Egy kezdő filmrendezőnek látszólag kézenfekvő választás az egy helyszínen játszódó, kevés szereplőt mozgató alkotás, hisz ezek viszonylag költséghatékonyan előállíthatóak, és az emberi elme játszmáira épülő filmek mindig megtalálják a maguk közönségét, elég ha csak az Exam-et,vagy a Fűrész-széria értelmes részeit említjük. Aaron Hann és Mario Miscione is ezen a látszólag kitaposott talajon próbál lavírozni, azonban a Circle sokkal kevesebb valódi tartalmat tud adni annál, mint amelyet a szinapszisból gondolhatnánk.

50, egymás számára idegen ember egy rejtélyes helyen ébred, látszólag egy közös vonás van bennük: mindegyikük egy vörös körön áll. Aki elhagyja a kört, meghal, és ugyanez történik azokkal is, akik hozzáérnek a másikhoz. A tortúrának azonban ezzel nincs vége: bizonyos időközönként látszólag találomra újabb áldozatokat szed a rejtélyes „fegyver”.

A Circle sztorijában minden megadatott egy olyan alkotáshoz, amely pozitív fejvakargatásra ösztönzi a nézőjét, hisz a történetben megvan a valódi mondanivaló és az izgalmas történet magja. Hann és Miscione azonban óriási hibát követ el azzal, hogy a játékidő tetemes részében nem tud a karakterekkel mit kezdeni, a legtöbb szereplő jellemépítése csupán annyiból áll, hogy az adott delikvens – többnyire a halála előtt – benyög magáról három-négy dolgot, aztán távozik az élők sorából. Azt hiszem ecsetelnem sem kell, milyen óriási hiba ez egy olyan filmben, ami szűkös lehetőségeiből kiindulva csupán a karaktereire támaszkodhat. Persze a társaság számának csökkenésével egyenesen arányosan megnő a megmaradt szereplők létjogosultsága is, azonban ez nem mentség arra a gyakorlatilag 50 perces tökölődésre, amely a játékidő tetemes részét kiteszi.

Az összképen az sem javít, hogy a legtöbb színész egyszerűen pocsékul teljesít, az egyetlen valamennyire kiemelkedő alakítást a Dexterből ismert Julie Benz hozza, azonban ő is takaréklángon pörög. Ugyanakkor az alkotásnak vannak elmarasztalhatatlan pozitivumai, ilyen például az ezerszer megfilmesített, ám egészen jól csomagolt mondanivaló, amely garantáltan elgondolkodtatja a nézőjét, és abba a kellemetlen helyzetbe taszítja, hogy belegondoljon abba, ő miként reagálna egy hasonló szituációba kényszerítve.

Összességében azonban a Circle túl rövid ahhoz, hogy a szó szoros értelmében vett mély mondanivalót alkosson, ahhoz pedig túlzottan hosszú a felvezetés, hogy a néző egy feszült filmélménynek legyen szemtanúja. Ebből kifolyólag csak azok tápláljanak a filmmel kapcsolatban valódi elvárásokat, akik rajonganak a gondolatébresztő low-budget filmek iránt, vagy akik kíváncsiak rá, mire képes rengeteg karakter nélküli ember, ha egymás lemészárlásáról kell dönteniük.

6/10

A Circle teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán