A könyvadaptációkra általában igaz, hogy a film a nyomába sem ér az eredetinek. Ez sajnos ebben az esetben is így van. Elizabeth Gilbert bestsellerje nem remekmű, viszont rendkívül élvezetes stílusban mutat be egy életközepi válságot, egy igazi útkeresést, amelynek során a főhős hosszú útra indul, hogy újradefiniálja saját magát, miután romokban hever az élete. Az önéletrajzi ihletésű alkotás üvöltött a filmvászon után, nem is kellett sokáig várni, hogy a mozikban landoljon a történet, amely azonban Julia Roberts ide vagy oda, közel sem sikeredett olyan emlékezetesre, mint a könyv. Az viszont biztos, hogy Javier Bardem a tökéletes választás arra, hogy elfelejtsünk minden rosszat, és visszaadja a hitünket a szerelemben. Elsősorban miatta érdemes egyszer megnézni ezt a sajnos túl hosszú, és eléggé felszínes alkotást, amely gasztromozinak elsőrangú olyan szempontból, hogy tutira megjön a néző kedve az olasz, az indiai és a balinéz kulináris kalandokhoz. Ez azonban sajnos kevés egy jó filmhez. Vannak jó pillanatai a mozinak, de összességében egy kihagyott ziccer.

Liz (Julia Roberts) most vált el a férjétől, viszonyt kezdett a fiatal színésszel, Daviddel (James Franco), de rémesen érzi magát a bőrében, amelyet úgy kíván orvosolni, hogy egy évre elutazik, amelynek során Olaszországban, Indiában és Balin múlatja az idejét, melynek során megpróbálja megtalálni önmagát. A luxusutazás végén természetesen egy szerelem várja őt Felipe (Javier Bardem) oldalán...

Javier Bardem miatt megérte végigszenvedni ezt a hosszú utazást, de egyébként eléggé felejthetőre sikeredett a végeredmény, ami azért szomorú, mert a könyvben megvan az, ami a filmből teljes egészében hiányzik: a hitelesség és az egyedi stílus. Olyannyira nem sikerült eltalálni a hangulatot, hogy a bevezetésben egyszerűen nem értjük, miért is akart elválni Liz, aki inkább tűnik egy hisztis libának, mint egy komoly életközepi válságban leledző nőnek. De mindegy, végül csak elindult - hova is? Ja persze, megtalálni önmagát. Nos, a lelki folyamatokból nem sokat érzékeltünk a játékidő során, inkább a látvánnyal foglalkozott a rendező, mint a tartalommal, így viszont egyre inkább kiüresedik a film, vonatottá válik a történet.

Ne legyünk igazságtalanok, akadnak emlékezetes jelenetek a filmben, de annyira szájbarágósan akarták a nézők tudtára adni, hogy "nézd már, most valami nagyon fontosat fognak mondani a szereplők", hogy a nagy akarásból kliséhalmaz lett, ami azért fájó, mert teljes mértékben kimaradt az az önirónia, amely annyira szerethetővé tette a könyvet. Szép tájakon láthatjuk látványosan szenvedni, majd megvilágosodni Julia Robertset, aki egy rakás jó pasit is magáénak mondhatott, de egyetlen pillanatra sem érezzük, hogy ehhez a történethez nekünk bármi közünk van. Irigykedünk, de egyáltalán nem érezzük át Liz amúgy teljesen tipikus életközepi válságát.

Julia Roberts nem nagyon tud mit kezdeni a szerepével, nem tudja hitelesen bemutatni nekünk Liz lelki problémáit, nen túl meggyőző az alakítása. Ryan Murphy nem igazán remekelt a forgatókönyvvel, és rendezőként sem állt a helyzet magaslatán, ezáltal pont a lényeg veszett el sajnos a filmből. James Franco meglepően felejthető, Billy Cudrup is volt már jobb, Javier Bardem azonban simán lesöpör mindenkit a vászonról.

Talán nem rögtön azután kellett volna megnéznem a filmet, hogy elolvastam a könyvet, de így bizony jó nagy csalódást okozott ez az alkotás. A történet vontatott lett, a karakterek felszínesek, a mellékszereplők nem kaptak elegendő játékidőt, nem volt lehetőségünk megérteni a motivációikat, nem derült ki, miért játszottak fontos szerepet Liz életében és lelki fejlődésében, így összességében szépen fénykepzett, de érdektelen és unalmas lett a film. Kár érte.

5/10

Az Ízek, imák, szerelmek teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.