Bridget Jones történetének harmadik részének elkészülte szinte magától értetődőnek tűnt már: az évtizedek múltán rebootolt, remake-elt és folytatott nagy sikerek közé tulajdonképpen tökéletesen illeszkedett minden idők egyik legnépszerűbb romantikus komédiája, még akkor is, ha Bridget Jones feleannyira sem értékes brand, mint a Terminátor vagy a Star Wars. És még az idevezető út is hasonló volt: a hatalmas rajongótábort gyűjtő első részt egy mindenkit felháborító, a karakter továbbélését kigáncsoló folytatás követte, egészen addig, amíg Helen Fielding és Sharon Maguire is arra jutott, hogy a nosztalgia és az öregedő, ráncosodó színészek elbírnának még egy filmet. És egyáltalán nem tévedtek.
A Bridget Jones babát vár ugyanis pontosan azt szállítja, amit az első rész fényében elvárnánk tőle. Renee Zellweger a látványos botoxozás nyomait magán viselő külseje ellenére is bájos, Colin Firth pedig minden korábbinál jobban adja vissza Mark Darcy őszinte esetlenségét. Karaktereikkel pedig továbbra is jól lehet azonosulni, hiszen még mindig jó ellentételezései a hollywoodi romkomok ideál-hőseinek és tündermesei tökéletességének. Sharon Maguire pedig részben a látványos nosztalgia elkerülése végett, részben az első rész hagyományainak folytatása érdekében igyekszik a korszellemet maximálisan megragadni, Ed Sheeran-cameoval, Gangnam Style-tánccal és szatirikus politikai korrektséggel - ezek minden banalitása ellenére sikerrel. Azaz a 3. rész is szinte patikamérlegen kiszámolva, az adagokat még egy kicsit meg is növelve hozza ugyanazt az élményt.
Ez azonban konkrétan azt is jelenti, hogy a Bridget Jones babát vár egyben egy szégyentelen újramesélése is az első résznek (ld. még Az ébredő Erő). Ugyanúgy a szomorú szingli hétköznapokból indulunk ki, ugyanúgy végignézhetjük a kézenfekvő szituációs komikumokat adó szakmai bénázását, Bridget ugyanúgy talál magának egy lenyűgöző sármőrt, miközben egy félreértés miatt örökre elveszteni látszik Mark Darcyt - hogy aztán természetesen végül mégis utóbbi mellett kössön ki. Hiába adna erre lehetőséget az eltelt 15 év perspektívája, amely a boldogságot megtalált hősünket a szingliség bugyraiba lökte vissza 43 éves korára, a film meg sem próbál egy fokkal reálisabb, önreflexívebb módon viszonyulni magához, vagy (ha már Bridget összes barátja családot alapított) esetleg a gyerekvállalás témájával is foglalkozni valamennyit, az első rész érzelemvilágának, műkonfliktusainak és hepiendjének (valamint kiszámíthatóan használt, romkom-klisézenékből álló soundtrackjének) másolásában kimerülnek az ambíciói.
Ebben a kiszámítható és óramű-pontossággal felépített szerkezetben csak apróbb eltéréseket találni, a Patrick Dempsey játszotta Jack például sokkal szimpatikusabb, mint Daniel Cleaver, és inkompatibilitása Bridgettel is lényegesen finomabb eszközökkel van tálalva, mint ahogy az új kolléganő-barátnő Miranda is egy üde színfoltja a forgatókönyvnek. Továbbá a Borat és a remek Az a bizonyos első év írójaként megismert Dan Mazer hangyányival karcosabb humora is felrázza kicsit Bridget újrahasznosított ügyetlenkedéseit.
Alapvetően tehát kiemelhetők olyan pozitívumok, amelyekben a Bridget Jones babát vár még felül is múlja elődeit, de még így is csak egy nosztalgiától fűtött fanservice lett a 3. rész. Lényegében tehát nem nő túl sem kortársain, sem saját örökségén, csak egy kicsit felrázva, kicsinosítva megvalósítja az egyszer már bevált sikerreceptet - ami ha nem is lenyűgöző, de legalább szerethető összképet ad.
7/10
A Bridget Jones babát vár teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
