Ahhoz képest, hogy a közösségi média behálózza életünket, és mennyire meghatározó eleme pont annak a korosztálynak a mindennapjainak, amelyet elvileg a stúdiók elsődlegesen próbálnak megszólítani, meglehetősen kevés elődje volt a Nerve-nek. Több dráma is célkeresztbe vette már az interneten élt élet emberi kapcsolatokra gyakorolt hatását (pl. Disconnect), de a két címen is futó (Cybernatural / Unfriended) Skype-horroron és társain kívül tulajdonképpen nem lehetne olyan alkotást mondani, amelyben a világháló és a közösségi média ténylegesen is high concept elem lett volna.

A Nerve esetében ez konkrétan egy "felelsz vagy mersz játékot jelent, a 'felelsz' nélkül", azaz az Ice Bucket, Beer és egyéb challenge-eket felbuzdul fiatalok egy félillegális alkalmazás keretein belül különböző elmebetegségekre hívják ki egymást, amelyet aztán az alkalmazás pénzdíjakkal jutalmaz. Ebbe a játékba száll be Vee (Emma Roberts), aki (nem túl meglepő módon) rettentő félénk lány a való életben, barátnője unszolására, illetve a játékostársává váló Ian (Dave Franco) unszolására azonban egyre meredekebb kihívásokat vállal be, nem kis részben azért is, hogy továbbtanulását finanszírozhassa.

A forgatókönyv számára tehát adott egy kényelmes keret (bár lehet, hogy inkább regényt kéne írnom, elvégre a Nerve egy 2012-es könyv adaptációja), amely akkor is mozgatja a történetet, ha a szereplők nem tesznek többet, mint hogy megoldják az előttük álló feladatokat. Az alkotók azonban jól használják a figurák motivációit, a játék jellege miatt fellépő dilemmáikat arra, hogy egyre mélyebbre ásson nemcsak az alkalmazás, hanem a szereplők világában is. Nem kell művészfilmesen mély karakterábrázolásra számítani, de - egy-két kínos párbeszédet leszámítva - a megcélzott korosztály szempontjából valós és fontos kérdéseket feszeget Vee és Ian alakján keresztül a film.

Természetesen Dunát lehetne rekeszteni ígéretesen induló, de végül közhelyek és bugyuta megoldások áldozatául eső tinifilmekkel (ld. Project Almanac), és a Nerve sem jár messze attól, hogy a nagyot mondás vágya szétverje az addig felépítetteket. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy az alkalmazás gyakorlati háttere igencsak zavaros és homályos: nem tudni, ki határozza meg a jutalmakat, az sem tűnik túl életszerűnek, hogy az app képes visszahúzni a már kifizetett összegeket a bankszámládról, ha feladod a játékot, és arra sem kapunk magyarázatot, hogy végül hogyan szerveződnek össze egy bajnokságba az addig random kialakuló próbatételek. Ha tehát alaposabban belegondolunk, számos ponton megbicsaklik a Nerve világának logikája (és azon tétele, hogy nincs egy felsőbb irányító hatalom, csak a közösség), és a fináléhoz közelítve a alaposan meg is sínyli az élmény, amikor kénytelen az alkalmazás konkrét hatásmechanizmusát boncolgatva építkezni.

A logika bakik és irreális megoldások azonban végül nem bizonyulnak végzetesnek, hála annak, hogy a mű az alkalmazás legyőzésének mikéntje mellett legalább egyenlő mértékben foglalkozik a játék által képviselt jelenségekkel, mint például az internetes arctalanság megrészegítően felszabadító hatása, a közösségi hálózatok jelentette biztonsági kockázatok, illetve az egyre valóságshow-szerűbbé váló social media jelenlét személyiségtorzító hatásai. Ezek pedig ötletes apróságokként is beleépülnek a Joost-Schulman rendezőpáros munkájába: a kihívások videóit kísérő kommentek hitelessége, a kizárólag egy számítógép képernyőjén játszódó nyitójelenet és a már-már found footage hatást keltő mobilos felvételek egyaránt segítenek megjeleníteni a fő motívumokat, illetve hozzájárulnak egy egyedi karakter kialakításához is.

Azonban ezzel együtt is azt kell mondanom, a Nerve elképzelésében ennél több potenciál volt, a rövid játékidőben a felszínes izgalmak végül már túl sok teret vonnak el a mögöttük meghúzúdó gondolatok kifejtéséről (ugyanakkor azt el tudom képzelni, hogy ez az adaptáció során alakult így). A tinifilmektől elvárható színvonalat és hozzáállást tökéletesen hozza, de úgy gondolom, hozzám hasonlóan sokak számára fog egy enyhe csalódást okozni, hogy kissé rosszul sáfárkodott az alapötlet által megpiszkált jelenségekkel.

7/10

Az Idegpálya teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán