Werewolfrulez Halloween – A rémület éjszakája kritikáját itt olvashatjátok.
A Halloween 3.: Boszorkányos időszak talán minden idők egyik legutáltabb folytatása, sőt horrorfilmje is egyben. Tommy Lee Wallace rendező (a producerként továbbra is jelen lévő John Carpenter áldásával) ugyanis valami olyasmit mert meglépni, amit egy fénykorában lévő (horror)franchise esetében általában tilos (legalábbis a stúdiók és a folytatások nagykönyve szerint): elvonatkoztatni az eredetitől és megpróbálni megújítani a szériát. Nos, most már tudjuk, hogy a terv nem jött be, de a kérdés még továbbra is fent áll: tényleg olyan rossz lenne a Halloween 3, mint ahogy azt az IMDB pontszáma és a Micheal Myers (nem Austin Powers, hanem a gyilkos) rajongók megvetése sugallná?
Mert hát miből is ered a Halloween III: Season of the Witch legnagyobb bűne? Abból, hogy John Carpenter eleve nem akarta folytatni Michael Myers ámokfutásának történetét. A Halloween-t kerek-egész, lezárt műnek tekinti, amelyhez meglátása szerint fölösleges bárminemű folytatást készíteni. (Hiszen épp a rejtélyessége miatt tartja Myers-t félelmetesnek, ha elkezdjük ő megmagyarázni azzal szerinte csak gyengítjük a karaktert.) A producerek azonban nem így látták, ami nem is csoda tekintve, hogy az eredeti Halloween minden idők egyik legjövedelmezőbb filmje lett. A tejelő tehenet pedig még akkor sem szokás idő előtt levágni, ha a film mögött álló kreatív erők egyike (John Carpenter és Debra Hill) egyike sem szándékozott részt venni a folytatás elkészítésében. Ám mivel Carpenter – saját elmondása szerint – alig részesült Halloween irtózatosan nagy nyereségéből, így a producereknek csak egy kicsivel nagyobb gázsit kellett ígérnie ahhoz, hogy mégis kötélnek álljon és hajlandó legyen (legalább íróként) folytatni Michael Myers és Jamie Lee Curtis kergetőzését. Bár a Halloween 2 nyeresége közelébe sem volt az előd bevételeinek, még így is 1981 második legsikeresebb horror filmje lett. Az tehát, hogy lesz-e harmadik rész sosem volt kérdés, a probléma sokkal inkább a hogyannal volt. Hiszen az, hogy Carpenternek már végképp nem fűlt a foga ahhoz, hogy harmadszor is leforgassa ugyanazt, csak egy kisebb zavaró tényező, az igazán nagy gond az volt, hogy tett is azért, hogy lehetőleg semmiképpen se legyen folytatás. (A Halloween 2 végén ugyanis Micheal Myers nagyon határozottan meghal.) Végül így született meg az az ötlet, hogy a Halloweenból egy antológia franchise-t csinálnak, amely minden évben más-más halloween centrikus horror történettel jelentkezett volna. (Érdekes, hogy az eredeti tervek szerint a Péntek 13 sorozatot is egy ilyesfajta antológiaként akarták folytatni.)
Sajnos azonban az emberek olyannyira nem kértek egy Michael Myers nélküli Halloween filmből, hogy hiába lett a Boszorkányos időszak sikeres a pénztáraknál, a negatív kritikai és nézői fogadtatás hatására a stúdió nem csak az antológia sorozat ötletét, de rövid ideig teljes a Halloween brandet is elvetette. Ez pedig azért igazán szomorú, mert bár a Halloween 3 nem egy kifejezetten jó film, sokkal érdekesebb és ambiciózusabb projekt, mint a nyolcvanas évek száz számra érkező, tizenkettő egy tucat slasher horrorjai. (Ráadásul ironikus módón a címbéli ünnephez is több köze van, mint Carpenter klasszikusának, ami nyugodtan játszódhatna akár Péntek 13.-án, vagy Valentin napon is, a lényegen nem változtatna.)
A Halloween 3 kezdete akár egy „rendes” halloween filmhez is tartozhatna: ködös őszi éjjelen, a város kihalt perememén a jócskán felzaklatott Harry Grimbridge (Al Berry) eszét vesztve menekül valami elöl. Hogy mi elöl azt mi is hamarosan meglátjuk, amikor a kihalt utcán egyszer csak feszültségkeltő lassúsággal fordul be egy autó. Miután hősünk bemenekül egy elhagyatott roncstelepre, úgy tűnik sikerült leráznia üldözőit, ám ez természetesen csak a látszat. Hiszen egy kiszámítható jump scare kíséretében, nem sokára számunkra is kiderül, hogy ki is akarja ennek a szerencsétlennek a halálát. Ami már azért is meglepő, mert gyilkos szándékú üldöző inkább hasonlít az Amerikai Pszicho egyik szereplőjére, mintsem egy tipikus slasher gonosztevőre (tudjátok: arra a láncfűrészes, hoki maszkos, áldozatai arcát hordó, gyermekmolesztáló típusra gondolok.) A szerencsének köszönhetően azonban Harrynek sikerül túl élnie a találkozót, és valahogy még egy közeli benzinkútig is képes lesz elvergődni. A kutas még a helyi korházba is hajlandó öt elvinni, de ez már nem segít rajta. Ugyanis nem sokkal a korházba érkezésük után, fel is bukkan Donald Trump másik fia, aki befejezi azt, amit elődje nem tudott. Majd dolgát jól végezvén, kényelmesen visszasétál a kocsijába, majd pedig nemes egyszerűséggel felgyújtja magát. Azért ilyet még a Honvéd korházban sem tapasztal az ember, nem, hogy egy amúgy tipikus „álmos amerikai kisváros” rendelőintézetében. Nem csoda, hogy az eset nem is hagyja nyugodni az estén ügyeletben lévő Daniel Challis-t (Tom Atkins), aki miután találkozik Grimbridge lányával (Stacey Nelkin) közösen elhatározzák, kiderítik, hogy pontosan mi is történt akkor éjjel. Kisvártatva pedig egy csodálatosan bizarr és valószerűtlen összeesküvésbe botlanak.
Carpenter eredetileg azt szerette volna, ha Joe Dante rendezi a Halloween 3-at és ez abszolút érthető is. Hiszen a filmből árad az fajta szatirikus média és fogyasztói társadalom kritika, amely Dante filmjeinek is sajátja A Halloween 3. legnagyobb bűne számomra tehát nem az, hogy nem szerepel benne Micheal Myers (sosem tartottam izgalmas karakternek), hanem, hogy nem igazán tudd élni az átlag slashernél jóval kreatívabb (igaz, sokaknak már túlságosan elborult) ötletével. A filmbe ugyanis belelátható egy jó adag Amerika kritika is. Annak az Amerikáé, ami miután megfosztja az ősi hagyományokat a lényegüktől, uniformizált, cukrozott giccset tölt azok helyére. A modern Amerikáé, amelynek ugyanúgy megvannak a saját boszorkányai, akik áldozatra várnak. Csak éppen ezek a boszorkányok nem seprűn lovagló banyák, akik titkos éjszakai gyűléseken falják fel az elrabolt gyermeket, hanem öltönyös cégvezetők, akiknek reklám nézéssel és korlátlan fogyasztással áldozunk, a kicsivel boldogabb és gondtalanabb élet reményeiben. Szokták mondani, hogy a horror akkor a leghatásosabb, ha az ember rejtett, belső félelmeire apellál, és hát mi lenne nagyobb félelme a TV néző tömegeknek, mint az, ha kiderül, hogy a trubadúrláda rejtett üzenetekkel manipulálja őket.
Lehet, hogy ha Joe Dante végül ráér megrendezni a filmet, vagy ha a producerek kérésére Wallace és Carpenter nem írják át Nigel Kneale eredeti forgatókönyvét azért, hogy a film erőszakosabb legyen, akkor a Halloween 3 egy összeszedettebb film lett volna, aminek a koncepciójában rejlő gondolatiságot is sokkal jobban sikerül kiaknáznia. Viszont feszültségkeltésben teljesen korrekt munkát végzett Wallace és a suspense a legtöbbször működik is a filmben. A gore effektek pedig, bár nincsen sok belőlük, de egészen frenetikusak: nem csak változatosak, de kényelmetlenül horrorisztikusak is. Továbbá a filmzene is sokat dob a hangulaton, igaz a Boszorkányos időszak aláfestése nem annyira emlékezetes és fülbemászó, mint a klasszikus Halloween főtémája, ám John Carpenter (és Alan Howarth) minimalista szintetizátor szerzeménye így is egy kellemesen hátborzongató, egészen baljós hangulatú alkotás lett. Mindez (és Dean Cundey igényes fényképezése) egy határozottan furcsa, helyenként bizarr, és alapvetően egyedi atmoszférával ruházza fel a filmet. Ennek köszönhetően pedig, a film kisebb-nagyobb hibái (egyeletlen tempó, meglehetősen bénán kivitelezet végső leszámolás, a sztori hézagjai) ellenére is én inkább élveztem, mint sem.
Tulajdonképpen az egyetlen dolog ami valóban zavart a filmben az a meglehetősen gyenge színészi játék. Különösen, ami a főszereplő Tom Atkinst illeti, aki annyira érzelemmentesen „játszik” az egész film alatt, hogy sokáig meg voltam győződve arról, hogy ő is robot (Ja igen robotok is vannak a filmben!). Néhol nem tudtam eldönteni, hogy azért ilyen, mert egy alkoholistát játszik, vagy eleve azért írták alkoholistának a karakterét, mert tényleg részegen/másnaposan forgatta végig a filmet. Nelkin valamivel jobb, de sajnos az ő alakításán is rontanak az esetlen dialógusok, illetve az, hogy semmi kémia nincs közte és Atkins között. A mellékszereplők nem ilyen vészesek, de ők sem igazán emlékezetesek, kivéve a fő gonoszt alakító Dan O'Herlihy-t aki a főhőssel ellentétben jól láthatóan élvezi a szerepét.
Elfeledett mestermű lenne a Halloween 3.: Boszorkányos időszak? Koránt sem. Méltatlanul alulértékelt? Abszolút. Furcsa, bizarr, de sok helyen roppant kreatív és hangulatos film ez. Vannak hibái, de ezeket jórészt ellensúlyozza a furcsaságából és az ötleteiből eredő báj. Szóval, hogy ha el tudod képzelni a halloween estéjét egy William Shatner maszkot viselő, késelő nélkül, és nyitott vagy a szürreálisba hajló ötletekre, akkor a széria feketebáránya határozottan megér egy próbát.
6/10
A Halloween 3.: Boszorkányos időszak teljes adatlapja a Magyar Filmadatbázis (Mafab) oldalán
