmnél, amiben még a gonosz is kisstílű. A  stáblista utáni 2 extra jelenetet viszont ajánlott megvárni. Sajnos a DC-nek ideje lenne belátni, hogy jobban jár, ha független rendezőket szerződtet, ahogy azt a Marvel is teszi. Jenkins erre a tökéletes példa, aki tavaly nem csak felrázta az univerzumot, de megalkotta a szuperhős filmek jelenlegi legjobbját, a Wonder Womant. Snyder-nek pedig el kell engednie az évek óta visszaköszönő, a rendezéseit minőségileg folyamatosan kudarcra ítélő stílusjegyeit; mivel amilyen gyorsan Patty feltámasztotta, Zack olyan gyorsan el is kezdte visszatemetni a DCEU-t. Talán a folytatástól majd megkapjuk azt, amit tavaly a Csodanőtől. 

6,5/10 

(Kata SWL)

-----------------------------------------------------------

 Sohasem voltam nagy rajongója a szuperhősfilmeknek. Ha jól belegondolok, kettőt tudok mondani, amiket igazán szeretek, a Watchment és az X-Men: Az elsőket. Ennek ellenére nyomon követem a Marvel és a DC univerzum filmjeit, mert a legtöbbjük azért le tud kötni, és néha olyan meglepetésekkel is tudnak előrukkolni, mint a Tél katonája, a Sötét világ vagy az Igazság hajnala (szigorúan a bővített verzió). A Justice League ugyan nem fog csatlakozni ehhez a kompániához, de az elvárásaimhoz képest – mondhatni – egészen szórakoztatóra sikeredett. 

Ettől persze a DC csapatépítős mozija még nem lesz jó film. Igaz, nem is volt neki könnyű dolga, hiszen amellett, hogy – Wonder Woman ide vagy oda – hatalmas súly volt a vállukon az eddigi sorozatos bukások miatt, még a forgatás sem volt zökkenő mentes. A rendező váltás, az újraforgatás és az ebből adódó „túl sötét vagy túl marveles” aggodalom mind Damoklész kardjaként lebegett a produkció feje felett. És az emiatt fellépő visszásságok sajnos lépten-nyomon visszaköszönnek az Igazság Ligájában.

Ez pedig leginkább a totálisan ambvivalens hangulatban érhető tetten. A kezdés és a képi világ ugyanis meglehetősen vészjóslóra sikerültek és bevallom a mű kvázi openingje, ami alá az Everybody Knows Sigrid általi feldolgozását tették, az egyik legjobb pár perc, amit nem csak, hogy szuperhősfilm, de blockbuster valaha felvonultatott. Sőt sokszor olyan szép, már-már áll leejtős beállításokat figyelhetünk meg, amik minden dicséretet megérdemelnek. Ezek együtt pedig kellően megalapozzák az atmoszférát és akarva akaratlanul azt a reményt keltik a nézőben, hogy valami megváltozott, hogy végre a Watchmen óta talán elkészült az első szuperhősfilm, ami nem átall komor, szomorú és sötét lenni mind amellett, hogy nagyon jó is. De – és ez nem tudom, hogy Snyder alatt is így volt-e vagy Wheadon sara – tulajdonképpen saját magát csapja arcon a felesleges poénkodással, mert elbagatellizálja vele a történéseket. Ez persze megbocsátható lenne, ha a poénok nagy része vicces és fesztelen lenne és nem végtelenül kínos. Ennek pedig legnagyobb felelőse Flash karaktere, aki hiába lett a comic relief karakter, ha túlbuzgóságával inkább válik idegesítővé, mintsem megmosolyogtatóvá. Az ő folyamatos bénázása és izgágasága pedig szinte az összes jelenet élét veszi.

A többi karakter sem mutat túl sok egyediséget. Batman nagyjából a Liga Amerika kapitányának megfelelője. Ő a csapat vezére, aki szívén viseli a világ és az emberek sorsát, akikért az életét is hajlandó lenne feláldozni. Mondjuk ettől függetlenül Affleck újfent nagyon szuper a szerepében. Superman ugyan sok játékidőt nem kapott, de Henry Cavill még mindig az egyik legjobb példa az eszköztár nélküli színészre. Cyborgot pedig megismerni sem tudjuk igazán, mert elég időt nem hagyott rá a rendező párosunk, ennek pedig az ő személyes drámája a legnagyobb kárvallottja. Akinél már inkább pozitív oldalra billent a mérleg nyelve, az Aquaman, akit jóllehet, szintén nem bont ki a film, de Momoa karizmája őt bőven szerethetővé teszi, arról nem beszélve, hogy a működő poénok nagy részéért ő felelős.  

A legérdekesebbnek azért mégiscsak Wonder Woman-t éreztem. Ő, mint a világ megmentésének felelőssége és az egykori tragédiák árnyéka között sínylődő kvázi anya karaktere érdekesebb és egyedibb, mint a másik 5 szereplő egybevéve. Gal Gadottal ugyan mindig szkeptikus voltam (és egy kicsit még mindig az vagyok), de tényleg több, mint rendben volt a játéka. A karakterek mellett a mű többi eleme is a már ezerszer látott toposzokra épül. A forgatókönyvírók még véletlenül sem vették volna a fáradtságot, hogy egy kis színt vigyenek a történetbe, valami kis adalékot, ami kiemeli a filmet a szuperhős mozik végeláthatatlan kavalkádjából, mint ahogy a antagonista Steppenwolfot is sablonokra húzták fel.

Mindent összevetve igaz, hogy az Igazság Ligája egy tucat mozi lett, ami kényszeredetten próbál a kor elvárásaihoz igazodni, így pedig izzadtságszagúvá válik, de folyamatosan pörgő cselekmény, Aquaman jelleméből fakadó humorosabb jelentek és Wonder Woman drámája egy szórakoztató filmmé teszik. Reméljük, legközelebb már jó is lesz.

4/10

(hannigabi)

Az Igazság Ligája teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán.