A kortárs költő általános ismérve az, hogy meg nem értett zseni, akit a közönség kutyába sem vesz, a családon és a barátokon kívül csak a legszűkebb szakma ismeri el és fel a tehetségét. Varró Dani - mert ember nincs, aki Dánielezi, hiába három gyermek édesapja már - a kivétel, aki erősíti a szabályt. Egy fantasztikusan szórakoztató mese-költeménynek (Túl a Maszat-hegyen) és egy szerelmes verseket tartalmazó kötetnek (Szívdesszert) köszönhetően ismeri őt kicsi és nagy irodalomrajongó, ijfú kora ellenére is már viszonylag régi motorosnak számít a könyvpiacon. Jómagam sajna túl kevés verset olvasok (bár azon vagyok, hogy fokozatosan emeljem a dózist), így esett meg velem az a csúfság, hogy csak idén sikerül felfedeznem magamnak a József Attila-díjas költő alkotásait, de nagyon hamar megkedveltem vicces rímei, élénk fantáziája és hétköznapian zseniális sorai miatt. Éppen ezért nagyon vártam már, hogy megjelenjen legújabb verseskötete, amelyben a 39 éves költő mindennapjaiba nyerhetünk bepillantást, életközepi gondolatait osztja meg velünk rímekbe szedve. Mivel én idén töltöm a 40-et, abszolút megértem azt az élethelyzetet, amelyben a költő leledzik (az első ifjúság már elszállt, de messze még az őszidő, és most kellene jól beosztani az időt, energiát és tehetséget, hogy kitartson a lendület a nyugdíjas évekig), és nagyon becsülöm azért, hogy a családi életnek nem csak a szépségeit, hanem a gondjait is le merte írni a jobbnál jobb költeményekben. Elsősorban a 30-as, 40-es korosztálynak ajánlom ezt a remek kis kötetet, és mindenkinek, aki kedveli Varró Dani stílusát, aki pedig nem, az adjon neki egy esélyt, mert az ő reszortja nem a világmegváltás, hanem a mindennapok kis csodáinak és bújainak a megörökítése.

"Gyere babám, dédelgess,

nincs ma este BL-meccs"

Ennyi marad a romantikából sok évi házasság és három gyerek után. Ismerős, ugye? Hát igen, attól, hogy valaki költő és lángoszlopként osztja az észt a népnek, még ugyanolyan napi problémákkal küzd, mint bárki más, csak ő meg tudja fogalmazni úgy, hogy egyszerre sírunk és nevetünk a jól rímelő, és rendkívül szellemes gondolatokon. A hitvesi líra megejtően kedves, átsüt rajta az a szeretet, amellyel gyermekei anyja iránt viseltetik a költő, aki már nem lebeg a szerelem rózsaszinű felhőjén, leszállt a földre, elfogadta a kedvest olyannak, amilyen, és megtalálta a harmóniát élete párjával, ami közel sem jelenti azt, hogy időnként ne menne az agyára, vagyis költőéknél sem zajlanak másként a mindennapok, mint más átlagos családoknál.

Nagyon jó kis keretttörténet sikerült a versek köré építeni, a költő becsücsül egy kávéházba, és nagyon látványosan szenved, mert nem jön az ihlet, így elkezd rapszodikusan különböző témákról írni, majd a végére természetesen megnyugszik, hogy csak összehozott valami értelmeset:

"Utolsó korty. Nem görcs. Öröm.

Szívószállal kiszörcsölöm."

Hat részben sorjáznak a szemünk előtt a költemények, jól bekategorizálva a "fene egye meg, én sem leszek már fiatalabb, meg egyébként is meg kéne már írni ezt a verseskötet, kapd már össze magad, Dani, na", a hitvesi líra megható sorai, majd jön néhány szösszenet a mindennapi pillanatokból, aztán egy kis írói sziporka, többféle stílusban tehenészünk többek között, végül borongunk még egy kicsit azon, hogy telnek azok a nyamvadt évek, majd jön egy szenzációsan trágár és jó szabadvers, végül a békés lezárás következik. Aki letaglózó gondolatokat vár, az csalódni fog, inkább csendes elmélkedések ezek a versek, minti csilivili költői valóságshow, letisztult érzések, de távolról sem szürke gondolatok, egy középkorú, családos férfi lelkének "nyilvános sztriptíze", ez a jó kis verseskötet, amely szórakoztat is, de inkább elgondolkodtat, érett költő érett alkotásaihoz van szerencsénk.

Rácz Nóra abszolút találó illusztrációkkal látta el a vékonyka kötetet (kár, hogy csak ennyi vers fért bele, én szívesen olvastam volna még belőlük legalább ennyit), amelyben a költőtől megszokott játékos hangnem és sziporkacunami megmaradt, de ez már felnőtt líra a javából. Egyetlen hibát tudok felróni ennek az összességében szenzációsan jó kis versgyűjteménynek, azt, hogy becsúszott egy-két haloványabb vers a sok kiváló közé, de ennél nagyobb bajunk tényleg ne legyen.

9/10

A könyvet a Jelenkor Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasn.