Ha egy dolgot kellene mondanom, hogy melyik filmes szakma van a legnagyobb válságban, akkor egyértelműen a producerit mondanám. Az egy dolog, hogy valaki dilettáns a forgatókönyvíráshoz, és mondjuk olyan dolgokat követ el, mint a 3 nap a halálig, de sokszor hajlamosak vagyunk kihagyni a képletből, hogy ezekre a szkriptekre 6-7 ember bólint rá, és menedzseli a megvalósulásukat. Azonban amit a Marvel fejesei művelnek, az a produceri munka iskolapéldája. És most itt nem azt a részét akarom kiemelni, hogy Kevin Feige-ék a még mindig balfaszkodó Warnerrel szemben a világ egyik legnagyobb filmes fejőstehenét rakták össze, és már 2028-ig terveznek a folytatásokkal, hanem hogy 3-4 év alatt a klisés tucatfilmektől eljutottak odáig, hogy ők gyártják a legminőségibb blockbustereket. Ezek után talán nem fog senkit meglepetésként érni, hogy az Amerika Kapitány folytatása fényévekkel az elődje előtt jár.
Steve Rogers (Chris Evans) napjai meglehetősen unalmasan telnek New York lezúzása után: az alkalmankénti bevetések mellett évtizedek óta halott barátai okán szociális élete nincs, napjait pedig leginkább a Star Wars Trek bepótlása tölti ki. Még szerencse, hogy pont ekkor fedeznek fel árulókat a SHIELD-ben, akik azonban a hatalmat átvéve Nick Fury és Natasha Romanoff társaságában kapitányunkat teszik meg nem kívánatos személynek, akinek így erős ellenszélben (többek között a titokzatos Tél katonájával harcolva) kell megakadályoznia, hogy egy elég brutális népirtást vigyenek végbe.
Anthony és Joe Russo nem a zacksnyderi utat követte, hanem végre rájöttek, hogy felhőkarcoló-pornó nélkül is lehet látványos és izgalmas szuperhős-blockbustert rendezni. És ez filmjük nagy erénye: néhány autó kergetőzése, egy gépfegyveres tűzharc vagy éppen az egyik verekedést megelőző feszült pillanatok legalább olyan jók, mint a finálé nagyszabású CGI-rombolása. Persze ehhez az is kell, hogy a modern blockbusterek között egyedülálló módon ezek a jelenetek nincsenek agyonvágva, a közelharcokat profin koreografáltak, egyszóval akció-thrillerként erősen az élvonalat képviseli az alkotás. (Ami azért egy idáig vígjátékokat rendező testvérpártól nem rossz.)
De nem csak ebben különleges, ugyanis a zsánerhez képest (mínusz Nolan) meglehetősen filozofikus magasságokat sikerült megütnie a forgatókönyvnek, legalábbis számomra egészen szokatlan volt, hogy egy szuperhősfilmben olyan témát tegyen meg központi gondolatának, mint az elmúlt idők lehallgatási botrányainak elvi vonatkozásai. Ennek megoldása ugyan még mindig elég képregényesre sikerült, de az előrelépést így sem tudom elvitatni. Még azt is belátták, hogy kapitányunk erősen statikus karaktere ide kevés lesz, így ezúttal kaptunk társakból bőven: a Fekete Özvegy szinte majdnem egyenrangú főszereplő, Nick Fury és Maria Hill is komoly szerepet vállal, az Anthony Mackie által alakított Sólyom képében pedig Vasember után Amerika Kapitány is kapott egy néger sidekicket a politikailag korrekt készítőktől. A Phase 2 védjegyévé váló dupla főgonosz ismét beválik: amit a a folyamatosan szövegelő Robert Redford nélkülöz harciasságban, azt kétmondatos Sebastian Stan nagyon kemény karaktere pótolja. (Bár címszereplő létére kicsit alulhasználták.)
És itt kapcsolódnék vissza oda, hogy hihetetlen módon ezt a szkriptet pont ugyanaz a páros követte el, mint a klisékkel és logikátlanságokkal terhelt, és még Hugo Weavinget is elpocsékoló első felvonásét, amire más magyarázatot nem tudok elképzelni, mint hogy felülről ezúttal egy kicsit többször rúgták őket seggbe a fejlesztés során. Védjegyként azért jó néhány bugyutaság megmaradt, az egyetlen szándékos poént leszámítva még 2-3 alkalommal nevettünk fel - kínunkban. (Illetve a karakterek álmegölését is lehetne hanyagolni most már, úgysem hiszi el senki olyan arcok halálát, akik jelenleg éppen az Age of Ultron forgatásán vigyorognak.)
A Vasember 3-hoz vagy a Thor 2-höz képest tehát ez a film teljesen komolyan veszi magát, azonban eljutottunk odáig, hogy elmondhatom: ez nem akkora baj. A Marvel ugyanis végre elérte azt a szintet, hogy nem kell amolyan vészmegoldásként kinevettetnie hőseit és fordulatait, hanem egy teljesen vállalható történetet és világot tud alájuk adni. Olyannyira, hogy a minden bizonnyal még a régi iskolát követő Guardians of The Galaxy nem is hoz lázba már annyira.
8/10
Megint kettő darab stáblista utáni jelenetre számítson mindenki. A 3D pedig megint inkább csak 2D.
