Minden évre kötelező egy olyan rejtett sci-fi gyöngyszem, amivel villoghatsz barátaid előtt, hogy „Látjátok, milyen filmeket ismerek?”. Ha te is hasonló hipster vagy, akkor jó hírem van, mert a Találmány, az Időbűnök, az Another Earth, a Coherence, a The Signal és a Circle mellé beillesztheted az ausztrál OtherLife-ot is a gyűjteményedbe.

Ren (Jessica De Gouw) egy programozó zseni, aki feltalálja a módszert, amivel szemcsepp formában stimulálni lehet egy kémiai reakcióval az agy memória állományát, az agyba ezzel irányított biokémiai folyamattal hamis emlékeket ültetve. Ezeket a hamis emlékeket először az agy feldolgozza, ami olyan, mintha egy álomban gyorsan átélnéd az eseményt, ami később beépül a memóriádba. Ren és társa, Sam (T.J. Power) céget alapít OtherLife néven, mi pedig ott vesszük fel a fonalat, hogy mi történik 5 nappal az egyfajta legális tripet nyújtó drogféleség piacra dobása előtt. Ezalatt Ren elszántan dolgozik, hátha ezzel a szemcseppel fel tudja ébreszteni kómában fekvő testvérét.

Az első dolog, ami a film kapcsán eszébe juthat bárkinek az a Black Mirror. Túl azon, hogy történetben, hangulatban és fényképezésben pont olyan, mintha valamelyik másfél órás rész lenne, még azt is elmondhatjuk, hogy a sztori teljesen át lett emelve a White Christmas és a Playtest részekből. Van itt még lenyúlt ötlet a Total Recall-ból, a szembe cseppenthető drog ötlete a Looperből lehet ismerős, Ren haja tiszta Mirror's Edge, a film közepén történő indokolatlan műfajváltást, pedig mintha a The Signal-ból vették volna át. Emiatt a rengeteg átemelt elem miatt a mozi nagyon kiszámítható, ami az ilyen csavarral operáló filmeknél nem túl szerencsés.

Ugyanakkor kifejezetten imponáló, hogy az írók láthatóan nem most jöttek le a falvédőről. Szépen kidolgozták a tudományos hátteret, amiért én nagyon tudom értékelni ezt a filmet, akárcsak Mike Cahill és Michael Crichton műveit. Ezért ezt egy mindenképpen bíztató kezdetnek tartom Ben C. Lucas karrierjéhez (habár nem ez az első filmje), de még érezni, hogy nem éppen egy biztos kezű rendező. Sokkal hatásosabb film kerekedhetett volna ebből, ha jobban érzékelteti velünk az idő és az emberi elme törékeny kapcsolatát, ugyanis akárcsak az Eredetben, a már említett időkülönbségeknek itt is jelentős szerepük van.

Akikkel viszont jól bánt a rendező, azok a színészek és a karakterek. Hiába volt innen-onnan összeollózva a történet, a párbeszédek és a színészvezetés teljesen rendben volt. A tudományos-fantasztikus filmeknél gyakori hiba, hogy a dialógok érzelemhiányosak és inkább van történetmozgató szerepük, mint karakterárnyaló. Itt ez egyáltalán nem érezhető. A főhősnőt játszó Jessica De Gouw is emlékezetes központi figurát ad. A sztori majdnem végig leköti a figyelmet.

A cselekmény kiszámíthatósága sajnos a játékidő felétől lesz igazán kardinális probléma, amikor bekövetkezik egy teljesen felesleges műfajváltás. Úgy örültem volna, ha megmarad egy simán érdekes kérdéseket feszegető műnek, mintsem egy menekülős akció-thrillernek, mert az igazán jó sci-fiknek én mindig azokat tartottam, melyek a futurisztikus környezetet csak eszközként használják arra, hogy reflektáljanak jelenkori kérdésekre.

Összegészében ez egy teljesen jól működő, érdekes sci-fi, ami sajnos túl sok már másutt látott elemet használ fel.

7,5/10

Az OtherLife teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.