A világpolgárság manapság életforma, a nemzetközi cégek alkalmazásában álló munkavállalók sanszosan elnyerhetnek egy-egy többéves kiküldetést egy másik országba. Természetesen ilyenkor a család is vele tart, és lássuk be, nem könnyű dolog fiatal házasként újrakezdeni egy életet, ráadásul elég sokszor. Trembácz Éva Zsuzsanna pontosan így járt, amerikai férjét 3 évre Pekingbe szólította a munka, ő pedig miután még ki sem heverte azt a kultúrsokkot, hogy Budapestről Washingtonba került, most egyenesen Kínába költözött. Az amerikai kalandokat az Amerika! Visszaintegetsz? című nagyon jó könyvében írta meg, amellyel saját magának állított fel egy mércét, amelyet majdnem sikerült megugrania a folytatással. A kínai történet egy árnyalattal gyengébbre sikeredett, de még mindig kiváló szórakozást tud nyújtani az olvasójának, ugyanakkor ugyanúgy el is gondolkodtat, mint az első felvonás. Mindenképpen érdemes elolvasni ezt a könyvet, ha másért nem azért, mert megismerhetjük belőle a kínai hétköznapokat, a kultúrsokkot újratöltve, és ismét konstatálhatjuk, hogy borzasztóan nehéz újrakezdeni az életet egy tökéletesen idegen kultúrában távol a családtól és a barátoktól, de meg lehet csinálni.

Zsuzsa és Rob éppenhogy összeházasodtak, már állhattak is neki a költözésnek, három évre Pekingbe vetette őket a sors és a férj munkahelye. Különbözőképpen élik meg a változást, Robnak nagyon tetszik az új helyzet, Zsuzsa azonban kezdetben nagyon nem találja a helyét, melynek legfőbb oka, hogy nyelvi akadályok miatt nem talál magának munkát, a háziasszonyi szerepet pedig nem neki találták ki. Azonban az idő minden problémát megold, de addig még nagyon buktatón kell átküzdenie magát a Nyíregyházáról indult lánynak...

Lehet, hogy bennem van a hiba, és azért nem tudott annyira magával ragadni ez a történet, mint az amerikai első felvonás, mert eléggé hidegen hagy az ázsiai kultúra, de én úgy éreztem, egy picikét veszített a lendületéből az írónő. Nem látványosan, ezt a könyvet is egy szusszra olvastam el, tehát nagyon is lekötött, és továbbra is istenien szórakoztam a humoron és az önirónián, de az első rész zsenialitása nekem hiányzott belőle. Csak kicsit volt csalódás az előző könyvhöz képest, mégsem éreztem mindvégig azt a sodró lendületet, amely korábban megvolt, akadt már egy-két üresjárat, de ettől még érdemes adni neki egy esélyt.

Zsuzsának ezúttal más szintű kultúrsokkal és magánéleti problémákkal kell szembenéznie. A mézeshetek gyorsan elmúlnak, a férj dolgozik, a feleség túlságosan ráér, ezért viharsebesen megjelenik az életében a zöld szemű szörny, halálosan féltékeny lesz Rob csinos munkatársnőjére. Hogy van - e erre oka azt nem árulom el, de maradjunk annyiban, hogy ezúttal sem szenvedünk hiányt meglepő fordulatokban. A főszereplővel együtt fedezzük fel Pekinget, amely először szürkének és rémesnek tűnik, de ahogy telnek a napok, megszokottá válnak az elsőre furcsa szokások, lassan, de biztosan befogadja a hatalmas metropolisz a messziről ide került lányt. Ismét jókat kuncoghatunk Zsuzsa hétköznapjain, a kínai nyelvvel való csatáján, de ezúttal jóval komolyabb a hangvétel, mint az amerikai útról szóló beszámolóban. Az egykori marketingszakember nagy utat tesz meg, amíg megtalálja a helyét önkéntesként egy hátrányos helyzetű gyermekeket támogató alapítványnál, mi pedig készíthetjük magunknak a zsepit, annyira érzékletesen mutatja be az írónő ezekenek a gyerekeknek a szomorú sorsát. Egyáltalánan nem felhőtlen szórakozást nyújt már a könyv, sokkal elmélyültebb a hangvétel, mint korábban, a szerkesztés is jóval profibb, ezzel elveszett ugyan a frissesség varázsa, de jobban illik ehhez a másfajta érési folyamathoz, amelyen ebben az időszakban átmegy a főszereplő.

Nagyon nem könnyű tartani a kapcsolatot több kontinensnyi távolságból a családdal és a barátokkal, dacára a korszerű technikának, igazából Rob és Zsuzsa teljesen egymásra van utalva, és ez igencsak kemény buktatója lehetne a párkapcsolatnak. Hőseinknek szerencséje van, ők valóban egy életre választották egymást, de a mellékszereplők sorsából látszik, hogy nem minden kapcsolat ilyen erős, nem véletlenül mondják, hogy a távolság vagy megerősíti vagy széttépi a párok közti köteléket. Még mindig gátlások nélkül csodálom a főszereplőt, nekem soha nem lenne bátorságom ennyire egyedül (na jó, kettesben) nekivágni a nagyvilágnak, a semmiből újrakezdeni egy teljesen ismeretlen világban, barátokat szerezni, megállni a helyüket a munkahelyükön, és egyáltalán felépíteni egy új életet. Mint a könyvből kiderül, ez tényleg egy életforma, amelyet valaki vagy tud folytatni, vagy nem, és a különleges kalandoknak ára van, mégpedig a magány és a honvágy.

A tanulság ugyanaz, mint korábban: nem kell félni, bátran rá kell lépni a sors által elénk vezérelt útra, és lesz, ami lesz, mi mindenképpen gazdagabbak leszünk a tapasztalataink által, a komfortzónánkból való kilépés következében rengeteget tanulhatunk magunkról, tökéletes lehetőség a fejlődésre. Kuriózum a könyv, amelyet nem csak a Kínában élők vagy oda készülők forgathatnak haszonnal, hanem mindenki, aki abba az élethelyzetbe kerül, hogy a sajátjától idegen kultúrkörben kell újrakezdenie az életét. Őszinte, csajos, humoros, mégis nagyon komoly témát boncolgató alkotás, megéri rászánni az időt!

8/10