Ritkán történik velem olyan, hogy egy könyvadaptáció esetén a filmet látom először. Vagy már korábbról ismerem az alapanyagot, vagy épp a film híre miatt figyeltem fel a könyvre és olvastam el minél előbb. Az Idegpálya azonban nem keltette fel annyira az érdeklődésem, hogy érdekeljen az alapjául szolgáló regény és rendesen meg is lepődtem, mikor láttam, hogy danialves nem fikázta teljesen szét. Végül szerintem is abszolút vállalható film lett, és kíváncsi lettem, mennyire másabb és részletesebb a könyv, ill. hogy a tiniszórakoztatás volt-e csak a célja, vagy mert kicsit merészebb lenni.

Elöljáróban annyi, hogy nem vesztettem azzal semmit, hogy a filmet már láttam, mert nem sok köze van a könyvhöz, kis túlzással mintha egy teljesen új sztorit olvastam volna. És jár is a pacsi a film készítőinek, mert egy elég semmilyen alapanyagból sikerült valami jót kreálniuk.

A téma nem teljesen ismeretlen előttem, pár éve olvastam hasonlót, egy szintén young adult regényt, ami szörnyen gyatra lett és nem is tette túl magasra a lécet az Idegpályának sem. Ha kicsit lazábban nézem a témát, akkor akár az Éhezők viadala is megemlíthető lehet.

A sztori főszereplője Vee, egy tipikus visszahúzódó lány. A külseje, tulajdonságai leírása, plusz folytonos megjegyzései a seattle-i időjárásra miatt az az érzésem volt, hogy az írónő előtt Bella Swan karaktere lebeghetett. Kíváncsi vagyok mikor fog már ez a norma kihalni a young adult könyvekből. Az iskolai színház előadásokon ő segédkezik a háttérben mint sminkes, míg a legjobb barátnője a darab sztárja. Lassacskán megelégeli, hogy senki sem figyel rá és veszi komolyan. Miután a titkos szerelme megbántja, jelentkezik a MERSZ-be, egy bátorságpróba-játékba, ahol különféle nyereményekért kell feladatokat teljesítenie. Eleinte nehezen vetkőzi le félénkségét, de egy éjszaka őrültebbnél őrültebb helyzetekbe keveredik, és hozzácsapódott társával, Ian-el rá kell jönniük, hogy a játéknak veszélyes oldala is van.

A könyvbeli játék kicsit bonyolultabb, mint a filmben ábrázolt. Míg utóbbiban egyszerűen pénznyereményért játszanak, addig a könyvben áhított dolgok (márkás cipő, vásárlási utalvány, autó, stb.) a nyeremények. Ennek megfelelően a feladatok is sokkal személyre szabottabbak - amik azonban nem lettek volna túl látványosak a vásznon. (Például Vee filmbeli első próbája csókolózás volt egy idegennel, a könyvben pedig egy pohár vízzel kellett leönteni magát egy étkezdében, miközben hülyeségeket mond.) Ebből a szempontból a filmbeli feladatok szebb ívet adtak ki. A könyvben azt sem tetszett, hogy a legtöbb feladat inkább kínos volt, és direkt megalázó, így a bátorságpróbák bátorság jellege eléggé elveszett.

A regény cselekménye egész jól indult (az előszó pont megadta a kellő hangulatot) és bár Vee eszméletlen sokat nyafog és elemez végig, érdekes volt olvasni, hogy kebelezi be egyre jobban a játék, miközben ő is gyorsan formálódik. A fináléban ki is mondja, hogy a regisztrációkor kirajzolódó profilja egy halom próba után már lehet teljesen mást mutatna. A dolgok ott csúsztak el, hogy elvesztette a lendületét a történetét és a finálés játék valami elképesztően rosszul lett megírva. Visszaemlékezve csak Vee rinyálása jut belőle eszembe. A finálé a történet szerint akár több millió nézőt vonzhat, és a helyszíne ennek megfelelően elég baljós volt, de a feladatok és a szereplők közötti reakciók is bénák voltak, nem tudtam elhinni, hogy ezt bárki tűkön ülve nézné. A befejezés is olyan kurta-furcsa lett, és szinte teljesen a romantikus szál elvarrására koncentrált, pedig lehetett volna jóval izgalmasabb dolgokat elővenni. De legalább Vee sokat formálódott a könyv során, és a végén már-már szimpatikus lett.

A filmben is megbicsaklik a játék logikája, és itt sem lett számomra világosabb az alapja: ki irányít, ki határozza meg a pontos feladatokat, finanszírozás, stb. Fentebb említettem, hogy mennyire személyre szabott feladatokat kaptak a játékosak, és valóban voltak olyanok, ahol Vee már azon agyal, melyik barátja árulta el, mert ennyi részletet még az internetes profiljaiból se lehet összerakni. A Követők általi nyomás viszont sokkal jobban átjött, valóban rémisztő volt sokszor. Láthatóan az írónőnek célja volt az is, hogy elgondolkodtasson a mostani közösségi oldalak, információmegosztás kapcsán, de a film még ezt is jobban meg tudta ragadni azzal, hogy a nézőkre, a névtelenség, tömeg erejére helyezte a hangsúlyt.

Összefoglalva tehát  a könyv még kevésbé volt bátor és eredeti, mint a film (ami szintén megmaradt legtöbbször a kényelmesebb keretek között), egy tucat young adult könyv, amit szintén elért a megfilmesítés. És ez a legnagyobb szerencséje.

5/10