Writers' Block: Halo by Alex Garland
2017. február 14. írta: danialves

Writers' Block: Halo by Alex Garland

[A FORGATÓKÖNYV INNEN TÖLTHETŐ LE]

Akármennyit is próbálkoznak a stúdiók, mintha lehetetlen feladat lenne működőképes videojáték-adaptációt alkotni. Hiába dolgoznak nagy erőkkel szinte az összes nagyobb siker mozivászonra vitelén, ezek a próbálkozások vagy nehéz szülés után ítéltetnek kudarcra (mint a Warcraft vagy az Assassin's Creed), vagy eleve el sem jutnak odáig, a development hell bugyraiban tűnve el. Ez a sors jutott a Halo osztályrészéül, amely sokáig minden idők leghatalmasabb videojátékból készült filmjének ígérkezett: a Microsoft egymillió dollárt fizetett az akkor még kevésbé ismert Alex Garlandnak egy forgatókönyv megalkotásáért, amelyet aztán nagy csinnadrattával kezdett árulni Hollywoodban, hogy végül néhány évvel később már Peter Jackson és az akkor még első nagyjátékfilmje előtt álló Neil Blomkamp keze alatt haljon el végleg a kezdeményezés. Lehetett volna ez az első igazán kiváló videojátékból készült film? A szkriptet olvasva aligha.halo-4-movie-art.jpg

Ugyanis Garland éppen azt a tévedést követi el, amit a videojáték-adaptációk szinte mindegyike: attól még egy játék sem válik filmmé, hogy betöltjük egy forgatókönyvíró-programba. Ennek pedig két leglátványosabb megnyilvánulása a jellegtelen főhős és a túl mechanikus történetvezetés. Előbbit nem kell sokat ecsetelni: mivel egy FPS-ben a központi karakter mindössze a mi szemünket és kezünket alakítja, értelemszerűen ő a legkevésbé kidolgozott, egy filmben viszont ez pont fordítva kéne, hogy legyen. Ugyanakkor formátlan, robotszerű Master Chief borzasztó főhősnek bizonyul, aki gépies rambózáson, gombok nyomogatásán, illetve az AI-útitárs Cortanával folytatott bájcsevejen kívül semmi mást nem tesz - hiába próbálja Garland egy visszatérő flashbacken keresztül beinjekciózott bűntudattal emberszerűbbé tenni.

Éppen ezért hiába landolunk már az első percben egy döbbenetes tempót diktáló, brutális háborús sci-fiben, a történések kevés súllyal bírnak, és elsősorban addig működnek, amíg viszonylag sok emberi karakter is feltűnik főszereplőnk oldalán. Azonban ahogy a fináléhoz közelítve egyre inkább egyedül marad, úgy válik a narratíva is ész nélküli darálássá, amelyben már nincs igazán kiért és miért izgulni. Emiatt láthatóan Garland sem tudja eldönteni, hangulatilag pontosan hova is kéne belőnie művét, amely a menő beszólásokkal tarkított laza akciózás és a kőkemény háborús dráma között szinte mindent megjár. Az olvasottak érdektelenségéhez hozzájárul az is, hogy koncepció 2005 óta meglehetősen rosszul öregedett. A Halo annyira kézenfekvő dramaturgiai megoldásokra támaszkodik, hogy motívumait azóta számos műben láthattuk visszaköszönni a Mass Effecttől a Vének háborúján át a Prometheusig - így pedig még azokat sem fogja túl sok meglepetés érni, akik történetesen nem játszottak a játékkal.

És a Microsoft valószínűleg éppen ezt akarta kitaposni Garlandból: amikor írónk a fináléban úgy tud le egy jelenetet, hogy "ez éppen olyan, mint az utolsó pálya", az nem alkotói hanyagság, hanem megfelelés az elvárásoknak. És ha elolvassuk ezt a cikket, hamar világossá válik, hogy a film végzete éppen a Microsoft totális kontrollmániája lett, és például a rendezőnek megtett Blomkamp kiválását is az okozta, hogy ő lényegesen más elképzelésekkel közelített volna a Halohoz, mint a szoros gyeplővel fogott Garland. (Ezt a promóvideóként újrafelhasznált próbafelvételei is bizonyítják.)

Nem kell tehát felhördülni azon, hogy a 28 nappal később, az Ex Machina és a Dredd írójának kézjegyét vagy zsenijét sehol nem találni a Haloban: ez egy megrendelői specifikációk szerint készült darab. Arról pedig nem Garland tehet, hogy a Microsoft szeme előtt nem egy jó játékadaptáció megalkotása, hanem saját brandjének kiterjesztése lebegett. De ebből kiindulva talán jobb is, hogy a Halo-filmből nem lett semmi.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr5612250684

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

The Man Who Laughs · http://trashneveles.blog.hu/ 2017.02.15. 17:55:59

Hát ezt szomorú volt olvasni, mert eddig úgy gondoltam erre, mint az eszményi videojáték adaptációra :/.

Érthetetlen számomra, hogy miért nem jön össze ez, pedig nem lenne szerintem ez olyan nehéz, csupán keresni kell egy megfelelően nagy mitológiával (Pl.: Warcraft jó lehetett volna) vagy olyan hős karakterrel, akivel korlátlan kaland elmesélhető rendelkező játékot és aztán ezek köré kell szőni egy olyan új sztorit, ami érthető a laikusnak, de újat ad a rajongónak. (Egy sztori orientált játékot, mint a Max Payne vagy a Last of Us azért nem látom indokoltnak adaptálni, mert mi értelme végignéznem azt, amit korábban "átéltem"?). Ami számomra érthetetlen az az, hogy az olyan filmek, mint a Warcraft (vagy elvileg a az AC) olyan dolgon buknak el, amibe egy képregény adaptáció vagy önálló film is belebukhatna, a forgatókönyv alapjai. Amik nem azért szarok, mert játékon alapulnak, hanem mert szarul vannak megírva.

De sajnos a studiók úgy néz ki nem veszik ezt annyira komolyan (az Ubisoft konkrétan nyilatkozta is, hogy ez nekik csak reklám a több játék eladásához), a rajongókat pedig csak és kizárólag a külsőségek érdeklik. Nekik attól lesz jó az adaptáció, ha az ikonográfia visszaköszön. Ha az ikonográfia megvan, akkor ez már "rajongóknak készül", "Warcraftnak jó" még akkor is, ha a film amúgy nem lett jó. (Ám, ha más színű a a főhős haja, vagy máshogy redőződik az ork bőre, akkor a kereszt vizet is leszedik az adaptációról, sőt bojkottálják, még akkor is, ha amúgy jó lenne - ez utóbbira sajna nincs nagyon példa).

Pedig a jó adaptáció nem az, ha szó szerint lemásoljuk a játékot, hanem ha sikerül az alapanyagot, annak szellemében átültetni egy másik médiumra. (azaz sikerül jól ADAPTÁLNI). Lehet olyan, hogy jó film, de rossz adaptáció (Starship troopers), de olyan nincs, hogy rossz film, de jó adaptáció.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2017.02.15. 20:12:34

@The Man Who Laughs: "mi értelme végignéznem azt, amit korábban "átéltem"?"
Jó, de ilyen alapon meg minek akár könyveket is adaptálni. :D

"olyan dolgon buknak el, amibe egy képregény adaptáció vagy önálló film is belebukhatna"
Azért ezt nem mondanám, mármint minden adaptációnak megvannak a maga kihívásai, és teljesen más, amikor egy koherens koncepciót próbálsz átültetni, mint amikor full tiszta lappal kezdesz mindent. Azért Garlandra szerintem egyikünk sem mondhatja, hogy kutyaütő forgatókönyvíró lenne, de azzal ő sem tud mit kezdeni, hogy egy videójáték központi (és ebben az esetben legikonikusabb) karaktere egy senki. Mert a videojátékok így működnek, az egyszerűbbeknél tényleg csak egy szem meg kéz kell nekd, de a komplexebb narratívájúaknál (pl. Mass Effect, GTA) is gyakorlatilag te viszed végbe a jellemfejlődést. Most gondolj bele, hogy úgy kell hozzáfognod az íráshoz, hogy a fő karaktered használhatatlan, viszont adott egy mitológia, akár egy történet is, amihez alapvetően nem kéne nyúlni, és akkor így alkoss egy értelmes karakterívet...

"olyan nincs, hogy rossz film, de jó adaptáció."
Szürke50? :P

The Man Who Laughs · http://trashneveles.blog.hu/ 2017.02.15. 22:19:45

@danialves:

A könyveknél azért más, mert ha szorul szóra adaptálod, akkor is hozzá adsz valami pluszt a vizualitást (persze beléd kötnek majd, hogy az ő fejében nem ilyen volt). Míg egy játék esetében, aminek eleve van vizualitása (persze az esetek 90%-ban az nem ér fel egy filmhez), a szorul szóra adaptálásnál csak elveszed az interaktivitás élményét. Épp ezért nem is gondolom, hogy egy adaptációnak feltétlen szorul-szóra kéne történie.

Igen az való igaz, hogy nagyon sok videójáték fő karaktere csak egy üres kéreg, ami a játékos azonosulását szolgálja. Master Chief pont ilyen. Viszont épp ezért is mondom, hogy nem feltétlenül kéne 100%ig ragaszkodni a sztorihoz, sőt lehetne Halo film MC nélkül, újonnan megírt emberi karakterekkel (főleg, hogy Átlagos tizedes filmen lehet, hogy jobban működik/izgalmasabb, mint a legyőzhetetlen, szuperkatona MC) a Halo világába helyezve. Lehetne MC akár csak mellékszereplő is. Ha megteremtik a világot és annak hangulatát, akkor az MC nélkül is bőven Halo film lenne szerintem. Csak, hogy megint ott vagyunk, hogy rengeteg rajongó nem jó/érdekes, új filmet akar, hanem csak egy listán kipipálni a jellegzetes dolgokat és, ha új főszereplő van, azzal már "megerőszakolják a játékokat". De való igaz, hogy ellenben a könyvekkel és a képregényekkel (ahol egy-egy karakternek sok évtizedes kidolgozott fejlődése/múltja van) sok játék esetében a főszereplő tényleg probléma lehet. (bár szerintem lehet jó, új karakterívet írni egy meglévő mitológiába, persze ahhoz a sztorit lehet itt-ott át kell írni, ezért lehet érdemesebb egy teljesen új sztori, új nézőpont.)
süti beállítások módosítása