Mókás arc / Funny Face (1957)
2017. június 21. írta: FilmBaráth

Mókás arc / Funny Face (1957)

Egy kedves kis romantikus musical, amelyet elsősorban a két főszereplő miatt érdemes megnézni

funny_face.jpg

Lány létemre nem igazán foglalkoztat a divat világa, azt azonban még én is tudom, hogy Audrey Hepburn és Hubert de Givenchy neve elválaszthatatlan egymástól, a világhírű tervező rengeteg ruhakölteményt álmodott meg a színésznő számára az évek során, többek között ebben a filmben is ő felelt azokért a gyönyörűségekért, amelyeket Audrey viselt. Ráadásul a film témája is a divatiparhoz kapcsolódik, ez a bájos kis romantikus musical (amely egy sikeres Broadway - musical adaptációja volt, bár egy kicsit rumlisan, ugyanis az eredeti darabból csak négy dalt vettek át és a történetet egy másik darabból, az Esküvői harangokból merítették, de hát Hollywwod már csak ilyen). Givenchy és Hepburn legendás barátsága nagyon viccesen kezdődött. Audrey-t még senki sem ismerte, amikor a divattervezőt értesítette a Sabrina című film stábja, hogy Hepburn művésznő érkezik hozzá nemsokára ruhapróbára. Emberünk természetesen azt hitte, hogy a kor híres sztárja, Katherine Hepburn fog megjelenni nála, ehhez képest belibegett hozzá Audrey szűk nadrágban, trikóban, papucsban, és egy Velence feliratú piros szalaggal díszített gondolás kalapban. Givenchy érthetően teljesen ledöbbent, és nagyon udvariasan közölte vele, hogy egy kollekciót készít, és nem tud a rendelkezésére állni. Audrey elővette a legbájosabb mosolyát, és azt mondta, hogy megnézné azokat a ruhákat, amelyek a kollekcióhoz készültek. Természetesen tökéletesen passzoltak rá a kollekció darabjai, és a próba utáni vacsorán örök barátság köttetett a divatcézár és a színésznő között. Givenchyt ezért a filmért Oscarra jelölték, amelyet ugyan végül nem kapott meg, de ettől még ma is csak ámulni és bámulni lehet azokat a valóban meseszép ruhákat, amelyeket Audrey számára készített ebben a nem túl jelentős, de szórakoztató és látványos musical-ben. A ruhakölteményeken túl a színésznő bájos lénye és Fred Astaire virtuóz tánctudása miatt érdemes megnézni elsősorban ezt a kedves kis romnatikus semmiséget, amelynek értelme nem sok van, viszont még mindig meg tudja melengetni a néző kis lelkét, és egyáltalán nem utolsó sorban ebben az alkotásban Audrey a saját hangján énekel (a My Fair Lady dalait nem ő adta elő).

Dick Avery (Fred Astaire) híres fotós, aki hirtelen ötlettől vezérelve egy találomra kiválasztott könyvesboltban fotózza le a modelljét, ahol felfigyel az eladó lányra, Jo-ra (Audrey Hepburn). A lányt egyáltalán nem érdekli a divat szerinte felszínes világa, azonban mivel a fotózásnak köszönhetően eljuthat Párizsba és találkozhat egy híres filozófussal, beleegyezik abba, hogy ő legyen az új kollekció reklámarca. Aztán persze az érzelmek elkezdenek áradni és a szerelem városában a fotós és a modell nem kevés vargabetűvel, de egymásra talál...

Audrey eredetileg táncosnőnek készült, egy híres balettiskolába járt, mielőtt színésznő lett belőle, ezért óriási megtiszteltetésnek tartotta, hogy Fred Astaire-el együtt táncolhat ebben a filmben, aki a műfaj élő legendája volt, és már a Broadway darabban is ő játszotta a fotóst. Avery karaktere valóban létezett, olyannyira, hogy még részt is vett a film előkészítésében, Richard Avendon tervezte a kezdő képsorokat, tanácsadóként részt vett a forgatáson, és a film elején látható fotókat is ő készítette. A divatvilágról meglepően realista képet festő történetben kiemelkedő szerepet játszanak a színek, a ruhák, és a látvány, azonban a filmet mégis a rendkívül stílusos Audrey és Fred Astaire kettőse viszi el a vállán. A forgatókönyv nem volt túl bonyolult, abszolút a két főszereplőre szabták az egész sztorit, amelyben meglepően sok öniróniával ábrázolják a divat nem kicsit felületes világát, amellyel éles kontrasztban áll a komoly könymoly lány világa, de mivel ez egy könnyed musical és nem egy dráma, természetesen egy ponton a szerelem mindent felülír. De addig még sok közös jelenetben táncolhat és énekelhet együtt a két főszereplő, akik az egyéniségükkel még ma is fel tudják emelni a giccshatárról ezt a kedves kis romantikus musicalt.

funny_face2.png

Sem Fred Astaire-nek, sem Audrey Hepburn-nek nem ez a legjobb filmje, mégis megvan a maga sajátos bája, még ennyi évvel a forgatás után is rabul tudja ejteni a mit sem sejtő néző szívét az a romlatlan romantika, ami a képsorokból árad, és természetesen simán bele lehet feledkezni a gyönyörű ruhákba, amelyeket Audrey visel, és Astaire rendkívül stílusos táncjeleneteibe. Egy már régen letűnt korba visz el bennünket ez a film, amelyben olyan szép képek láthatóak Párizsról (ott forgatták a film egy részét), hogy azonnal megrohantak a szép emlékek, mert én már voltam olyan mázlista, hogy láthattam a szerelem városát. A főszereplőkön túl egy nagyon jó karakterszerepet játszik Kay Thompson, aki legalább akkora karizmával alakít egy szívtelen(nek tűnő) divatlapot irányító hölgyet, mint sok évvel később Merly Streep Az ördög Pradát visel-ben. Nem éppen hagyományos musical-ről van szó, amelyben Audrey képviseli a modern vonalat, Astaire pedig a klasszikust (jellemző, hogy akkoriban senki sem akadt fenn azon, hogy a férfi főszereplő évtizedekkel volt idősebb a szerelmét alakító nőnél, de Astaire volt olyan sármos, hogy ez tényleg ne legyen zavaró), a divat akkoriban modernnek számító világában játszódik, de ugyanakkor a hagyományos hollywoodi musicalekre hajaz a befejezése. Mai szemmel nézve megmosolygatóan naiv kis filmnek tűnik, de egyszer mindenképpen érdemes megnézni, mert jó néhány felejthetetlen jelenet található benne, bár ez elsősorban Audrey ruháira (ahogy lejön a lépcsőn abban a piros ruhában, nos, az tényleg nem mindennapi kép), és Astaire táncaira igaz.

Musicalrajongóként természetesen tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy ez egy teljesen középszerű alkotás, nem véletlen, hogy egyetlen dal sem lett belőle igazi sláger, azonban mégsem bántam meg, hogy megnéztem, mert a két főszereplő miatt érdemes rászánni az időt a megtekintésére, és különleges élmény volt Audrey Hepburn-t a saját hangján énekelni hallani. Ne várjunk túl sokat ettől a bájos kis filmtől, és akkor nem fogunk csalódni benne, egyszerűen csak engedjük, hogy átáramoljon rajtunk ez édes romantikus semmiség, és nagyon jól fogunk szórakozni rajta.

7/10

A Mókás arc teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) listáján.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr4212608483

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása