[A FORGATÓKÖNYV INNEN TÖLTHETŐ LE]

Mindig is sokkolt a szarajevói ostrom felfoghatatlan pokla, ebből kifolyólag pedig nem tudtam hova tenni azt sem, hogy a modern kori történelem egyik ilyen döbbenetes szégyenfoltját (közvetlenül) mennyire keveset dolgozták fel a nyugati mainstreamben. A délszláv háborúról szóló emlékezetesebb alkotások rendre csak közvetlenül érintették ezt az eseménysort, Vanya Asher szkriptje pedig jól irányzottan ezt az űrt igyekszik betölteni. A szerző saját sorai tanúsága szerint édesapja élményei alapján alkotta meg a történetet, így a hitelesség is adott - kérdés, hogy ez elég-e egy kiváló filmhez?

Első látásra igen: a többéves ostrom kilátástalansága, a körülvett város bizarr rituáléi és mindennapos tragédiái még papíron sokkolnak. Asher jól érzékelteti, milyen sajátos szokásokat alakítottak ki a gyűrűbe zárt Szarajevó lakói, milyen szörnyűségekkel kell szembesülniük nap, mint nap és milyen lehetetlen dilemmák elé állítja őket a helyzet. Még csak erőlködnie sem kell, hogy a legsúlyosabb borzalmakba verje bele az orrunk, elég néhány nap eseményeit végigvennie, hogy eluralkodjon olvasóján a depresszió és az égbekiáltó igazságtalanság érzete.

Ugyanakkor az összkép korántsem ennyire kendőzetlen, sőt, a tálalás alkalmanként csak ront az élményen. Asher látványosan az amerikai közönségre szabta művét, ami rögtön feltűnhet abból, hogy a bevezetésben két óvódás szinten szájbarágós szakaszban magyarázza el a délszláv konfliktus mibenlétét és a feltüzelt indulatok mesterségességét, amit nekünk, magyaroknak például aligha kellene bemutatni. A továbbiakban is számos amerikaiasan giccses szakasz kapott helyet, mintha Mak küzdeni vágyása nem lenne kellően érzékletes anélkül, hogy fiáról képzeleg. A szkript utolsó 20-30 oldala lényegében ezeknek az újramagyarázott motivációknak és a konkrét kijutás kísérleteinek váltakozásai, amelyekből egy izgalmas, de a korábbiakhoz képest egyértelműen sekélyesebb thriller alakul ki, amely nyílegyenesen vezet egy kézenfekvő konklúzió felé.

Végeredményben tehát az Escape from Sarajevo egy olyan keretbe próbálja beleerőltetni ezt a történetet, amely méltatlanul sokat csorbít valódiságának érzetén. Ettől még születhet egy letaglózó dráma, de egy olyan amerikanizált fiaskó is, mint amilyen az Angelina Jolie-féle A vér és méz földje is volt. Pedig Szarajevó ostroma ennél biztosan többet érdemel.