Hú, hát John Carpenter 1978-as Halloweenjéről blogbejegyzést írni pont Halloweenkor akkora klisé, hogy azt büntetni kellene. Idén viszont "némi" szerkesztőségi nyomásra (még most is látszik egyik szerzőtársam ujjainak nyoma a torkomon) feladtam az elveimet, a jó ízlésemet, az önérzetemet, és úgy döntöttem, hogy igenis írok pár sort erről a kultikus slasherről. Jó alapot kínált a dologhoz, hogy szinte napra pontosan egy éve tekintettem meg utoljára ezt a filmet, mégpedig moziban, nyereményjeggyel - ezúton is köszönöm danialvesnek, hogy felhívta figyelmem a nyereményjátékra. Tekintettel arra, hogy szerintem a blogot követők 99%-a pontosan ismeri ezt a művet, igyekszem nem hülyének nézni a Kedves Olvasókat, és úgy összelopni összedobni ezt a cikket, hogy rendhagyó, szórakoztató, meglepő és informatív legyen. Vagy legalább rendhagyó. Vagy legalább valamilyen.

A történet: 1963 Halloween éjjelén egy Haddonfield nevű kisvárosban a még gyermek Michael Myers minden látható ok nélkül bekattan, és egy konyhakéssel lekaszabolja a nővérét, ezért annak rendje és módja szerint elmegyógyintézetbe is kerül. 15 évvel később megszökik az intézetből, visszamegy a szülővárosába, hogy október utolsó napját egy igencsak véres ünneppé változtassa a helyi fiatalok körében. Myers nyomában jár a pszichológus Dr. Loomis (Donald Pleasance), aki egykor kezelte a fickót, de most már csak megállítani akarja, bármi áron.  

Lássuk címszavakban a kötelező köröket: slasher műfajdefiniáló alapmű kispénzből, hatalmas siker számtalan gyenge minőségű folytatással, mesteri nyitójelenet a kis gyilkos szemszögéből, ikonikus maszkos gonosztevő, a gyilkos természetfeletti "mumussá" való misztifikálódása, a kaszabolós filmek "erkölcscsősz" mondanivalójának alapvetése, egyszerű-nagyszerű minimalista szintizene magától a rendezőtől, tanítani való vágások és operatőri munka, kevés vér - viszont szinte tapintható feszültség, Donald Pleasance élete szerepében, és végül Jamie Lee Curtis mint éppen szárnyait próbálgató sikolykirálynő. Na, túl is vagyunk a nehezén.

Lám, ennyi lett volna a kritika, köszönjük szépen, mindenki mehet haza Walking Deadet nézni. Én is lépek, hiszen Rick...

Ó, hogy micsoda? Hogy ez nem elég? Hogy át lettetek verve?

Walking Dead következő rész ide vagy oda, egye fene, kiizzadok még párt sort, hiszen úgyis a leütések számának függvényében kapom a pénzt. Szóval mi is lehet érdekes a mezei olvasónak egy ilyen kulthorrorral kapcsolatban? Az olyan fun factek, mint az, hogy a filmet tavasszal forgatták, ezért az őszi hangulat megteremtése érdekében mesterségesen kellett sárguló leveleket elhelyezni a jelenetekben, és ezeket a kellékeket többször is újrahasznosították? Hát, ez talán nem olyan releváns információ. Az alkotásban megbúvó hibák kilistázása esetleg érdekesebb lenne? Pl. az a momentum nem igazán védhető, hogy egy gyerekkora óta katatón állapotban lévő, négy fal közé bezárt pasas hogyan tud autót vezetni... á, de ez sem igazán poén.

Ezen kívül... hmmm... inkább abba kellene most belemennünk, hogy miért is jó ez a film. 1978 óta már egy rakás slasher készült, miért pont ezt kellene megnéznetek? Mi az, ami miatt egyedi ez az alkotás? Autós hasonlattal élve, miért ajánlom a '78-as Trabantot a mai modern autókkal szemben? John Carpenter Trabantja (Hű, mit kapok én azért, hogy egy Trabanthoz hasonlítottam a klasszikus Halloween fimet!) még ma is iszonyat jól dohog. Ahogy egy éve a moziban is tapasztalhattam, a mai napig patentül működik a film, különösen nagy vásznon látva. Az a kevés számú néző, aki velem együtt tavaly október 31-én éjfélkor arra vetemedett, hogy a szarvasi moziban megtekintse ezt a horrort, szépen a hatása alá is került az alkotásnak. Na nem voltak sikolyok és látványos felugrálások a nézőtéren, de nevetés sem hallatszott, és nem is kommentálták végig a történéseket a fiatalok. Intenzív befogadás, mondhatni műélvezet zajlott, melynek megerősítéseként a fények felgyulladásakor szavakat kereső emberek, és elgondolkodó tekintetek látványával szembesültem. Akik eljöttek, azoknak tetszett az élmény, amit a Halloween nyújtani tudott, bár láthatóan magukat a nézőket is zavarba ejtette ez az érzés, és nem is nagyon tudták volna megmagyarázni, hogy mi tetszett nekik a filmben. Megijedni nem ijedtek meg, gore-ral nem nagyon találkoztak, a történet nem igazán lepte meg őket, inkább a feszültséggel teli atmoszféra hatott rájuk.

Ezt a sajátos atmoszférát kielemezni annyi, mint általában a mozi mint művészeti ág működési elvét, hatásmechanizmusát szétboncolni. Én leegyszerűsítem nektek ezt a szerteágazó témát: a lényeg, hogy az igazán különleges filmek többek, mint pusztán a jól sikerült részletek (vágás, kameramozgás, zene, színészi játék, történet stb.) összessége. A valóban jó rendezők - és Carpenter '78-ban az volt - olyan arányban és érzékkel keverik ezeket az összetevőket, hogy ezáltal magasabb minőséget hoznak létre, olyan élményt, amelyet nem lehet egyszerűen leírni, amelyet csak a mozi megtekintése tud hitelesen átadni, ezzel is bizonyítva a film mint sajátos művészeti ág létjogosultságát és egyedi nyelvezetét. Persze tudom, hogy a kritikusnak az a dolga, hogy a leírt szavakkal megragadja az adott mozgóképes alkotás velejét, tehát nekem is kutya kötelességem kísérletet tenni erre.

Nos, a fentieket figyelembe véve azt mondhatom, hogy Carpenter Halloweenje a tökéletesség és az időt állóság érzetét keltő mű, amely minőségi és nagyszerűen összeillő filmnyelvi eszközeinek összecsengése révén hatásosan érzékelteti azt a félelmet, amit a városi ember érezhet a megmagyarázhatatlan, legyőzhetetlen, sokféleképpen értelmezhető, sokféle konkrét veszélyforrással (drog, erőszak, stb.) behelyettesíthető "mumussal" szemben, aki/ami ott ólálkodik minden fiatal körül. Michael Myers alakja amellett, hogy nagyszerűen katalizálja ezt a félelmet, egyúttal egy valóban retteghető, testtel rendelkező, komolyan vehető formába önti a babonás szellemvilág testetlen, gonosz kísérteteit. Maga a Halloween, a gyerekek körül forgó, szellemeket és túlvilágot kifigurázó amerikai ünnep pedig kiváló díszletet jelent ahhoz, hogy rájöjjünk arra, hogy a fiatalokra komoly veszély leselkedik, nagyon is kézzelfogható és közvetlen veszély. Véleményem szerint mindezt 1978 óta senkinek sem sikerült plasztikusabban kifejezni John Carpenternél.

10/10

A film adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán

Kedves Olvasók! A cikk "sorai között" elrejtettem egy, a mai napra jellemző szócskát. Aki megtalálja, és jelzi ezt a kommentek között, az nem nyer semmi értékeset, viszont büszke lehet magára, és írásbeli dicséretben is részesül. Ezzel az apró rejtvénnyel kívánok mindenkinek békés és nyugodt megemlékezést Mindenszentek alkalmából!